“Külvárosi” csodák

Mai utunk – a Gare de Lyon után – ugyancsak a 12. kerületbe, annak egyik fő utcájába, a közel 6 km hosszú avenue Daumesnil-be vezet. Ez az út köti össze a Bastille teret a Vincennes-i kastéllyal, de nem kell megijedni, ennek csak a felét tesszük meg, a Porte Dorée-ig. Errefelé a túrista már nagyon ritka madár, pedig aki szeretne egy viadukt tetején sétálni, vagy a francia dizájn kreatív kis műhelyeit akarja látni, vagy akit egyszerűen csak érdekelnek a “külvárosi” csodák – annak a mai séta remélehetőleg egy aranybánya lesz. A “külvárosi” nem véletlen van idézőjelben, hiszen, aki Párizs 12. kerületében lakik bizonyára megsértődne ezen a jelzőn, noha az épített környezet – a modern és a régi sajátos kettőse – azt mutatja, hogy a párizsi körgyűrű szélén egy tudatos városrehabilitáció zajlott le a megőrizve megmaradás jegyében. Érdemes megfigyelni az itt élőket is, hiszen “más fajta nép, másfajta raj”, mint a belvárosi kerületekben, az “igazi” francia kispolgár vidéke ez.

1320652556-paris-xii

Egy art deco gyöngyszem: Le Café “Bistrot du Peintre”

Kezdjük tehát utunkat a M1 Bastille megállójánál és onnan alig 10 perces sétával jutunk el a Bastille környék – külső portáljában és belsejében is szépen megőrzött – legszebb art deco bistrójáig, az avenue Ledru-Rollin 116-os szám alatt. Mint café liquoriste – ahol ez leginkább abszintot jelentett, közel 112 évvel ezelőtt – a belvárosi Deux Magots kistestvérének tekinthető. Abban az időben még “Au vrai Saumur“-nak hívták, ahova művészek jártak találkozni, beszélgetni és természetesen abszintozni. Emelete a második világháború alatt az ellenálási mozgalom politikusainak találkoztó helye volt. Az 1970-es, 80-as években még megért egy-két keresztelőt, míg mai nevét a régi művészélet tradícióira alapozva 1993-ban nyerte el és ezzel együtt tulajdonosa, aki mint picér kezdett itt, visszahozta régi csillogását. Azóta nem is nyúltak a helyhez, és kezd olyan hangulata lenni, mintha 1906-ban járnánk.

Collage_Fotor_café peintre

Akár csak egy kávéra térünk be ide, de ajánlott egy könnyű ebéd is – főleg a sültek, grillek és saláták a hely spacialitásai – jó ellátásban lesz részünk, mert a chefin a Tour d’Argentban tanulta a szakmát.

Marché d’Aligre-Beauvau: 3in1

A Párizs legjobb piacairól szóló bejegyzésből (lásd: itt) kimaradt a Marché d’Aligre-Beauvau felfedezése, amit ennek a sétának az apropóján pótolhatunk is. A Place d’Aligre alig 500 méterre van a Bistrot du Peintre-től, és ahogy a fejezetcímben is jeleztem három az egyben. Egyrészt egy fedett piac, ami tulajdonképpen az 1778-ig működő Saint Antoine apátság helyére, 1843-ban emelt Marché Beauvau (nevét egyébként az utolsó apátnőről kapta). A szögletes alaprajzú épületet 2006-ban renoválták, és a klasszikus, francia fedett piacok élvezetét nyújtja, sőt karácsony előtt kifejezetten hangulatosan volt feldíszítve.

Aztán a rue d’Aligre-n elnyúló nyitott piac, ami pedig egy kulináris utazás a breton, elzászi, portugál, olasz, kreol, afrikai élelmiszer, étel- és fűszer specialitások között. De megtaláljuk, a piacot övezve, az elefáncsont-műves, asztalos, kertész vagy éppen varróműhelyeket is. Hosszú  évtizedekig ez volt Párizs egyik legolcsóbb piaca, aztán a dzsentrifikációval, a bobok (lásd: itt) beköltözésével az árak alkalmazkodtak a kereslethez, de még így is sokkal olcsóbb, mint a belvárosi piacok.

És akkor a Place d’Aligre jobboldalán ott van a keddtől-vasárnap délig megtalálható ócskapiac, kirakodóvásár! A mediterrán-keleti szokásoknak megfelelően az árusok egy órakor bezárnak, majd fél négykor pakolnak újra ki (persze ha nem esik az eső!). Ez, és általában az ócskapiacok – ahogy már korrábban is említettem – a régiséggyűjtőknek igazi kicsesbányák, de még azok is találhatnak itt némi érdekes apróságot (nem túl drágán), akik nem nagy szakértői a régi kacatoknak.

Collage_Fotor_PIAC

A Place d’Aligre egyébként tipikus példája a régi és új kontrasztos találkozásának: a városrehabilitáció eredményeképpen felépülő tízemeletes, félkörívű bérház komplexum szinte ráborul a fedett piacra és a tér közepén álló, kápolnára emlékeztető kis épületre, a Petite Mairie-re. Az 1871-es Kommün idején – a Bastille közelsége miatt – errefelé véres harcok dúltak és ennek emlékére emelték ezt az épületet, ami ma szimbolukusan (kicsit lepusztultan) az Aligre Szabad Közösség Egyesületének a székhelye. A második világháború után alakult egyesület szervezi a sokszínű negyed közösségi, kulturális, sport életét (lásd: itt).

Egy különleges élmény: bukolikus séta egy viadukt tetején

A Marché d’Aligre-től 7 perce található, Coulée verte René-Dumont 1-es számtól sétautunk ketté válik: egyrészt egy 4,2 km-es sétára az egy kori Vincennes-i vasútvonal nyomán. A Bastille-tól induló és Vincennes-en is áthaladó vasútvonalat 1853-ban nyitották meg és 1962-ben zárták le. Közel 30 éven keresztül az enyészeté lett a terület, mígnem a nyolcvanas évek végén – az Opéra Bastille építésének befejezése után -kezdődőtt el rehabilitációja, és 1993-ban átadták a párizsiaknak a város egyik legizgalmasabb, legkülönlegesebb zöld területét.

A sétány igazi érdekessége, hogy jórészt a Viaduc des Artes tetején visz, közel 10 méter magasságban. Első szakasza az 1500 nm-en elterülő Jardin de Reuilly-ig tart, amit az egykori Reuilly állomás területén alakítottak ki (a régi állomásépület is látható még). A kert egyik kuriózuma az a közkút, ami pezsgővizet szolgáltat, és ez még Franciaországban is ritkaság. Ezt követően jön a Reuilly alagút, amin keresztül menve olyan, mintha egy barlagban járnánk. Ez után következik az “igazi” Promenade Plantée (noha korábban az egész szakaszt így hívták), ami gyönyörűen parkosított, bukolikus sétaút, míg az út vége a Charles-Péguney parkocskában ér véget.

plan-coulée-verte-paris

Forrás:itt

Kénytelen voltam más forrásból származó képekkel megmutatni, hogy milyen fantasztikusan különleges túra ez, mert decemberi hidegben nem igazán sikerült jó képeket csinálnom. De azt hiszem jól látható alább, hogy milyen gyönyörűen, szépen, ötletesen, jó megoldásokkal ötvözve hozták rendbe Párizsnak ezt a külvárosi részét. Aki teheti, tavasztól őszig Párizsban járva, ne hagyja ki!!

coulÉe vert

Forrás:

A külvárosi csoda: Viaduc des Arts

Amennyiben utunkat lenn a “földön” az avenue Daumesnil-en folytatjuk, akkor sem maradunk ámultba ejtő látnivaló nélkül. Szintén az 1980-as évek végén kezdték meg a viadukt 64 árkádja hasznosítási koncepciójának kidolgozását és rehabilitációját. Eszerint művészeti műhelyeknek (festők, grafikusok, nyomdászok, ékszerészek, de egyedi cipő vagy ruhakészítők, stb.), illetve galériáknak és természetesen éttermeknek, kávézóknak, sörözőknek adták ki a kialakított tereket. Az árkádok belakása három évig tartott, az első üzlet 1994-ben, míg az utolsó 1997-ben költözött be. Akit tényleg érdekel a francia dizájn és kreativitás, az itt órákat tölthet el az egyik galériából a másik műhelybe való sétálással, nézelődéssel. Míg a belvárosban a francia haute couture-t és luxus dizájnt láthatjuk, addig itt az követhető nyomon, hogy honnan ered mindaz az inspiráció – vagy népiesen fogalmazva, miből lesz a cserebogár – amiből a francia dizájn folyamatosan táplálkozik.

collage_fotor_viaduct

Az avenue Daumesnil páros oldala

Míg elmerülünk a Viaduc des Arts boltjainak kínálatában, azért érdemes néha a páros oldal házaira is vetni néhány pillantást. Így például a 30-as szám alatti Pelikános ház, amit 1901-körül építettek. A kapu bejárót a pelikánnak, mint az önfeleláldozó szeretetnek a szímbóluma díszíti gazdagon, míg a tartóoszlopok tobzódnak a virágdíszítésekben, nem beszélve a változatos, szórakoztató megjelenítésű mascaronokról!

collage_fotor_30as házelinkán

És akkor jöjjön egy fantasztikus XX. századi utánérzése Michel Angelo “Haldokló rabszolga” című szobrának, a 80-as szám alatt! És bármilyen hihetetlen, de ez a 12. kerületi rendőrség központi épülete, amely 1991-ben készült el. Az akkor harmincas évei elején járó üzbég-spanyol származású Manuel Nuñez Yanowski 13 szobrot tervezett körben az épület tetejére, ami éppen szemben áll a Viaduc des Arts utolsó árkádjaival. Talán most már jobban érthető, hogy miért is írtam a bevezetőben, hogy a régi és modern különleges találkozási helye az avenue Daumesnil, hiszen ha az átellenben lévő, egymásra rakott vitorlásokra emlékeztető, épületet is megnézzük, megint egy érdekes, modern építeszeti megoldást láthatunk.

collage_fotor_rabszolgák

Utunk következő állomása a rue Charenton-avenue Daumesnil kereszteződésében álló, 1876-ban épült 12. kerületi önkormányzatnak épülete. A kiugró homlokzaton, ami egy óratoronyban végződik két, egykori helyi polgár szobrát láthatjuk: a híresebb, szobrász és elefántcsont műves Henrie Honoré Plé-ét, és a ma már kevésbé nevezetes Lequien szőlősgazdáét. A Franciaországért meghalt gyermekeknek állították 1927-ben azt a fekete-arany Győzelem szobrot, ami az önkormányzat előtti kert baloldalán helyezkedik el.

Nem véletlen az az illúzió, hogy Párizs tele van oroszlánokkal, hiszen a németek elleni ellenállás és győzelem szímbóluma a belforti oroszlán nem csak a Montparnasse-on, a Denfert-Rochereau téren, hanem 1947 óta Place Daumesnil-en is hírdeti a francia gloire-t. December lévén az oroszlánok azonban nem vízsugarakat, hanem világító fényfüzéreket köpködtek.

12 mairie

Egy kis vidéki utánérzés: Église du Saint Ésprite

Tovább sétálva az avenue Daumesnil egyre emelkedik a 180-as számig, míg el nem érünk a Szentlélek templomhoz (Église du Saint-Ésprite), és hirtelen olyan érzés keríti az embert a hatalmába, mintha Pasarétre ért volna. A neo-bizánci stílusú templomot 1927-ben avatták fel, és a 22 méter átmérőjű 33 méter magas kupolájához az isztambuli Aya Sophia szolgált előképül. De nem csak ez, hanem a mozaikok, az üvegablakok, a falfestmények is a bizánci stílus-hatást erősítik. (Mivel ottjártamkor éppen temetés volt, a belsőről  itt láthatók részletesebb képek.)

collage_fotorÉglise_12

A Porte Dorée

1931. májusától novemberéig Párizs a Nemzetközi Gyarmati Világkiállítás színhelye volt azzal az alig titkolt céllal, hogy a második világháború előszelében – az akkor már köztársaság – megmutassa azt az erőt, amit egykor az első császárság idején képviselt. A kiállítás területe a Porte Dorée-tól a Vincennes-i erdőig terjed, amelyen részt vettek a kor nagy gyarmattartó országai (Belguimtól, Hollandián át Angliáig, Portugáliáig, mindenki) és hát természetesen a francia afrikai, arab, karibi, indokínai és csendes-óceániai gyarmati országok is (Érdekes módon az egykori karibi gyarmatok ma már, mint tengerentúli megyékként részei a francia államnak!).

A világkiállítás több, mint 8 millió látogatója – a kiállítás szlogenje szerint “Egy nap alatt a világ körül” – nem csak az egyes gyarmati és gyarmattartó országok bemutatkozását, hanem akváriumot, tropikánumot és még zoológiai kertet is láthatott.

port dorÉe

A Világkállítás központi épülete a Palais Porte Dorée volt, amelynek külső díszítése az egyes francia gyarmatok egzotikumait mutatatja be. Belső kiállító terme közel 1600 nm-es, míg az aljában található a trópusi akvárium, ahol ma is, mintegy 5000 állatot lehet látni. Gyerekeseknek Párizsban ez egy különleges program lehet!

A kolonializmus felszámolása után a múzeum hosszú ideig kereste a megfelelő és PC profilját. Etnográfaiai gyűjteményének egy részét a Musée du quai Branly (lásd. itt) kapta meg. A nyolcvanas évek végén két algériai emigráns kezdeményezésére lett 2007-től a francia emigráció történetének múzeuma (Musée national de l’histoire d’immigration, információk: itt). Kiállításai szerintem rendkívül izgalmasak, és ilyen jó komplex gyűjteményt a bevándorlásról legközelebb csak Ellis Islandon lehet látni.

A csillogó bronz-arany Pallas Athene szobor egykor a palota bejáratánál állt, hírdetve azt, hogy a gyarmatosító országok békét és prosperitást adnak a gyarmatosított országoknak. Szerencsére az antikolonialista mozgalmaknak engedve nem rombolták le szobrot- noha rendszeresen vannak itt tüntetések – , és ma pedig a Port Dorée parkját díszíti.

 

Útvonal:

https://goo.gl/maps/uhMskwNituz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s