A burzsoázia diszkrét bája, és ami mögötte van: rue Saint Honoré

Párizs “Arany Háromszöge” – a Champs Élysée, az avenue Montagne és az avenue George V. – után a rue Saint Honoré a francia luxus főutcája. Persze, mint minden általánosítás ez is csal egy kicsit, mert a közel két kilométres utca első szakasza – a rue des Halles-tól a rue des Pyramide-ig – sokkal inkább Moliére-é, – mint a Hermès, az Alexander MQueen, a Tory Burch, vagy a Chanel üzelet csoportoké -, aki mint tudjuk, kigúnyolta az úrhatnám polgárokat; aztán sokkal inkább a francia felvilágosodásé annak titkos klubjaival és irodalmi szalonjaival, és végül a forradalmaké is, mert ez a barikádok utcája is volt. Mai sétánk egyfajta keresztmetszete Párizs belvárosának, az első kerületnek, hiszen az egykori vásárcsarnoktól, a Les Halles-tól indulva – miközben a rue Saint Honoré titkait felfedezzük – kikukucskálhatunk a Louvre-ra, a Palais Royal-ra, a Comedie Française-re, az Operára, Jeanne d’Arc aranylóan fényes bronz szobrára, a Vendôme térre, hogy utunkat a Madeleine tövében fekvő Village Royale-ban fejezzük be.

1 kerület térkép

A Moliére-rejtély, néhány cégér és egy diszkréten elegáns passzázs

Ez a séta szinte folytatása a korábbi (itt) les Halles negyedben tett utunknak. Most is a Châtelet-Les Halles megállónál kell leszállnunk a metróról, de a rue les Halles-nál kell feljönni (itt még megmaradt a legyező formájú Gimard-lejáró is). 1967-ig ez volt Párizs gyomra,  a vásárcsarnok “Les Halles” (lásd erről bővebben itt), és a környék még nyomokban őrzi az egykori piaci hangulatot. Érdemes megfigyelni, hogy a házak nagy többsége vakolt, ami azt jelenti, hogy a XVIII. századból maradtak itt, megidézve az egykori tulajdonosokat a homlokzaton található jelképekkel: az arany róka  a 35 szám alatt, amit ma egy pizzázó sütőlánya is kiegészít, és a koronás, fehér hattyú a 43 szám alatt.

1Chatelet_metro-COLLAGE

Befordulva az első keresztutcán, a rue de Pont Neuf 31 szám alatti épület homlozatának közepét egy díszes Moliére mellszobor díszíti. A felírat szerint egykor itt állt az a ház, ahol Jean Baptiste Poquelin, Moliére született 1620-ban (!). Az egyszerű túrista csak akkor zavarodik össze, amikor továbbhaladva alig 200 métert a rue Saint Honorén, egy szerényebb sarki épületen, a 96-os szám alatt, szintén egy emléktáblát talál Moliére születési helyét jelölve (ahol már 1622 szerepel). Ez a ház volt az egykori Pavillon des signes, mivel a colombage stílusú épület sarki oldalfalait  festett, faragott gerendák díszítették, amin majmok másztak fel egy narancsfára (mára ebből semmi nem maradt, mert 1802-ben a régi, középkori házat lebontották). A királyi szőnyegkereskedő Poquelin család házát az 1900-as Világkiállításra rekonstruálták, amikor is a Szajna partján felépítették a középkori Párizst. A rejtély megoldása: egybehangzó források szerint ennek az épületnek a helyén álló házban született Moliére és a rue de Pont Neuf-i épület tulajdonosai csak egy ügyes üzleti fogással  emelni akarták a felépülő bérház presztízsét.

5 Moliére_rue de pont Neuf_31 rue St Honoré-COLLAGE

Kicsit előreszaladtunk pedig a rue de Pont Neuf-nek van még egy nevezetessége, mégpedig az ‘Au chien qui fume” étterem, ami egészen 1740-ig vezeti vissza eredetét, és teraszáról a Saint Eustach templom – amiről itt már volt szó – déli oldalára lehet rálátni.  Eredetileg egy hentes tartott itt fenn éttermet és fogadót. A haussmann-i építkezések elsöprik az öreg épületet, és amikor a Les Halles modernizálása megtörténik újra megnyit az étterem, majd 1920-ban megkapja a pipázó kutya elnevezést, megörökítve az új tulajdonos kedvenc ebeit a berendezés minden szegletében. Kutyásoknak szinte kötelező hely!

A megőrzött, régi hentesüzlet (Le Grandgouiseir) mellett két egykori, díszes, patika épületére érdemes felfigyelni: a festett falú, timpanonos homlokzatú  “Bourdon d’or-t” 1600-as évek elején alapították, ami arról nevezetes, hogy amikor 1637-ben (“Párizs megér egy misét“) IV. Henrik király-t a fanatikus jezsuita szerzetes Ravillac ledöfte, itt részesítették először elsősegélyben.  A szomszédos épületen megmaradt cégér az 1820-ban nyitott minőségi vágott gyógynövények üzletét hírdeti, de ma már a jónevű Le Brun étterem van a helyén. A tőszomszédságban lévő, és most felújítás alatt álló, “Village Saint Honoré” egy udvar, ami jobbnál-jobb fiatal művészek butikjainak ad helyet. Séta közben ne felejtsünk el emelt fővel járni, mert ha nyomaiban is, de érdekes épülethomlokzatokat láthatunk a XVII-XIX. századokból, ami ad némi fogalmat a korabeli életstílusról.

11 hentes rue st honoré_rue pouvares-COLLAGE

A hangulatos Trahoir térre elérve, Danaidákkal díszített, bástya-szerű épület hívja fel magára a figyelmet, aminek tövében egy oroszlánfejes kútból csordogál a víz. Ez a Tahoir tér kereszteződésében álló forrás (Fontaine de la Croix-Trahoir), amit 1776-ban építettek, de ez valójában az I. Ferenc (1497-1547) idejéből származó vízvezeték rekonstrukciója volt (ez a vezeték látta el vízzel a Palais Royal-t a Pont Neuf lábánál álló Samaritaine-szivattyúin keresztül). Innen 22 méterre áll Moliére eredeti szülőháza (96-os szám), míg vele átellenben Párizs legrégebbi patikája, a Pharmacie 115. Az 1715-ös alapítású patika tuladonosairól, a kémikus Cadet-ről és unkaöccséről Deronose-ról kapta a nevét. Itt lehetett először magas vastartalmú passy-i ásványvizet kapni, de itt vásárolta a láthatatlan tintát a svéd Fersen grófja Marie Antoinette-nek írt szerelmes leveleihez. Kivételes, hogy a patika a mai napig is megmaradt eredeti funkciójában, nem úgy mint a a másik két utcabeli, és ahogy a Pantheon melletti Lhopitallier (lásd:itt )

16 Fontaine Trahoir-COLLAGE

A rue Louvre és a Saint Honoré sarkán álló haussmann-i épület az egyik legnagyobb múltú juta- és textilkereskedés, a Saint Frères egykori központja volt. Már messziről látszik  – az egykori királyi kápolna helyén épült – klasszicista stílusú templom, az Oratoire du Louvre, amit a napoleoni törvények alapján 1811-től a párizsi protestáns közösség kapott meg.  Az utca túloldalán álló kulturális Minisztérium ügyes épészeti megoldásával hívja fel magára a figyelmet:  az eklektikus XIX. századi épületet – a kommunikációt szimbolizáló – fémhálózat burkolja, kerítését színes grafitti-szerű festés borítja.

Innen alig 3 percre, a majd’ százéves Café de l’Époque mellett, a rue de Bouloi-ból nyílik Párizs egyik diszkréten elegáns fedett passzázsa a Galerie Véro-Dodat. A neoklasszikus stílusú 1826-ban megnyitott passzázs nevét az épület tulajdonosáról, a hentes Bénoit Véró-ról és a befektetőről Dodat-ról kapta. A bejárata egy Hermész (utalva a hely kereskedelmi jellegére) és egy pihenő szatír szobrával, míg a plafon-festése gyögnyörű klasszicista életképekkel díszített. Érdekessége, hogy némileg eldugott helyzete, és a passzázsok fénykora után is meg tudta őrizni stílusát, üzleti helyzetét.

25 Vero_Dodat -COLLAGE

Sétánk első részét a rue Pelican-on keresztül, az 1715-ben megnyitott Passage Vérité-ben fejezzük be, ami egy nyitott átjáró, közepén egy udvarral a Palais-Royal felé.

A Palais Royal-tól a Saint Roch templomig: a rue Saint Honoré turisztikai része

A Plais Royal felé érkezve erősen megsűrűsödik a rue Saint Honoré, hiszen a város egyik turisztikai csomópontjában járunk. Az eredetileg Richelieu bíboros építtetette, majd orleáni Fülöp által 1781-ben “modernizált” Palais Royal, és annak 21 ezer négyzetméteres kertje, számos szobrával és átjárójával kötelező penzum városnézéskor. Kevéssé ismert, hogy az egyik árkádsornál, a Galerie Beaujolais-nál, található a “petit canon”, a kis ágyúszerű napóra, egy lencsével, amihez október elsején – a párizsi meridiánon áthaladó fénysugár alapján – az órákat igazították, és alatta áll a híressé vált mondás, hogy: “csak a boldog órákat számolom“! A másik árkádsor, a Galerie de Valois bejáratát két absztrakt szobor díszíti, ami André Malraux-nak, az író, kulturális miniszternek (1958-1969) állít emléket. A Palais Royalt övező árkádok közé 1985-ben kerültek a fekete-fehér, különböző magasságú, úgynevezett Buren-oszlopok. Minden árkádsornak (galerie-nek) megvan a maga híres kávézója és törzsközönsége, elegáns butikja. A fáma szerint 1793-ban itt, az egyik papírkereskedésben vásárolta Charlotte Corday azt a kést, amivel Maras-t leszúrta.

Aztán jön a Place Colette, ahol a Comedie Française áll és a muránói üveggömbökből és acélból összeállított “Kiosque de moctambules“, ami 2000 óta díszíti Palais Royal-Musée du Louvre metróállomás kijáratát. Érdemes megfigyelni, hogy minden kis gömb tetején van egy üvegszobrocska is! Igazi párizsi rekvizítum, a “Les Drapeaux de France – boutique NOXA” (honlap itt), ami 70 éve a minőségi miniatűrök gyűjtőinek Mekkája, vagy a Comedie Française-zel szemben lévő “Á la Civette“, ami 1719 óta a legrégebbi szivar- és dohánybolt.

30 Palais Royal-COLLAGE

A Place André Malraux-n bepillantva az Opera kupoláját láthatjuk, oldalában pedig a tér arányaihoz illeszkedő, emeletes szökőkutat a “Fontaines du théatre français-t”, amit Haussmann kedvec építésze Davioud tervezett (ahogy a Saint Michel szökőkútját is, lásd: itt) 1874-ben.  A folyók nimfájával, delfinekkel játszadozó gyerekekkel díszített szökőkutat Camille Pisarro több képén is megfestette (lásd: itt).

Kell hozzá némi képzelőerő, hogy belelássuk a térbe, hogy a rue Saint Honoré 161-165 számú házak helyén 1200 és 1545 között egy hatalmas városkapu állt. Teljesen érdektelen lenne, ha nem találnánk egy Jeanne d’Arc fejszobrot a 161-es számú házon, ami arra emlékezteti a mai járókelőt, hogy ezen az egykori kapunk vitték át Jeanne d’Arcot megégetni. Jeanne d’Arc végigkísér bennünket ezen az úton, hiszen majd a rue des Pyramides-hoz elérve aranyosan csillogó, bronz lovasszobrára láthatunk rá.

32Porte St. Honoré_Jeanne arc-COLLAGE

Innentől kezdve a rue Saint Honoré arculata is elkezd megváltozni, az épületek stílusa már korántsem olyan egységes. Láthatunk XVIII. századi bérpalotákat, mint például a 185-ös számú épület, ahol az idős Dumas lakott; XIX. századi kávékimérést, mint a Verlet; az egykor cipőpasztát és keféket áruló üzlet portálját (lásd itt eredeti fényében), klasszikus hassmanni bérházakat és szép art deco épületeket.

34 saint roch1-COLLAGE

A  Saint Roch (Szent Rókus) templomból rálátni a Tuileries-ákra, ami nem véletlen, hiszen a kettő építésének kezdete majdnem egybeesik. A templom alapkövét még XIV. Lajos rakja le 1653-ban, az egykori Szent Zsuzsanna kápolna helyén. Pénzügyi nehézségek miatt építése csak majd’ száz év múlva 1740-ben fejeződik be. Stílusában némi barokk elem keveredik a klasszicizmussal. A francia forradalom idején feldúlják, így  az oldalkápolnák képei már inkább a XVIII. század végének XIX. század elejének stílusát mutatják, szemben a mennyezet klasszicista stílusával.  Igazi érdekessége a középen elhelyezkedő Szent Szűz kápolna, ahol a mozgalmas, barokkos kupola alatt a Szent Család elevenedik meg, míg mögötte nagyon jól elhelyezett perspektívában a megfeszített Krisztus hófehér korpusza látszik. A  művészek plébániájának is nevezik, mert számos író, (például Corneille, az enciklopédista Diderot, Fragonard a festő és az első parfümkészítő) is itt nyugszik.

A felvilágosodás szalonjai – három nő története

A képzeletbeli 1770-es esztendőben az akkor 22 éves Olympe de Gouges, a 44 éves Louise d’Épinay és a már 71 éves Madame Geoffrin-Rodet minden valószínűség szerint találkoz(hat)tak a rue Saint Honorén. Három nő, akiket különböző társadalmi helyzettel és élettel áldott meg a sors, a felvilágosodás különböző szellemi köreinek nyújtottak találkozási lehetőséget szalonjukban, okosak, szellemesek,  a korabeli lehetőségekhez képest függetlenek voltak, és maguk is írtak.

Olympe de Gouges, Louise d’Épinay, Madame Geoffrin-Rodet Forrás: Wikipédia

Hármójuk közül a legfiatalabbnak, Olympe de Gouges-nak volt az élete a legtragikusabb, de emlékezete  – köszönhetően a női egyenlőségért küzdő szervezeteknek -, leginkább neki maradt fenn. Dél-Franciaországban, a Pireneusokhoz közeli Montauban született 1748-ban kispolgári családban. 18 évésen férjhez adják egy párizsi vendéglőshöz, születik egy fia, majd hamarosan megözvegyül és visszatérni kényszerül a szülői házba. 22 éves, amikor újra Párizsba költözik és megkezdi önálló életét fiával, a rue Saint Honoré 270 szám alatt. A semmi különleges  jellegzetességgel nem rendelkező házat ma nagy szürke félköríves kapujáról és virágos ablakairól lehet felismerni. Olympe és fia párizsi egzisztenciáját egy magasrangú tengerészeti hivatalnok bartásága és támogatása biztosítja. Rövid időn belül bekerül a párizsi irodalmi szalonok köreibe, darabokat ír, amit saját színtársulatával adnak elő. Elsők között kezdett el foglakozni a rabszolgák helyzetével, a gyarmati kizsákmányolás kérdéseivel Franciaországban. Ez meghozza neki LaFayette márki és Condorcet barátságát. A forradalom előestéjén két röpiratát – amiben széles társadalmi és szociális programokat sürgetett – is közlik a lapok, ami biztosítja neki a forradalmi klubok tagságát. 1791-ben az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának mintájára megfogalmazza a női és polgárnői jogok nyilatkozatát. 1793-ban  megtámadja Robespierre-t, hogy diktatúrára törekszik, ezért elfogják és  guillotine által kivégzik. A guillotine alatt a következő nemzedék bosszúját kéri haláláért. Fia Napoleon katonája, majd a gyarmati helyőrség vezetője Guyana-án. A világban szétszóródott leszármazottai tovább őrizték emlékét és munkásságát. Halála után 150 évvel fedezik fel újra műveit a női esélyegyenlőségért küzdő szervezetek, sőt 2001-ben a német szakszervezetek díjat is alapítanak neve alatt.

A szarkasztikusan okos mosolyú Louise d’Épinay 1726-ban született a belga határhoz közeli Valenciennes-ben. Noha apja márki volt, de 9 éves korában meghal, ezért anyja rendházba küldi iskolába. 19 éves, amikor Épinay márkijának felesége lesz, két gyermeke korán meghal és házassága, férje hűtlensége miatt különéléssel végződik. 24 évesen nyitja meg párizsi szalonját, a rue Saint Honoré 239 szám alatt. Ma ez az épület kívülről inkább egy bérkaszárnyához hasonlít, de belülről a “mindent vigyünk túlzásba” ideájával tervezték, Párizs bőségét és gazdagságát van hivatva szimbolizálni. Bejárati, barna színű  portálja az IUNX (Olivia Giacobetti, lásd itt) parfümériájának ad helyet. Louise d’Épignay szalonjának rendszeres vendége volt Montesquieu, Diderot, D’Alambert és legfőképpen Rousseau, aki inspirálta őt az írásra és pedagógiai nézeteinek kifejtésére. (Epignay már azzal is, hogy szoptatta gyermekeit, a megvetés tárgya lett fiatalasszony korában). Fő célja a nőnevelés volt és Rousseau művét alapul véve, 1777-ben megírja a Conversation d’Émilie (Beszélgetések Emíliával) című könyvét, amiért nem sokkal halála előtt, 1783-ban megkapta a francia Akadémia díját is.

A nyitott tekintetű és bölcs mosolyú Marie Therèse Rodet apja, noha hercegi inas volt Versaillesban, mégis a szolgáltaiéirt kapott pénzből egy kisebb bérpalotát tudott építeni, ami a család megélhetését biztosította. Anyja korán meghalt és nagyanyja nevelte, aki megtanította a beszélgetés művészetére. 14 éves, amikor férjhez adják a 48 éves François Geoffrinhoz, aki a királyi üveg- és tükörmanufaktura vezetője volt a rue faubourg Saint- Antoine-on. Madame Geoffrin ahelyett hogy élte volna a nagypolgári feleségek unatkozó életét, gyerekei születése után 28 évesen megnyitotta szalonját a rue Saint Honoré 372 szám alatt. Ez az épület ma már a rue Saint Honoré  luxus részéhez tartozik, az Alexander MQueen divatház egyik butikja található a földszintjén (érdekes módon, a szalon létére emlékeztető emléktábla a 374-es számú ház kapubejárója mellett található meg).  Madame Geoffrin hétfői szalonjának vedége volt Voltaire, d’Alambert, Diderot és számos kevésbé ismert író és művész, akik a felvilágosodás szellemének előkészítői voltak. A szalon mintegy 25 éven keresztül működött, nem csak a francia szellemi életre nagy volt nagy befolyása, hanem levelzése révén – kora felvilágosult uralkodóival, mint Nagy Katalin cárnővel, Gusztáv svéd királlyal és Szaniszló lengyel királlyal – mondhatni, az európai felvilágosodásra is. Madame Geoffrin állítólag egy D’Alambert-tel vívott vita után kapott agyvérzést követően halt meg és a Saint Roch templomban temették el 78 évesen.

A rue Saint Honoré luxusa és a Village Royale

Sétánk utolsó szakászához érve, a Place Vendôme felé közeledve, érezhetően megváltozik az utca közönsége, na és természetesen az utcakép is: a luxusmárkák cégérei versenyezve múlják felül egymást. Talán nincs olyan márka a világon, ami itt ne lenne jelen. De azért ne adjuk fel, egy-két említésre érdekes történet maradt még: mint például a 203. számú épület helyén állt az a fogadó, ahol 1637-ben az a bizonyos Ravillac megszállt, mielőtt ledöfte volna IV. Henriket. A 211. számú épület azért érdemel figyelmet, mert földszinti fasszádja igazi XV. Lajos kori stílusban maradt meg. Egyébként a 17 éves La Fayette márki (1757-1834) itt vette feleségül a 14 és fél éves Marie Adrienne de Noailles-t (1759-1807) Noailles herceg lányát.

 35 village royal-COLLAGE

A Village Royal-t Párizs egyik szívének is nevezik, ami tulajdonképpen egy átjáró, a Madeleine templom  közelében és a Concorde tértől alig 500 méternyi távolságra. Az épület a XVII. században még XIII. Lajos muskétásainak volt a kaszárnyája, amit aztán 1745-ben eladtak, és ahol már ekkor luxus termékeket áruló szövet-bútorkereskedők telepedtek meg. Ahogy fejlődött a városrész úgy változott a kereskedő udvar arculata is, de mindig  legjobb márkák képviseltették magukat itt. Belépve, már rögtön érezni lehet a kifinomult eleganciát, nem beszélve arról, hogy a Dior mindig gondoskodik valamilyen modern művészeti alkutás időszakos kiállításáról (honlap itt).

 

Útvonal 1 rue des Halles 19-től a Galerie Vero Dodat-ig

https://goo.gl/maps/zgHSUoEGHRR2

Útvonal 2 Galerie Vero Dodat-tól az Église Saint Roch-ig

https://goo.gl/maps/9KEAqaJCL972

Útvonal3 Három nő,  és a Village Royal

https://goo.gl/maps/gecohsB8cxr

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s