Párizsi ABC

Pont de l’ Alma. A francia-brit-török csapatok oroszok feletti győzelmének emlékére nevezte el III. Napóleon a Krím-félszigeti Alma folyóról az 1855-ös, az első Világkiállítás idején épült kőhidat. A párizsiak körében hamar népszerű lett a hídpillérek elé helyezett négy figura – a gránátos, a lövész, a tüzér és mind között, különösen pedig árvizek idején a legtöbb figyelmet kapó, zuáv– miatt. 1974-ben lett kész az a modern híd, amit ma, az egykori Pont de l’Alma helyén találunk. Vízszintjelzőnek csak a zuáv maradt meg, amire a legutóbbi, 2016-os árvízkor még mentőmellényt is adtak. Az Alma híd lábánál található, aranyozott lángnyelveket szimbolizáló́ Flamme de la Liberté (Szabadság Lángja)  emlékmű, amit az Egyesült Államok ajándékozott Párizsnak a Szabadság szobor felállításának centenáriumakor, 1986-ban. Mára, a híd alagútjában 1997-ben halálos balesetet szenvedett, Diana hercegnő nem hivatalos emlékhelyévé vált.

Pont d'Alma _zuav.jpg

Bistro: A  piros-fehér kockás abroszú, 235  éves “La Mère Catherine” előtt, amelynek falán tábla hirdeti, hogy ez volt Párizs első bisztrója. Ugyanis, amikor az 1814-es márciusi montmartre-i – vagy párizsi – csatában az oroszok elfoglalták a dombot, mindig és mindenhol inni kértek:  быстро,  быстро – felkiáltással! Más, etimológiai értelmezések szerint az Észak-Franciaországban használatos bistraud vagy a déli bistroquet – a borkimérések hívták így –  szavakból származik a bistrot elnevezés. Bárhogyan is volt, a francia nyelvben az 1800-as évek közepétől vált általánossá a gyors kiszolgáló helyek megfelelőjeként a bisztró elnevezés. A bisztrók jellegzetessége a zink borítású bár, ahol egy kávét, egy pohár sört vagy bort lehet fogyasztani (innen ered a “leinni egy habot a zinkről – boire une mousse sur le zinc”). A klasszikus bisztrókban az éttermi rész kicsi, egymás mellé szorosan tolt asztalai (a franciáknak elég alacsony a proximitási indexe!), székei fából vannak a terítő vagy papír vagy fehér, illetve piros kockás abrosz (ezt nevezik egyébként vichy terítőnek is). A  berendezés egyszerű, a falakat általában a neves vagy törzsvendégek képei, olykor festmények díszítik. A bisztrók általában 11-től este 7-ig tartanak nyitva  és tradicionális francia konyhát visznek: a klasszikus croque-monsieur-től kezdve a különböző pástétomokig (rillette, pâte), a tatárokig (pl. tartare de boeuf), a quiche-ken át, a hagymalevesig, illetve konfitált kacsát, nyulat vagy éppen burgundi marhát kínálva. Az 1990-es évektől kezdve nyer teret a bistronomie (bistrot+gastronomie) kifejezés, jelölve az olyan bisztrókat, amelyeket már egy jobb séf neve fémjelez, kicsit megújítva a klasszikus francia bisztró-kínálatot.

Champs Élysées. Nevét az istenek végső pihenőhelyéről, az Elíziumi mezőkről kapta, noha itt az 1600-as évek közepéig zöldségtermesztés folyt, mígnem Medici Mária úgy döntött, hogy meghosszabbítja a Tuileries-ák kertjének perspektíváját. Erre valójában 1724-től került sor, ekkor alakították ki az Étoile-ig húzódó sugárutat. Aztán az 1848-as forradalom után a gazdag polgárok és nemesek egy része megunva az utcai barikádokkal, felfordulásokkal és rombolásokkal teli balpartot (a Place des Vosges környékét, lásd erről bővebben itt) szépen, lassan átszivárgott a jobbpart nyugodalmasabb, jobb levegőjű, zöldebb részeibe. Ezzel elindult a 8. kerület és vele együtt a sugárút fejlődése is, ami az ingatlanbefektetéseknek köszönhetően fokozatosan Párizs (luxus) kereskedelemi, gazdasági és politikai centrumává vált. A burzsoákat és a nemeseket követték a luxus látható megtestesítői a nagynevű divatházak, ékszerészek, majd pedig a luxus turizmus igényeit kielégítve a több csillagos szállodák.

dsc01259-champelysee1Défense.“Felhőkarcolók múzeuma”, “neuralgikus pont”, a “városi építészet utópiája”, “a fekete öltönyösök és a kontrasztok” negyede., PARhatten. Építése 1958-ban kezdődött és ma az 1,6 négyzetkilométeren 132 torony, 3,5 millió négyzetméternyi iroda található. De a Défense ennél több is, a szabadtéri műalkotások, a modern szobrászat “múzeuma” is.

Eiffel. Idén éppen 130. évét töltötte be – a “Csúfság”, “Öreg hölgy”, “Lyukacsos végbélkúp”,  ahogy a korabeli kritikusok illették – az 1889. évi Világkiállításra épült La Tour Eiffel-t. Kevésbé köztudott, hogy Gusztav Eiffel (1832-1923) először Barcelonának ajánlotta fel a torony megépítését, de az költségessége és furcsasága miatt elutasításra talált. A kudarcból tanulva Eiffel hatalmas kampánnyal, hirdetésekkel győzte meg az akkori francia kormányt és a párizsi közönséget, hogy egy 324 méteres torony Párizs díszére válhat. Végül 2 év 2 hónap és 5 nap alatt több, mint 3000 munkás építette fel azt a tornyot, ami nélkül ma Párizs elképzelhetetlen lenne, és ami Eiffel nevét őrzi.

Effel mögött_Gros Chaillot 002 (2)Égouts (csatornák): Párizs alatt közel 2600 kilométer hosszú csatornahálózat húzódik. Ennek kialakítása a haussmanni városrendezés idejére esik, és megvalósítója Eugène Belgrand volt 1854-től kezdődően. Belgrand innovációja az volt, hogy egy olyan csatornahálózatot alakított ki, ami összegyűjti az eső- és a szennyvizet is (ez pedig később a távközlési hálózatoknak is helyt adott). Párizs csatornáinak egy része már 1889 óta látogatható, a Quais d’Orsay és az Alma híd találkozásánál lévő Musée des Égouts révén (sajnos renoválás miatt 2020-ig zárva van).

Foiles Bergère. Az egyik leghíresebb párizsi varieté színház, amely huszonhárom évvel korábban, 1869-ben nyitotta meg kapuit, mint nagy riválisa a Moulin Rouge. Eredetileg egyébként  Folies Trévise-nek hívták a szomszédos utca után, de Trévise herceg titlatokzására nevet kellett váltania.  Amit ma látunk az épületből az, az 1925-ös felújítás art deco köntöse. A homlokzat aranyozott bronz reliefjének modellje egy orosz balettáncosnő volt. A Folies Bergère első sztárja az 1800-as évek végén az a Loïs Fuller volt, akivel itt már megismerkedhettünk.  Aztán Maurice Chevalier, majd az 1920-as években Joséphine Baker vonzotta a közönséget. A francia sanzon nagy korszakában fellépett itt Edith Piaf, Yves Montad, de Ella Frizgerald és még sorolhatnánk. Michel Gyarmathy, mint művészeti igazgató nevéhez fűződik a Folies Bergère aranykora. A színház ma is őrzi varieté jellegét, afféle “vegyes felvágott” műsorral.Folies BergerGuimard. Hector Guimard (1867-1942) a velünk élő építészettörténet, hiszen másokkal egyetemben neki köszönhető a XIX.-XX. század fordulójának édes-bús art nouveau és art deco Párizsa. A 32 éves Hector Guimard 1899-ben nyerte el a párizsi metrók kijáratának tervezést, amivel megalapozta szakmai karrierjét és anyagi helyzetét is. A 16. kerületi Auteuil negyedben művészetét koncentráltan ismerhetjük meg.

Haussmann. Bárkit, aki először vagy sokadszor érkezik Párizsba biztos, hogy lenyűgöznek a sugárutak, az épületek, amelyek egyöntetűségük ellenére is különbözőek. Érezzük, hogy egy tervezett városban járunk, ami éppen ezért “jól olvasható” – köszönhetően George Eugène Haussmann bárónak. Noha kortársai csak “a kisajátítások Attilájának” hívták, de 1853-1870-ig tartó munkássága  alapvetően megváltoztatta Párizs arculatát. Öröksége oly annyira maradandó, hogy a francia főváros épületeinek 60 százaléka még mindig a Haussmann-i stílust viseli magán.

Îles de Paris. Párizsnak számtalan szigete volt a hajózás fellendüléséig és a modern városrendezésig, ami XIV. Lajossal vette kezdetét. Ma már csak két természetes szigete, a Cité és a Szent Lajos szigetek maradtak meg, illetve egy mesterséges sziget, az Île aux Cygnes.

Jean sans Peur. Félelem nélküli János egy toronyról híresült el Párizsban. Ennek története visszavisz bennünket egészen a XV. századig, az Armagnac és Burgund hercegi családok közötti háborúskodásig. Burgund első hercege, János 1407-ben megöli VI. Károly 35 éves öccsét, az intrikus, nőcsábász Orléans-i Lajost. Burgundi János herceg ezzel a tettével érdemelte ki a “félelem nélküli” jelzőt. A torony belseje a francia, az úgynevezett “flamboyant” gótika – ami nevét a tűzpiros virágú tűzfavirágról kapta – gyöngyszeme.

P1360109_Tour_Jean_sans_Peur_sculpture_encoursKépi. Kevés k-betűs szó van a francia nyelvben, de azt a sapkát, amit a katonák és rendőrök viselnek képinek hívják, és De Gaulle marsallal vált az egyik francia szimbólummá.

Lutétia. Az egykori római-gall város nevét ma két épület is őrzi Párizsban. Az egyik, az Arène de Lutèce az, az 53×46 méteres, ellipszis alakú aréna-maradvány, ami  az első században, körülbelül 15 ezer embert volt képes befogadni. A másik, a hosszú renoválás után újjászületett Hotel de Lutétia az Au Bon Marché-val szemben a boulevard Raspail 45 szám alatt.  Maguerite Boucicout építtette, hogy az Au Bon Marché vidéki vásárlóinak legyen hol megszállniuk.

Arene Lutec-COLLAGE_6Moulin Rouge. Alig nyolc évvel a Montmarte tetején emelt Szent Szív Bazilika felavatása után, a domb aljában – igazi francia anakronizmusként – a katalán Joseph Oller 1889-ben megnyitja a város legfrivolabb kabaré- és zenésszínházát. De miért is lett egy vörös malom a hely szimbóluma? Charles Zinder a másik alapító, a pirossal a szerelemet és az erotikát – mint a hely szellemét –, míg a szélmalommal a Montmartre egykori jellegzetességét akarta kifejezni. A Vörös Malomban válik népszerűvé a kánkán, ami bűbájként hatott az egy asztalnál ülő burzsoákra, kispolgárokra, munkásokra és bohémekre. A Moulin Rouge, ami egyszerre kabaré, zenésszínház, de mindenekelőtt egy frivolitással fűszerezett fantasztikus revü, 2019-ben ünnepli 130 éves fennállását, ahogy az Eiffel torony is!

Notre Dame. 2019. a templom történetének legtragikusabb dátuma. De nem feledve milyen volt egykor a Notre Dame idézzünk fel öt érdekességt. A főhomlokzaton, amely épen maradt, a rózsaablak alatt 28 szobor látható, amelyek a középkorban Júdea királyait ábrázolták. A nagy francia forradalom sans-coulotte-jai azt hitték, hogy ezek a francia királyok szobrai és ezért leverték. A szobortöredékek – amelyek ma a Cluny Múzeumban láthatók – alapján készítették el a XIX. században a ma még látható és nem sérült, másolatokat. John Ruskin óta tudjuk, hogy minden gótikus templom egyben egy bibliamagyarázat is. A nyugati portálon található Szent Mihály arkangyal szobra, amint a lelkeket “osztályozza”. A mérleg alatt egy kis démon bújik meg, hogy befolyásolja az ítéletet. A Notre-Dame-nak – a rózsablak mellett – szinte szímbólumaivá váltak a vízköpők és a tetőn elhelyezkedő kimérák-szörnyecskék. A középkori Notre Dame-on soha nem voltak khimérák, hanem ezek már Viollet le Duc álmodta meg és faragtatta ki a restauráláskor. Viollett le Duc nem volt éppen szerény embernek nevezhető, hiszen a katedrális tornyát körülvevő 12 apostól közül önmagát Szent Tamásként faragtatta meg. Végül pedig, a francia nulladik kilóméterkő ugyancsak a Notre Dame előtt található.

57551882_2294000730838004_7253410472509046784_nObeliszk. Párizs egyik legforgalmasabb terének, a place de la Concorde-nak közepén áll az a 3300 éves Luxorból származó obeliszk, amelyet az egyiptimi alkirály adományozott a városnak 1929-ben. A 222 tonnás oszlop ünnepélyes átadására és felavatására végül 1936-ban került sor.

Panthéon. A fáma szerint, a Metzben súlyosan megbetegedett XV. Lajos fogadalmat tett, hogyha felgyógyul, templomot emeltet Párizs védőszentjének, Sainte  Geneviève tiszteletére.  Az építkezés 1758-1790-ig tartott és már XVI. Lajos uralkodása alatt fejeződött be. Tervezője az a Jacques Soufflot volt, akiről a hozzávezető utcát elnevezték. A görög kereszt-alaprajzú templom a klasszicista stílus minden elemét magánviseli: gazdagon díszített timpanon,  hatalmas korintoszi oszlopok és a külső, bizánci stílusú kupola, ami alatt még két kupolahéj van: az épület belsejéből is látható nyitott kupola, ami mögött pedig egy gyönyörűen festett második boltozat húzódik. A forradalmi Nemzetgyűlés határozata alapján először 1791-ben lesz a nemzet nagyjainak temetkezési helye (Mirabeau és Marat voltak az elsők, akiket ide temettek, hogy aztán majd kipaterolják őket a Bourbon restauráció idején). Ezt követően Napóleon alatt kettős funkciót tölt be: marad templom, de a kriptába továbbra is temetnek, majd a restauráció alatt újra Sainte Geneviève temploma lesz, és végül a Harmadik Köztársaság kormánya 1881-ben dönt véglegesen arról, hogy Nemzeti Pantheon legyen. Az új “rendben” Victor Hugo lesz az első, akit itt helyeznek végső nyugalomra 1885-ben.

Pantheon1-COLLAGE2Quasimodo. Híressé és talányossá Victor Hugó Notre Dame-i törönyőr című regénye teszi. A tragikus szerelemi történet csak alapot adott arra Victor Hugo-nak, hogy írása egy proteszt legyen a Notre Dame eredeti, gótikus emlékeinek megőrzésére, amit Viollet le Duc olyan szabad fantáziával kezelt. 

Rue Réaumur. Párizs két, belső – a második és a harmadik – kerületét átszelő utca,  a XX. század eleji francia építészet kísérleti laboratóriuma.  Mindent megmutat a XX. század elejének  eklektikus stílusáról, amit Eiffel követői az acélvázas szerkezetekkel kombinálnak. Szinte hihetetlen, hogy az egész utca 5-10 év alatt épült fel, és nyugodtan ki lehetne tenni a táblát, Párizs: 1900.

Shakespeare & Company. A rue de la Bûcherie 37 szám alatt lévő könyvesbolt-kávézó, a Shakespeare & Company fogalomszámba megy nem csak a párizsiak, hanem főként az amerikai túristák körében. A new yersey-i születésű Sylvia Beach 1919-ben, Párizsba költözve angol nyelvű könyvesboltot nyitott és kiadót alapított (nem ezen a helyen, hanem a rue Odéonban) “az elveszett nemzedék” (Hemingway, Ezra Pround, Scott Fizgerald stb.) számára. A kiadó-könyvesbolt a náci megszállásig működött, mert Beach nem hallgatott az ösztöneire és Párizsban maradt a német megszállás ellenére is. Persze a németek első dolga volt bezáratni a boltot és Beach-et internálták, aki csak ezután tudott visszatérni Amerikába. Egy másik amerikai Gerorge Whitman, akit csak a latin negyed Don Quijote-jának neveztek, 1951-ben itt nyitott könyvesboltját, már a modern amerikai irodalom terjesztésére. Sylvia Beach halála után és Shakespeare születésének 400 évfordulója alkalmából kiadója felvette újra a Shakespeare & Company nevet. Whitman hét éve, 90 éves korában halt meg, és azóta lánya viszi tovább az egyik legkedveltebb párizsi könyvesboltot.

QUARTIER LATIN_2018_05_06 07-COLLAGE2Rue Turbigo angyala. 1851-ben a Szépművészeti Akadémia pályázatot hirdetett az alig 39 évesen 1827-ben elhunyt fizikus, Augustin-Jean Fresnel emlékére, akinek legfontosabb találmánya a világítótornyokban elhelyezett optikai tükör volt. A pályázati kiírásra Émile Delange – az alexandriai Fárosz mintájára – egy görög istennő, egy angyal és egy szépen felékszerezett XIX. századi hölgy – sajtos kevercsét alkotta meg. A hatalmas fülbevalókat viselő, görög tógás, angyal egyik kezében mirtusz ágat, másikban pedig egy csinos kis szütyőt tart. Ez utóbbi miatt a párizsi köznyelv csak táskás hölgynek becézi.

DSC02231Université de la Sorbonne.1253-ban Robert Sorbon teológus, aki mellesleg IX. (Szent Lajos) káplánja is volt, hozza létre azt a szegény diákok számára nyitott kollégiumot, amiből a róla elnevezett egyetem kinövi magát az évszázadok során. 1626-ban Richelieu, mint az egyetem főfelügyelője úgy dönt, hogy a lepusztult régi kollégiumnak egy új kápolnára és teljes rekonstrukcióra van szüksége. 1630-ban el is kezdik építeni azt a kápolnát, ami majd az ő mauzóleumaként is elhíresül. A monumentális kápolna sajátos keveréke a XVII. századi francia-olasz építészeti hagyományoknak. A hagyományos bazilika formával szemben alaprajza egy latin keresztre emlékeztet. A főhajó és az oldalkápolnák tökéletesen szimmetrikusak, a kereszthajó feletti kupola olasz stílusban épület meg. A korintoszi oszlopok által tartott homlokzatot négy tudományt – a történelmet, matematikát, a fizikát és a régészetet – megtestesítő nőalakok díszítik.

Rue Vaugirard. A közel négy és fél kilométer hosszú rue Vaugirard két kerületet, a 6.-at és a 15.-et szeli át (térkép: itt). A Boulevard Saint-Michele-nél kezdődik, megkerüli a Luxembourg kertet, majd ráfordul a Montparnasse-ra, hogy onnan egészen a Porte Versailles-ig kifusson, ahol Párizs egyik legnagyobb vásárcsarnoka áll. A két Teleki nővér közül “a nem szép, de vonzó egyéniségű” és méltatlanul kevéssé ismert Emma, 1851-ben bérel lakást a Jardin du Luxemburghoz pár száz lépésnyire lévő rue Vaugirard utca 37 szám alatt. Az épület zárt, dísztelen, klasszicista stílusú, a kemény tölgyfa bejáratnál emléktábla hirdeti, hogy itt élt Teleki Emma és Teleki Blanka grófnő. DSC01702

ZAZ. Mivel is zárhatnánk egy párizsi ABC-t, mint a francia sanzon legtehetségesebb, modernkori képviselőjével, az Isabelle Geffroy néven született énekesnővel. Zaz 2007-ben 27 évesen robban be a francia zenei világba, és első sikerét a 2010-ben megjelent Je veux  című számával aratja.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s