A 60. séta: az ismeretlen Muette negyed

Közel 30 hónappal ezelőtt a blog első sétája a 16. kerület Auteuil negyedéből indult. Most a 60. séta alkalmából újra visszatérünk a kerületbe, hogy Párizs egy turisztikailag alig ismert részét, a Muette negyed kicseit, titkait mutassam meg.

Miért ajánlom ezt túrát? Egyrészt a város egy olyan nagypolgári részét ismerhetjük meg, ahol a párizsiakat nem turisztikai díszletként, hanem “életközelből” is láthatjuk, azzal a  békés, családias nyugalommal, amit a város más részein csak hébe-hóba találunk meg. Ajánlom azért is ezt a negyedet, mert – noha a nagyobb utcákban a haussmanni stílus az uralkodó, de az 1900-as években az építettők olyan szabadságot adtak a tervezőknek, amelyek eredményeképpen izgalmasabbnál-izgalmasabb, szebbnél-szebb épületek jöttek létre, érdekes történeteket is megőrizve.

A 16. kerületet pejoratív jelzővel gyakran emlegetik “burzsoá-gettónak” is, hiszen itt a legdrágabbak a lakások Párizs szerte, ami eleve differenciálja, hogy kik tehetik meg, hogy itt lakjanak, illetve számos követség és diplomáciai rezidencia székhelye is erre található. De mint tudjuk, minden általánosítás túloz, hiszen a kerület négy, különböző negyedből – Auteuil, La Muette, Port Dauphine és a Chaillot-ból – áll össze, és bizony itt is találunk kevésbé “előkelő” utcákat, noha kétségtelen, hogy nem külvárosi még így sem a környék.

A Muette negyed

A Trocadero, a Iéna híd és Boulogne-i erdő által határolt Muette negyed a középkorban szarvasokban gazdag királyi vadászterület volt (régies írásmóddal a muette-mue falkát jelent, ami egyaránt utalhatott a szarvasokra, de az azokat felhajó kopókra is). A hely nevezetessége, hogy már a reneszánsz kor óta itt állt az Oreans-i hercegek kastélya, egy hatalmas vadasparkkal, ami a XVIII. században a koronára szállt.

1320963853-Paris-XVI

Ezt a reneszánsz kastélyt legalább négyszer építették át a különböző korokban, legutoljára 1920-ban, Lucien Hesse építész tervei alapján Henri de Rothschild megbízásából – nem kis anakronizmussal – XVIII. századi stílusban. (Ez egyébként ma az OECD székhelye.) A kastély parkjából szállt fel 1783-ban a Montgolfier fivérek első olyan hőlégballonja, amely már embereket is szállított. A Chateau de la Muette parkjából induló hőlégballonnak két utasa volt, a kémikus Pilâtre Rosier és a a merész d’Arlands márki, akik a Butte aux Cailles negyedben értek földet, ahogy erről már ​itt már szó esett.

A Muette negyedet 1860-ban csatolják Párizshoz és innentől fogva az egy-két emeletes lakóházak, paloták eltűnnek – bár mutatóban marad még belőlük – és helyüket a többszintes haussmanni vagy art nouveau, art deco stílusú épületek foglalják el. A negyed mai arculatának kialakulása 1936-ig tartott, amit aztán a 60-as évek fellendülése óta egy-két építészetileg is érdekes modern épülettel törtek meg.

Némi eklektika art deco-val fűszerezve: a rue Scheffertől a Eugène Manuel utcájáig

Kezdjük utunkat a 9-es metró rue de la Pompe-i megállójánál, ami az 1944-ben mártírhalált halt francia politikusról, George Mandelről elnevezett sugárúton található. Rögtön jobbra egy szoborcsoportra lehetünk figyelmesek, amit Eugène Manuel – számunkra nem sokat mondó – költő, író, Victor Hugo kortársának emlékére emeltek 1936-ban. A nevet azért jegyezzük meg, mert mai sétánk egyik legszebb látnivalója a róla elnevett utcában lesz. A sugárutat hatalmas hat-hét emeletes, szépen rendben tartott, változatos, de főként haussmanni stílusú épületek szegélyzik, amelyek számos diplomáciai rezidenciának adnak otthont.

Av G Mandel

Innen az első utca ahova betérünk (útvonal) a romantikus festőről elnevezett rue Scheffer lesz, ahol a változatos épületek közül három érdemel kitüntetett figyelmet: az első az 55-ös szám alatti, amelynek eredetijét 1891-ben emelték, hogy aztán az 1930-as évek elején (III.) Aga Khan (1877-1957) herceg és francia felesége számára bauhaus stílusban átépítsék. Igazából az épület fő ékessége az üvegablakok, amelyek lóverseny jeleneteket ábrázolnak, nem véletlenül. A pakisztáni herceg az egyik legnagyobb versenyló istálló tulajdonosa volt és – ahogy a térképen is látható – az Auteuil-i Lóversenypályától nem messze lévő palotájában is ezt hangsúlyozta az üvegablakokat készítő Louis Barrillet. Ha már ló, mint legkisebb közös többszörös, a 44.-es számú ház napóleoni stílusban díszített kapuja a szintén lótenyésztő, egykori román politikus, Marghiloman és felesége házába vezet.

rue Scheffer

A második épület, a Villa Scheffer valójában egy lezárt, privát lakótömb (ma úgy mondanánk gated community – zárt lakópark), aminek a végén – ha belesünk a vasrácsokon keresztül –  egy kis, tornyos katély húzódik meg. A hely nevezetessége, hogy itt töltötte gyerekkorát Francaország 9. miniszterelnöke, Laurent Fabuis (aki 37 évesen minden idők legfiatalabb miniszterelnöke volt).

Kétségtelen, hogy a rue Scheffer legszebb épülete, az 1911-ben emelt díszes art deco stílusú, tengeri hullámokat megidéző homloztattal, a 39-es szám alatt. Nagy fedett, félköríves teraszai miatt ernyős-házként is emlegetik. Az épületdíszek részletgazdagsága annak köszönhető, hogy az építész Herscher korának egyik legjobb rézmetszője is volt.

40 rue scheffer

Áthaladva az Avenue Paul Daumeren, ami a Muette negyedet választja el a Passy negyedtől, kipillantva a Chaillot palota szocreál homlokzatszobrait láthatjuk. Végigmenve a rue Schefferen  a Vineuse utcára kanyarodunk.

rue Vineuse

Két, vörös téglával kirakott, egyemeletes kis palota rögtön szembeötlik: a 23-as szám alatti épület a Szenegáli Nagykövetség, míg a 21 számú házban élt az a Beranger nevű dalszerző 1841 és 1847 között, aki mint goguette szerző híresült el (a goguette ma értelemben murit jelent, de az 1800-as években olyan dalok jelentett, amit kb. 20 fős dalárdák énekeltek némi ivászat kíséretében. Ezek a dalok jórészt eltűntek, de igyekeznek ma is fenntartani őket, itt egy kis ízelítő!). Ahogy ez a két épület hasonlít egymásra, úgy különbözik a 28-as szám alatti – ahol Brigitte Bardot Alapítványa székel – a kis, palota-szerű, egy erkélyes 30-as számútól, noha mindkettőt ugyanaz az építész építette, 1904-ben. Az építtető kilétére ma már csak a bejárat feletti L.E. monogram utal. Az utcát szintén vörös téglával kirakott, kicsit kaszárnya szerű épülettömb zárja, ahol az 1963-ban Catherine Deneuve élt Roger Vadimmal, és ide született közös fiuk Christian.

A Benjamin Franklin utcára rátérve, a 25-ös szám alatt a Perret testvérpár egyik legszebb, 1903-ban emelt, art deco épülete látható: különös, beugratott betonhomlokzat, amit arany-ezüst margarétaszírmok díszítenek. Szerkezetében, ennek szinte a nyolcvan évvel későbbi mintázatát láthatjuk a 13-as számú épületen, aminek ismertetőjele a két korsót tartó női alak.

rue FR

A rue Benjamin Franklin és a rue de la Tour kereszteződésében álljunk meg egy percre, és nézzük meg a körforgalom négy sarkán álló kupolás épületeket, mert ilyen volt Budapest is, – amit kupolák városának is neveztek – a második világháború előtt!

A bogáncsos ház és szerény rokona – rue Eugène Manuel

Minden kétséget kizáróan mai sétánk egyik nagy meglepetéséhez, a legszebb épületéhez érkezünk a rue Eugène Manuel 2. szám alatt, ami valójában egy saroképület a rue Gavranival való kereszteződésben. Az öt emeletes épületet 1903-ban építette Charles Klein a már itt megismert Hennebique-technikával, és a homlokzattal – amely kerámiadíszítést kapott a bejáratnál, az ablakoknál és a betonelemek találkozásainál – Párizs város nagydíját nyerte el. Az art deco épületkerámiák terén itt Bigot munkásságát már megismertük, míg most egy új nevet Émile Mullerét (1823-1889) kell megtanulnunk (egyébként a Musée d’Orsay-ban megtalálhatók művei). A kerámiadíszítések buja levelű, bordó fejű bogáncsokat mintáznak és az oszlopok találkozását férfi mascaronok zárják le.

2Eugene Manuel

A rue Eugène Manuel igazán kellemes utca, késő ősszel gyönyörű fények voltak, és az embert meglérinti az az érzés, hogy itt szivesen lakna. A végéhez közeledve még egy szép, de szerényebb, kerámia díszítéses épletet kell megmutatnom a 24-es szám alatt. Látszik, hogy az art deco díszítőelemek a funkcionalitásnak vannak alárendelve, és valószínűleg az építtetőnek sem volt annyi pénze, hogy csupán csak a díszítésre költsön.

Eugene Manuel_másik

Ezek után egy tízperces sétával a rue Vitale-on keresztül jutunk ki a Passy negyed fő útjáig, a rue de Passy-ig. Adjuk át magunkat a hangulatnak, figyeljük meg az embereket, a környéket, az üzletek kiarakatait. Egyáltalán csak élvezzük a turistamentes párizsi nyüzsgést, de azért nézzünk néha fel az épületekre is, mert láthatunk néhány “ismeretlen” csodát is.

Pierre Orève egykori virágboltja és találkozás Jean de la Fontaine-nel

A rue de Passy-n a Grande Epicerie de Paris-nál álljunk meg. A város egyik minőségi, kulináris élelmiszerüzlete ez, amely zöld növényborítású homlokzatával már messzíről kitűnik a többi épület közül. Menjünk be nyugodtan a boltba – a luxus kicsit megszűri a vásárlóközönséget – és nézzünk körül, mert minden, ami szem-szájnak ingere, az itt kapható!

rue de passy

A rue de Passyra kifutó rue de la Pompe 25-ös számnál egy különleges szerkezetű épület hívja fel magára a figyelmet. 1910-ben Pierre Orève építette ezt az eklektikus, több funkciós házat:  a hatalmas, üvegablakos földszinten egykor a virábolt kapott helyet, míg az emeleten bérlakások voltak. Sőt az első emeletihez, ami valószínüleg a tulajdonos lakása volt, egy télikertet is emeltek. Ma Orève virágboltjának helyén a nouvelle cuisine-t vivő (kicsit túlárazott) Bon á Paris étterem található.

25 rue de la PompeInnen már csak 400 méter a negyed legnagyobb parkja, a Jardin du Ranelagh, amit egy angol diplomata és követ után neveztek el, és a Muette kastély parkjából alakítottak ki. A park tele van klasszikus szobrokkal, de közülük az egyik  Victor Hugot idézi meg, míg a másik a jó öreg mesemondót, la Fontaine-t, és híres meséjét “A róka és a hollót”. A parktól alig pár méterre van, a már többször ajánlott Musée Marmottan is (bővebben lásd: itt).

Két negyed határán

Sétánk második része (útvonal) a Ranelagh park mellett visz el, a boulevard de Beauséjour-on, hat-hét emeletes bérpaloták között. Ezek közül az eklektikus stílusban, 1930-ban épült hétemeletes házat érdemes jobban megnézni: az első emeleten tíz darab félköríves kőkorlát ad ritmust a szimmetrikus épületnek. A felső szinten – szinte alig észrevehetően – nagyon kedves reliefek bújnak meg: őzekkel játszó gyermekek.

Ranelagh

Utunkat a 862 méter hosszú rue de l’Assomption-on folytatjuk, áttérve egy kicsit az Auteuil negyedbe. A házak többsége erre már nem stukkó vagy kőfaragás díszítettségű, hanem fehér vagy vörös téglaborítású. De azért ez az utca is tartogat meglepetést: a 18 szám alatt, a Nagyboldogasszony rendház mellett, egy art noveau házon legalább három méteres, faragott Bacchus fejjel díszített homlokzatot láthatunk. Vele szemben a 21-es számú ház, illetve az utca végén az 5-ös számú ház kapudíszítése szép még igazán. A rue Assomption közepéről belátni a Place Rodin-re, ahol a névadó első szobrának, a Bronzkornak másolata áll.

rue Assomption

Az egykori Versaillesbe vezető út, ma avenue Versailles, Párizs egyik főútja a Szajnával párhuzamosan. Egy félköríves, tízemeletes, modern épület a Francia Rádió székhelye. Az avenue Versailles épületei inkább részleteiben érdekesek, semmint önmagukban, hiszen ide egyszerű bérlakásokat húztak fel a alsóközép-középosztály számára.

av Verseillaes

Az Auteuil-i templom

Hamár sétánk során eddig eljutottunk, kihagyhatatlan, hogy fel ne kapaszkodjunk egy kis emelkedőn az Auteuil-i templomhoz. Olyan ez a környék, hogy akár a Rózsahegyen járhatnánk. A kupolát meglátva az az első benyomásunk, mintha a Sacré Coeur kicsinyitett mása lenne előttünk, amit tovább erősít az is, hogy a templom szintén a Miasszonyunk nevet viseli. Sőt még az építési idejük között is párhuzamosság van, hiszen 1877 és 1892 között emelték XIV. századi templom helyébe, ami egy XI. századi bazilika alapjain nyugodott.

Auteuil templom

A négyszögletű templom közel 60 méter, míg a tornya pedig 50 méter magas, ami némi aránytalanság érzetet kelt a szemlélődőben. Belűl a disztelen kőfalakat jól egyensúlyozza a Pankrátor Krisztus arany mozaik képe, ami Limoge-ban készült. A padlózatot középen szintén mozaik fonat díszíti.

A templommal szemben áll a harminc éve, vörös téglából, árkádszerű bejáróval megépített, modern Szent Bernadett kápolna, ami egyben kisebb zarándokhely is. A románkori boltozatot utánzó főhajó szintén vöröstégla és faszerkezetes. Az oldalhajókban az üvegmozaikok Szent Bernadett életének egy-egy jelentét ábrázolják. A kápolnának minden modernsége ellenére sokkal meghittebb hangulata van, mint a templomnak.

A következő sétánk a Muette negyed másik részébe, a Bois de Boulogne-ba visz! Tartsanak akkor is velem!

Egy hozzászólás Új írása

  1. Gabriella Szász szerint:

    Olyan nagyon szivesen setalnek en is ott. Es kozben elkepzelem, hogy Budapesten veszek reszt egy ilyen setan.a varban voltam egyszer 1 ugy gondoltam ismerem, – de nagyon sok meglepetes ert

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s