Egy délelőtti séta a Bois de Boulogne-ban

A legutóbbi séta folytatásaként, most Párizs második legnagyobb “tüdejébe”, I. Ferenc király egykori vadászerdejébe, a 840 hektáros Bois de Boulogne-ba visz utunk (megjegyzendő, hogy kétszer nagyobb a Central Parknál és a Hyde Parknak is hármszorosa). Valójában a párizsi angolparkokról szóló séta itt során kellett volna megemlíteni, de nagyságánál és sokszínűségénél fogva egy külön fejezetet érdemel.

A Bois de Boulogne nem csak sokszínű, hanem sokarcú is: kedvelt sport-rekreációs központ, hiszen itt rendezik minden év május végén-június elején a Roland-Gaross-t; két lóversenypályának, az Auteul-inek és a Longchamp-inak is helyt ad (bár a francia Ascot címet a Chantilly-i pálya birtokolja); de az amatőr sport színhelye is, hiszen hétköznap, de különösen hétvégén, futók tömegei lepik el, és 28 km sétaútat, 15 kilóméternyi bicikliutat is magában rejt. Botanikus kertjei révén – amelyekről természetesen később szót ejtünk – a különleges növények kedvelőinek zarándokhelye. Aztán kulturális és szórakozási igényeket is kielégít (itt van a théâtre Verdure, számos étterem, kioszk), és hát a klasszikus, párizsi prostítúció egyik “centrális erőtere”.

1320963853-Paris-XVI

Jardin d’Acclimatation: a gyermekparadicsom

Ha északról a Port Maillot megállótól közelítjük meg a parkot az első hely, ami utunkba esik, az a Jardin d’Acclimatation (amit szabad fordításban az otthonosság, a megszokás kertjének is lehetne fordítani, majd kiderül miért is). Aki kisebb-nagyobb gyermekkel érkezik Párizsba, azoknak kihagyhatatlan a hely, bár igaz, nem egy Disney Park!

A kert egyik részén van a madárház – ahol a legkülönlegesebb galamboktól, kacsáktól kezdve mutatnak be különböző fajtákat, míg a pávák szabadon grasszálnak, és a gyerekek élvezettel kergetik őket -, illetve egy normadiai gazdaság, ahol a farm-pedagógia alapján ismerkedhetnek a  párizsi gyerekek a falusi élettel és a házkörüli állatokkal.  Másik része, egy séta-pihenő kert, de a gyerekek számára az igazi nagy attrakció a vurstli, mindeféle körhintákkal, dodzsemekkel és számtalan pénznyelő “aktivitásokkal”.

Jardin d'accl_1

Eredetileg állatkertként nyitott meg 1854-ben a zoológus-ornitológus Saint Hilaire szervezésében, a Császári Zoológiai Társaság fennhatósága alatt. Majd a kerti lakok, állatházak tervezésével nem kisebb tervezőt, mint a második császárság ünnepelt építészét, a már többször emlegetett Davidout bízták meg. III. Napóleon 1860-ban avatja fel az állatkertet, ahol tevék, kenguruk és a franciák számára mindenféle különleges állatok voltak, sőt még egy akvárium is. 1877-től etnologiai része is volt a parknak, ahol húsz kiállítás keretében mutatták be a távoli gyarmatok lakosait, azok életét. El lehet képzelni, ahogy a jól öltözött franciák megbámulják a kevésbé felöltözött, núbiai, busman és zulu törzsek közszemlére kitett tagjait! Valójában 1931-től válik egy, a mai értelemben is vett családi, szabadidő- és élményparkká. A háború után hosszasan keresik igazi arculatát: egy ideig a Nemzeti Népművészeti Múzeum szervezésében a tradícionális, francia életmódot bemutató kiállításnak adott helyet. Majd az állami támogatások megvonása után, 2005-től egy privát finanszírozású buddhista park-részt alakítottak ki, teaházakkal, a francia-koreai barátság jegyében. Végül, 2018-ban a régi, szép, császárkori épületek renoválása, a sétány és a növénykert, valamint a szórakoztató egységek teljes modernizálás után nyitják meg újra (információ).

Fondation Louis Vuitton

Noha sokaknak a LV márka csak a szép táskákat és a divatot jelenti, de a nagy párizsi divatházak nagyon ügyes érzékkel, “a társadalmi felelősségvállalás” jegyében  igyekeznek közhasznú célokat is kiszolgálni, megtalálva egy másfajta (vásárló)közönséget is. (A Cartier üzletház kortárs művészeti épületét már láttuk a Montparnasse-on).

Tulajdonképpen a Jardin d’Acclamatation 2018-as renoválása is annak volt köszönhető, hogy a hipermodern, szemből nagy vitorláshajóra emlékeztető, FLV tőszomszédságában egyre  inkább snassz lett a lerobbant park.

A kiállító-, színháztermet is magában foglaló alapítványi épülethez az előképet a bilbaói Guggenheim Múzeum adta François Arnault-nak a LV-ház tulajdonosának. A tervezéssel a kanadai sztárépítész Frank Gehry-t bízta meg 2006-ban, aki ekkor már nem mellesleg 77 éves volt. Ezért is meglepő ez az építészeti frissesség egy idős művésztől, bár, ha jól megnézzük a többi épületét (itt), sok helyen fellelhető a vitorlákra hasonlító, nagy üvegfelületek alkalmazása.

FoundLVA közel 11 ezer négyzetméter alapterületű épület 11 galériát, egy 350 férőhelyes előadótermet, könyvtárat, kutatótereket foglal magában, de itt kaptak helyet az alapítványhoz tartozó adminisztrációs irodák is. Az épület végül 2014-ben lett kész, de sokáig inkább építészeti látványosság volt a párizsiak számára, és nem lehetett tudni milyen lesz, mint kulturális centrum. E téren az utóbbi két évben találta meg helyét oly annyira, hogy feliratkozott Párizs legjobb kiállítás-szervező galériái közé. Aki szereti a különleges és tematikus képzőművészeti kiállításokat, annak mindenképpen ajánlom, hogy a megnézendők listájára vegye fel a helyet, mert nem fog csalatkozni (információk)!

A Mare Saint-James

Rögtön, ahogy elhagyjuk a FLV épületét egy nagyobb, mesterséges tóhoz (mare) érünk, ahonnan valaha homokot és kavicsot termeltek ki, és így született a Mare Saint-James. Ma a tó, két kis szigetével, ami inkább két kiemelkedő földnyelv, egy vizimadár paradicsom. Tiszta vizét jelzi, hogy a hattyúk is megtelepedtek itt.

BB_első tó

Pihenjünk meg a tó partján, vagy a két-három, századfordulós kioszk egyikében, és élevezzük a hely nyugalmát, mert majd innen egy 16 perces sétával jutunk el mai sétánk egyik főcéljáig a Parc Bagatelle-ig.

A Parc Bagatelle-től a Pré Catelanig

A bagatelle francia szó kis semmiséget, haszontalanságot jelent. Azt a kis haszontalanságot, amit a park és a hozzáépült kastély jelentett, a 20 éves Artois grófjának (a későbbi X. Károlynak) – finoman szólva – szeszélyeként – vagy durvábban – őrületeként is emlegették. És tényleg a park és a kastély története tele van őrületekkel: Bélanger a tervező egy éjszaka vetette papírra a terveket, 64 nap alatt épült fel a kastély, amin 900 munkás dolgozott azért, hogy 1775-ben Marie Antoinette is gyönyörködhessen benne. A francia forradalom alatt, mind a kastélyt, mind a parkot feldúlják. Majd Napóleon vadászkastélyként használta és a restaurációval az Artois család birtokába került ismét. Az 1870-ben Richard Wallas, angol milliomos és filantróp (akinek nevét a ma is városszerte fellelhető színes közkutakról már ismerjük) megveszi a kastélyt és azt terasszal bővíti, illetve megépíti a “Trianon de Bagatelle-t” – a koncert és színháztermet – és két őrpavilont (ez ma az egyik bejárata a parknak). Halála után özvegye, 1905-ben Párizs városának adja el, és így nyílik meg a 25 hektáros park a párizsi lakosok számára is.

A türkizzöld, aranyozott kovácsoltvas bejárat, amit egyébként már az 1800-as években készítettek, messziről kiviláglik a fák zöldjéből. A bejáratnál – és utunk során több helyütt – megtalálható térkép segít, hogy a kert főbb nevezetességeit megtaláljuk (lásd még: itt).

Parc BagatellRögtön a bejárattól balra, egy gyönyörű japán cseresznyefa mellett áll az a világoszöld, aranyozott pagoda, amit III. Napóleon feleségének tiszteletére emeltek. Mielőtt a park igazi nevezetességéhez a Rosariumhoz érnénk, láthatjuk a valaha volt Longchamp-i apátság romjait és az egykori lovardából átalakított éttermet, a Hameau de Bagatelle-t. A kert a pávák paradicsoma, ennyit egy helyen ritkán lehet látni!

PB_rózsakert

A Rosáriumot már Párizs városa telepítette 1907-ben és azóta minden év júniusában-júliusában  megrendezik az új rózsák nemzetközi versenyét. Több, mint 17 ezer négyzetméteren 9000 tő és 1200 fajta rózsát láthatunk! A kert végében található egykori kertészlakban vásárolni is lehet az egyes rózsfajtákból. A parkban minden hónapnak megvan a maga virága: március a tulipánoké, április a magnóliáé, május a lila és fehérakácoké, és a babarózsáé, június az íriszeké, és májustól októberig pedig a rózsák illata lengi be a parkot.

A kastélyhoz a Körudvaron  (Cour circulaire-en) keresztül vezet az út, amit tíz klasszikus görög szobor díszít, de az általuk képviselt karaktereket és allegóriákat nem igazán lehet beazonosítani (hiába a gyors munka!). Érdekességük egyébként, hogy csak néhány éve találták rájuk a normandiai Bonnemare kastélyban és a Bagatelle Barátai Egyesület összefogásának és hathatós kampányának köszönhetően tértek vissza eredeti helyükre. A kastély közvetlen be- és kijáratát két, gyönyörű, fehér márvány szfinx díszíti, amin teljesen bizarr módon egy puttó ül. A szfinx fejek modellje állítólag a párizsi opera egyik szólistája volt.

A parkban legalább két órát el lehet tölteni, ha csak a főbb érdekességeket nézzük meg. De aki igazán körbe akarja járni, fel akarja még fedezni a tavirózsákkal teli tavacskát (amilyet legközelebb csak Giverny-ben, Monet kertjében lehet látni), a többfajta, mesterséges vízesést, a labirintust, annak bizony négy órát is kell rá szánnia, pihenőkkel együtt.

Elhagyva a parkot a Bois de Boulogne egyik legszebb és legdrágább étterme, a három Michelin csillagos Pré Catelan mellett visz el az utunk. Egyes források szerint névadója XIV. Lajos vadásza volt, míg más források szerint egy trubadúr, aki itt vesztette életét egy szerelmi párbajban.

Henri_Alexandre_Gervex_-_Une_soirée_au_Pré_Catelan_-_1909

A Pré Catelan 1909-ben. Forrás

Lényeg az, hogy Párizs városa 1905-ben bízza meg az 1900-as Világkiállításon több érmet nyert Guillaume Tronchet nevű építészt, hogy tervezzen a Bois-ba egy luxus kaszinó-éttermet. Noha az 1900-as évek elején járunk, de Tronchet a XVIII. századi bolondos rokokót idézi meg az étterem kialakításánál. Egyébként még ugyanabban az évben a Pavillon Dauphint is ő tervezi, amit a Bois de Boulogne Port Dauphine-i  bejárójánál lehet látni.

“…a Bois de Boulogne-ban a tavak nem cserélik ordítva és ugrálva a helyeiket…”- és ebéd a szigeten

Mintegy húsz perces, nagyon kellemes sétával jutunk el a Bois de Boulogne két nagy mesterséges tavához a Felső- és Alsó-tóhoz. A címadó idézet attól a Tamkó Sirató Károlytól való, akit általában gyerekverseiről ismernek, noha a költő az 1930-36 között Párizsban élt, és Áve Éva című versében énekelte meg a Bois de Boulogne-t.

Utunk során igazi parki attrakcióként láthatjuk a póniló-lovardát, a teniszakadémiát és a motorizált prostitúciónak helyt adó Ford tranzit kisbuszokat, ahol a kitett piros sál jelzi, hogy foglalt a hely. Reggelente azt is látni lehet, hogy megérkezik a többnyire fekete takarító személyzet és sorra takarítják ki “bordély-autókat”, mert a keresleti piac munkahelyeket is teremt.

BB_a második tó

Míg a Felső-tó igazából egy nagy csónakázó tó, addig az Alsó-tó horgászparadicsom. A Felső szigetén található az igazi, csak bennfentes párizsiak által ismert étterem a Chalet des Îles. Tavasztól késő őszig hétvégenként az egyik legkellemesebb hely ebéd időben (és igen forgalmas is  információ).

BB_vendeglő

A szigetet a második császárság alatt kezdték el kultiválni és Eugénie császárné kívánságára Svájcból szállítottak ide szétszerelve egy alpesi faházat, amit a Felső-tó partján állítottak fel. Így a vidéki, romatikus hagulat is imitálva lett Párizs közepén. A XX. század elején igazi irodalmi kávéházzá vált, természetesen megfordult itt Proust és Zola is. Eredetileg kis hajókkal szállították a vendégeket a Kunyhóba, de ma már rendszeres és ingyenes kompjárat van egészen késő estig a két part között. Ebéd után, levezetésképpen sétáljunk még el a sziget végébe, ahol megnézhetjük III. Napóleon császár kioszkját, amit szintén Davidout tervezett.

A Bois de Boulogne délkeleti részében – amit jobb a Porte d’Auteuil megállótól megközelíteni – található még egy botanikus kert, ami az Auteuil-i üvegházak Kertje nevet viseli (Jardin des serres d’Auteuil).

875px-Plan_des_Serres_d'Auteuil_02_by_Line1

A régi Párizsban mint minden ez is kapcsolódott az 1900-as Világkiállításhoz, előtte két évvel építették fel a türkizkékre festett kovácsoltvas díszítésű üvegházakkal teli botanikus kertet. A kert különlegessége a szökőkút, amit Auguste Rodin mascaronjai díszítenek. Ahogy a fenti térképen is látható, az üvegházak elrendezése tematikus: trópusi növényházak, és külön pálmaházak. A kert legújabb kori története kisebb botrányoktól sem volt mentes, mert erős nyomás érkezett a Nemzetközi Teniszszövetségtől, hogy a Roland-Garros befogadóképességét növeljék a kert rovására. Minden tiltakozás ellenére, a fenti alaprajzon látható kis üvegházak 2016-ra már eltűntek egy új teniszpálya építésének helyt adva. Szóval lehet, hogy igyekezni kell, hogy még régi fényében láthassuk a kertet! Jó sétát!

Útvonal:itt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s