Párizs angolparkjai: a misztikus, a kitalált és az elegáns

Mai sétánk Párizs három legnagyobb angolparkjába visz. Az apropót tulajdonképpen az adta, hogy legutóbbi túránkat a Cité Florale telepen fejeztük be, amitől csak 10 percre van a misztikus történetek övezte Montsouris park, ahonnan már újra visszetérünk a 14. kerületbe. Következő célpontunk a város észak-keleti kerületében, a 19.-ben, lévő Buttes-Chamount, aminek környékén megint megtalálhatjuk a vidéki Párizst, ahol akár szívesen laknánk is! Mind a Montsouris, mind a Buttes-Chaumont a XIX. század végének, a Haussmann-i ideának “Levegőt Párizsnak” hagyatéka, és éppen ezért (is) különlegesek, mind kalakításukban, mind pedig természeti szépségükben. Végül pedig Párizs nyugati részében, a 8. kerületben fejezzük be utunkat, a legrégebbi angolparkban, az elegáns Monceauban, ami az Étoile-tól mintegy húsz percre van. Mert Párizsban parkba járni jó!

Rövid kiskáté a francia kertekről és az angolparkokról

A mérnöki pontossággal megtervezett geometrizáló kerteket André Le Nôtre mesternek (1613-1700) köszönhetjük, aki mindezt a Versailles-i (info: itt) és a Párizstól 60 km-re, délre fekvő Veaux le Vicomte-i (info: itt) kertek tervezésével és megépítésével emelte a csúcsra. A francia kert esszenciája, hogy a reneszánsz perspektíva és a szimmetria szabályait követi annak érdekében, hogy a tekintet akadály nélkül a végtelen horizontba hatolhasson (ennek szolgáltában állnak a visszatükröződő tavak, medencék, csatornák).  Nevezik ezt a fajta kertet “matematikai kertnek” is, mert minden a szám, arány és a szimmetria hármasán nyugszik és ez a matematikai tökéletesség teszi politikai és hatalmi jelképpé is a kertet (és persze ennek a formai tökéletességre törekvő “ököfasizmusnak” esnek áldozatul a geometrikus formákra nyírt fák és sövények).

Mindezzel szemben az angol vagy tájképi kert kialakítására nagy hatással volt Rousseau új naturalizmusa és az az Élizium, amit az Új Héloise c. művében leír. Így az angol kert a szabadon burjánzó természet “imitálása” (kerítés nélkül), ahol a kanyargós sétányok jól ápoltságuk ellenére a spontaneitást tükrözik. Fontos elemei a műromok, a klasszicista stílusú diadalív, a teaházak-nyári lakok és persze természetesen a tavak, patakok, vízfolyások, amik a háborítatlan természet illúzióját vannak hivatva kelteni. Az angolparkok kétszáz éven keresztül – 1720-1920-ig – voltak népszerűek a kertépítészetben és legszebb példáit Charles Kent és Willam Birdgeman kerttervezők alkották meg. (Magyarországon a tatai a legszebb, megmaradt angolpark).

A misztikus történetek övezte Montsouris park

1860-ban a Hausmann-i városátalakításkor döntöttek úgy, hogy Párizs déli részének is szüksége van egy tüdőre (Nyugaton már ott volt a Bois, Keleten a Vincennes-i erdő, Északon pedig a Buttes Chaumont). Így avatják fel 1869-ben az egykori kőbánya helyén, a mintegy 15 hektárnyi területen a parkot, ami valójában azonban csak 1878-ban készült el véglegesen. A Mont Souris (Egerek Hegye) elnevezése a területnek – és aztán majd a parknak is – abból az időszakból származik, amikor még létezett a ma már föld alatt futó Bièvre (hód) folyó (amiről itt már volt szó részletesen).

Ha a parkot az Alésia állomás (M4) felől közelítjük meg a különös nevű rue de la Tombe-Issoire-on keresztül (útvonal: itt) akkor a hellyel kapcsolatos első mitikus szereplő emlékébe botlunk. Ugyanis 831-ben egy sötét téli éjszakáján itt gyilkolják meg Isauré de Montsouris lovagot Jámbor Lajos király (aki azért ezek szerint még sem volt oly jámbor) parancsára Orániai Vilmos emberei. A monda szerint a fájdalmas kínok között maghalt lovag éjszakánként visszajárt kísérteni, hogy senki ne feledje el őt. Útközben áthaladhatunk a Petite Ceinture fölött, ami körülbeül egy 32 km hosszú, Párizst körbevevő egykori vasútvonal itt megmaradt szakasza. Angolparkhoz illően, a közepén egy hatalmas tó terül el, amit körülbelül 1400 fa vesz körül, és amelyek közül is legszebb egy közel 150 éves libanoni cédrus. A tó madarai között láthatunk fehér és fekete hattyút, indiai, apáca és császárludat, vagy éppen a parton sütkérező teknősöket, a pázsiton meg például kormos varjút csipegetni. Természetesen van műrom is, aminek megmászása a gyerekeknek kihagyhatalan!

Collage_FotorMontsouris1A kacskaringós sétányokon haladva egy-egy tisztást a klasszicista stílusnak megfelelően  szobor jelenetek díszítenek, mint a például a “Halott oroszlán” (1929) “Az első borzongás“(1921-ből) vagy a “Hajótöröttek” (1895).

Úgy tűnik a párizsik szertik ijesztgetni magukat a holt lelkekkel, mert a fáma szerint az egykori kőbánya park alatti járataiban próbálták ki először a guillotine-t és az áldozatok lelke időnként megjelent a tó fölött. A mende-mondának az szolgált alapul, hogy a park átadása után nem sokkal a tó vízszintje rohamosan csökkenni kezdett, míg nem kiderült, hogy a rossz építés miatt, a karsztjáratokba folyt el a vize és semmi köze sem volt a dolognak az állítólagos holt lelkekhez.

Collage_FotorMontsouris 2A parkot számos korhű épület is dísziti, mint például a gyerekeket szórakoztató marionett színház a Théatre de Guiginol (info: itt), vagy a friss vizet adó egykori parkőr ház. A felnőtteknek pedig az egész évben nyitva tartó és gyönyörű privát szalonnal is rendelkező, 1892-ben épült Pavillon Montsouris (info: itt) ajánlható. A park egyébként hétvégente teljesen tele van és nem csak a környékbeli idősek és gyerekes családok járnak ide, hanem igazi fiatalos hely is, hiszen déli végében van a Cité Internationale Universitaire is.

A park harmadik “tragikus” története az egykori, és ma már csak fényképen megcsodálható Palais du Bardo-hoz kötődik. Eredetileg ez volt a tuniszi bej nyári palotája, amit az 1867-es világkiállításra építettek meg. Ferdinand de Lesseps vásárolja meg Párizs városa számára egy évvel később, és a már többször emlegetett Davioud építész közreműködésével állítják fel a parkban, ahol csillagvizsgáló és metrológiai állomás is helyt kapott. 1974-re teljesen leromlott az állaga, ekkor a tunéziai kormány visszavásárolta, hogy majd helyreállítja. A munkálatok éppen megkezdődtek, amikor is 1991-ben egy éjszaka porrá égett az egész épület.

A Buttes Chaumont park és mesés környéke

A Buttes Chaumont parkot legjobb a Laumière megállótól (M5) megközelíteni, mert a kicsit dombos avenue de Laumière-en – a 19. kerületi Városháza épülete előtt is – végighaladva, már messziről hivogat bennünket a kimagasló Szibilla templom (Temple de la Sybille) tornya. (Egyébként ebből e megállóból érhető el a Canal Saint Martin is, amiről itt és itt volt szó.) Némi borzongás itt is kijár, ugyanis ezen a helyen állt Szent Lajos király idejétől fogva egészen a XVII. századig a városi akasztófa domb (Gibet de Montfaucon), ahol is egyszerre hatvan embert tudtak felakasztani.

Collage_Fotor_BUTTE1AA parkot egy egykori gipszbánya helyén alakították ki és III. Napoleon uralkodásának utolsó évében, az 1867-es Világkiállításra nyitották meg, mint fő attrakciót. És a park minden természeti és épített részletében, monumentalitásában hozza is mindazt, amit egy attrakció nyújtani tud. Hétvégenként természetesen tele van, de hétköznap délelőtt-ebéd időben olyan nyugodt, kellemes hangulta van, hogy az ember érzi, ahogy az idegei kicsavarodnak. Jó időben nyugdíjas hölgyek a padokon ülve, a fiatalok a fűbe heveredve levegőznek és ejtőznek vagy éppen a déli ebédjüket fogyasztják itt.

A 25 hektáron elterülő, konkáv alakú, 850 méter hosszú és 450 méter széles parkot mi most az északi bejárata felől közelítjük meg és alig pár lépés után szemben találjuk magunkat a tóval és az annak közepén lévő szigettel, ahol a már említett Szibilla templom tornya magasodik. A Belvedèrnek elnevezett sziget közepén az épített sziklaorom 30 méter magas, ahová Davioud emelte 1869-ben a Vesta szüzek temploma által inspirált kioszkot (egyébkén a Vincenne-i parkban is épített hasonlót), és amihez egy 8 méter magas és 65 méter hosszú függőhíd vezet. A Párizsra vetülő látvány valami elképesztő!

Collage_FotorBUTTEA szigetet másik oldalról az úgynevezett Öngyilkosok hídján keresztül lehet megközelíteni (ami nevéhez illő módon 22 méter magas), és amitől nem messze található a vízeséses barlang. Az építkezéskor egyébként sokan támadták azt az őrült ambíciót, hogy miként lehet egy volt gipszbányára ilyen monomentális “műtárgyakat” épteni, kialakítani, illetve miként lehet megoldani a tó és a vízesés táplálását. Jean Darcel, akinek ma a park köszönhető, Eugène Belgrand mérnök segítségével egy olyan hidraulikát talált ki, ami a közeli Canal Saint Martin-ból nyeri a vizet a tó és a vízesés fenntartásához.

 

Collage_FotorBUTTE2A park nyugati oldalát bejárva (útvonal:itt ), az avenue Alphandon keresztül, érdemes megállni a Pavillon du Lac-nál (info:itt), ami kevésbé elegáns, mint a Pavillon Montsouris, de jó napos terasza és barátságos hangulata egy kávét vagy egy könnyű ebédet megér. Ne hagyjuk ki a Zene pavilont (Kiosk á musique) sem, illetve a park végében található Pavillon Puebla (info:itt) rusztikus berendezése és kényelmes párnái is megérnek egy kitérőt. A parkot a rue Manin felé eső kijáraton hagyjuk el – tájékozódási pontunk a Rothschild család által alapított szemészeti kórház nagyon szép századfordulós épülete – azért, hogy felkapaszkodjunk egy titkos helyre, a Butte Bergeyre-re, ami egy első vilgháborúban hősi halalát halt híres rugby játékosról neveztek el. És jön az igazi meglepetés, amiért megéri ide eljönni! Egyrészt utunk olyan bukolikus kis utcákon vezet, amiket két-három emeletes, az 1920-as években épült, gyönyörűen rendbetartott, mediterrán hangulatú villák öveznek, melyek mindegyike szinte egyedi stílust képvisel. A leírások szerint körülbeül 1200 ember él itt a dombon és igazi elit környék (ki más tudna itt megfizetni egy villalakást): építészek, művészek, film- és színházi rendezők laknak errefelé. Másrészt és ez a lényeg,  fantasztikus kilátás nyílik a Sacre Coeur-re, amit máshonnan nem igen láthatunk, miközben itt is, alattunk futnak a Petite Ceinture régi sínpárjai.

Collage_FotorButtes3.jpgLeereszkedve a rue Rémy de Gourmont-on, és visszatérve a parkba, az emblematikus Rosa Bonheurt nem szabad kihagyni. Az egykori és ma is szépen renovált kioszk kedvelt guinguette volt (erről bővebben itt), ma pedig  fiatalos, alteros szórakozó hellyé nőtte ki magát, ahol a flamencotól a technoig tart a valamikori zenés hagyomány. A Botzaris metróállomástól pár méterre elérkeztünk mai sétánk másik gyöngyszeméhez, az algériai Mouzaïa városról elnevezett negyedhez (hívták ezt az 1800-as években még Amerika negyednek is, mert az itt bányászott gipszből még oda is szállítottak). A hely kétségtelenül legszebb részei a Villa Rimbaud, Verlaine, Cronstadt, Marceau, Amalia stb. utcák, melyek közül 28 egyemeletes kis pavilon-szerű ház homlokzata 1926-ban elnyerte Párizs város fődíját.

Collage_FotorBUTTE4Kevésbé elit, sőt sokkal inkább falusias környék, ami nagyon hasonlít a Cité Folrale-ra vagy pedig egy korábbi sétánk alkalmával (itt) bejárt Cité Bauer-re. Ha körbe jártuk a negyed minden kis utcáját kacsázzunk vissza megint a parkba, mert érdemes még a nyugati szélét is megnézni, és nem kihagyni az 1892- óta működő Theatre Anatole marionette színházat (info: itt), hiszen nem lenne a hely igazi angolpark, gyerekszínház nélkül. Zárjuk a Buttes Chaumont körüli sétánkat a Krími háborúról elnevezett utca (rue de Crimée) 93. száma alatt, ahol egy 1925-ben épített, gyönyörű faszerkezetes ortodox templomot találunk. Érdekessége, hogy nem a moszkvai, hanem a konstatinápolyi pátriárka fennhatósága alá tartozik, és ezért az orosz állam nem is ismeri el (hasonlóan a rue Daru alatti ortodox katedrálishoz).

Collage_FotorButtes5

Az elegáns Monceau park

Prizs egyik legközkedveltebb és egyben leginkább “túlterhelt” angolparkja csak 14 percre található a Place Étoile-tól, a jobb módúnak számító 8. kerületben. A parkhoz vezető útat hatalmas paloták övezik és hát a hely előkelőségét fokozandó – angol parktól szokatlan módon – aranyozottan, díszes vasrácsos kapukon keresztül léphetünk be az Avenue Hoche, illetve az Avenue Van Dyck felöli bejáraton (útvonal: itt)

Collage_FotorMONCEAU1A terület eredetelig a Chartes-i herceg tulajdona volt és 1793-ig klasszikus francia kert díszelgett itt. Átalakulása már az 1770-es évek végén megkezdődőtt, amikor is a herceg rivalizálásból minden luxussal berendezett kunyhókkal (hameau), holland szélmalmokkal, nyárilakokkal, pagodákkal és romokkal kezdte megtörni a mérnöki pontossággal kialakított francia kertet. Végülis halála után utódai alakítják át Ermonville mintájára angolparkká. A francia forradalom alatt elkonfiskálják, majd pedig arról lesz híres, hogy Garnerin 1797-ben itt szenved tragikus balesetet léghajójával. 1819-ben az Orléanes-i család birtokába kerül, és az a park, amit ma láthatunk az 1860-as évek közepén a második császárság alatt, Davioud vezetésével kerül kialakításra. Városi közelsége miatt a park az impresszionisták kedvenc helye volt, Monet és Caillebotte előszeretettel örökítette meg több képén. Az Európa negyedben lakó Ady többször megfordulhatott itt, mert a parkban álló Maupassant szobor ihlette a “Maupassant asszonya” c. novelláját, ami a Tegnapi Páris kötetben jelent meg. (De van itt márványszobra Gounod-nak, Chopin-nek, Musset-nek is).

Collage_FotorMONCEAU2Természetesen a nyolc hektáros és körülbelül egy kilóméternyi sétát jelentő park középpontjában itt is egy tó van, amit egy félköríves oszlopsor tesz markánssá. Ezek az oszlopok az 1719-ben lebontott Saint Denis templomából kerültek ide.

Collage_FotorMONCEAU4A Monceau park egyik ikonikus jeleképe a 8 oszlopon nyugvó neoklasszicista stílusú rotonda, ami a Chartres-i sorompó névre is hallgat, mivel valaha itt volt az a városkapu, ahol a kereskedőknek vámot kellett fizetniük. A másik jelelgzetessége a parknak a reneszánsz hídacska. Angolparki klisékhez tartozik még a japánkert és egy piramis is, nem beszélve a különböző műromokról.

Collage_FotorMONCEAU5A Monceau igen kellemes park, és ha valaki a Diadalívnél jár, megér egy sétát, bár számítsunk arra, hogy azt a nyugalmat és természeti szépségeket kevéssé találjuk meg, mint a Buttes Chaumot vagy a Montsouris parkokban, – persze ezekhez jóval többet is kell utazni.

Mindenestre, mindenkit biztatni tudok, hogyha teheti, látogasson el ezekbe a parkokba!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s