Párizs hídjai és a legszebb sugárút, a Szajna

 

Az első találkozás egy várossal sok mindent eldönthet, és a Párizs által történő “elcsábíttatáshoz” jobbat el sem tudok képzelni, mint egy sétahajózást a Szajnán. Kezdő párizsozóknak egy ilyen hajóút, alig másfél óra alatt, ráhangolódást és egy többé-kevésbé átfogó képet ad a városról, míg a haladó párizsozóknak pedig az újrafelfedezés örömét nyújthatja.

Ahogy mondják, a Szajna Párizs legszebb sugárútja, ami mintegy 12,5 kilométeren keresztül, 240 (Pont National) – 31 (Petit Pont) méter szélességben,  osztja két részre a várost. Ha megnézzük az alábbi térképet, a Szajna szinte tobzódik a hidaktól, amelyek többségét az 1800-as években, főként az  egyes Világkiállításokhoz kapcsolódva építették.  (Budapesten is, a három legfőbb hidat, a Széchenyi Lánc-, a Margit és a Szabadság hidakat az 1800-as években emelik a Dunán; és csak összehasonlításul: Budapesten a két part közötti távolság  a Láchídnál 300 méter, míg a Duna mélysége 3-10 méter, a Szajnáé pedig csak 3-6 méter. Ilyen adottságok mellett érthető a francia hídéptők “túlfoglalkoztatottsága”. )

A Szajnán átívelő 37 híd közül egy hajtótúra huszonhármat érint, a Iéna hídtól a Sully hídig. (A Bir-Hakeim hídon, ami a Hattyúknak szigetére – Ile aux Cygnes – vezet már egy korábbi sétánkon itt jártunk, míg a Petit Pont-ról itt esett szó.)

HIDAKForrás: http://paris1900.lartnouveau.com/ponts/liste_des_ponts.htm

Az utazáshoz szükségünk lesz a képzelőerőnkre is, hiszen a legrégebbi hidakat először fából építették, némelyiken lakóházak és üzletek is voltak (mint a Rialton Velencében vagy a Ponte Vecchion Firenzében), aztán némelyeket átalakítottak, vagy teljesen átépítettek a modern kor igényei szerint, és hát persze, ma már nem láthatók az egykori mosó- és fürdőhajók sem, ahol 1623 és 1850 között Párizs szennyesét mosták.

Indulás az Eiffel toronytól – a jénai csata hídjai: a Pont d’Iéna és Passerelle Debilly

Számos hajótársaság útjai közül választhatunk (részletes információk alább), de talán legideálisabb indulási pont az Eiffel torony és a Iéna híd közelében lévő Quai Bourdonnias (aminek közelében már itt jártunk). A 140 méter hosszú – és akkor még 24 méter széles – Iéna hidat Napoleon 1806-os jénai  diadalának szinte “másnapján” el kezdték építeni, de csak a montmartre-i csata évében, 1814-ben lett kész. A sors sajátos fintoraként Napoleon már csak elbai száműzetésében értesülhetett a megépüléséről. A Place du Trocadero-t a Champs du Mars-szal összekötő  “diadal hidat” a császári sasok és négy, az antikvitást idéző – egy görög, egy arab, egy gall és egy római – harcos szobra díszíti. A növekvő városi forgalom, az Eiffel torony megépítése szükségszerűvé tette a híd megnagyobbítását (ezért vannak belső hídpillérei), majd pedig az 1937-es Világkiállításkor nyeri el mai formáját, széles járdájával, amikor is az egész Place du Trocadero-t átalakítják (lásd erről bővebben itt).

Hajóút_SZAJNA 002-COLLAGE1

A jénai csata generálisáról elnevezett gyalogoshídat – a Passerelle Debillyt, ami a 16. kerületet köti össze a 7. kerülettel az avenue New York és a quai Branly-nél – az 1900-as Világkiállításra építették meg. Az acélszerkezetes híd kőpilléreken áll, amit kerámia borítás fed. Állítólag a hidegháború idején a kémek kedvenc találkozóhelye volt (így ma sem kiderített, hogy a berlini fal ledöntése előtt néhány nappal ki ölte meg azt a NDK-s diplomatát, akinek a holttestét itt találták meg). Valószínűleg ez a történet ihlette Brian de Palma 2002-es filmjét a Femme Fatalt. Többek között, Bertolucci 68-ról szóló filmjének, az Ártatlanoknak (2003) története a Torcadero, a Iéna híd környékén játszódik, míg a sétálós jeleneteket itt vették fel.

Az 1855-ös Világkiállítás hídjai: a Pont d’Alma és az ő zuávja, majd a Pont des Invalides

 A francia-brit-török csapatok oroszok feletti győzelmének emlékére nevezte el III. Napóleon a Krím-félszigeti Alma folyóról az 1855-ös, az első Világkiállításra épült kőhidat. Noha némi késéssel adták át, de hamar népszerű lett a párizsiak körében a hídpillérek elé helyezett négy figura – a gránátos, a lövész, a tüzér és mind között, különösen az árvízek idéjén a legtöbb figyelmet kapó, zuáv – miatt. (A zuávok, a malgrebi arabok közül is a “különleges” kabilok közül kerültek ki, akik korábban zsoldosként, a krími háborúban pedig már önkéntesként szolgáltak a francia hadseregben. A vesztes, 1870-es porosz-francia csata után feloszlatták a kiváló haderőt jelentő zuávok csapatait.)

Az 1910-es nagy árvíz – amikor a Szajna magassága elérte a 8 méter 62 cm-t – súlyosan megrongálja a hidat, amiről a magyar kortárs, az író Cholnoky Viktor az alábbiakat írta. “A Szajna árvize sohasem a rakodópartoknál jelentkezik először, hanem mindig a pincékben, a csatornákban, a katakombákban üti fel a fejét. Nem tombol és nem kihívó szilajságú, mint az ellenfelét mindig felülről támadó Tisza, hanem felbukkanik egyszerre mindenütt és gonoszul, kegyetlenül, mosdatlan szájjal mondja meg a palotáknak, hogy alattuk is pince van. A túlterhelt meder nem bírja a saját vize súlyát, azt is át akarja adni a dolomitnak, az pedig, torkig jóllakottan, beleokádja a terhet a vízverte Sodomába…Nagy, csúnya járványok várnak Szent Genovéva városára az árvíz multán és vigasztaló a jövő perspektívájában csak egy van. És ez az, hogy a bölcs párizsiak már most sem isznak vizet. Hanem bort, ami a vincellérek forradalma óta olyan olcsó Franciaországban, mint hajdan a régi jó időkben az emberfej volt. Viszont azonban: túlnyomóan suresnesi bort isznak, az pedig az a híres Chateau Rabvallateau, amitől kinyílik az ember zsebében a bicska.” (Forrás: itt).

Végül is 1974-ben lesz kész az a modern híd, amit ma az egykori pont Alma helyén láthatunk. A árvízjelzőnek csak a zuáv maradt meg, amire két éve, a 2016-os nagy árvízkor még mentőmellényt is adtak (a többi figura közül a gránátos Dijon-ba, a tüzér Frère városába, míg a lövész az A4 útnál áll Vincennes-nél).

009 Pont Alma-COLLAGE

A jobb felső képen, a Pont Alma mögött látható Pont des Invalides első változata 1826-an lett kész, amit az 1855-ös Világkiállításra megnagyobbítottak és átépítettek, majd 1956-ban tovább nagyobbítottak. Így ma a híd 152 méter hosszú és 36 méter széles. Jellegzetessége a két terebélyesen és méltóságosan ülő nőalak: az egyik a földi, a másik a tengeri csatákat jelképezi. A balparton a Place Canada-on ér véget, ahol a Grand Palais nyugati szárnyában található Felfedezések Múzeuma (Palais de la découvert) van (információ itt: itt).

A hidak királynője: a Pont Alexandre III.

Ha van valami, amitől a legkőszívűbb ember szíve is ellágyul, az a III. Sándor híd szépsége, mívessége, részletgazdagsága, na és természetesen a csillogása. Az Eiffel torony, a Sacré Coeur után a legtöbbször megörökített párizsi látványosság. A XIX. század végén Párizs és a harmadik Köztársaság már nagyon készült az új évszázad megünneplésére rendezett Világkiállításra. 1896-ben III. Sándor cár rakja le a róla elnevezett híd alapkövét, mint a francia-orosz barátság szimbólumát, és 1900-ban Loubet köztársasági elnök avatja fel. A 154 méter hosszú híd négy végében álló oszlopokon aranyozott bronzból készült, zabolálatlan Pegazusok a művészet, a gazdaság, a tudomány és az ipar erejét hírdetik. Az oszlopok tövében  ülő nőalakok pedig a francia történelem fényes korszakait jelképezik: a Nagy Károly alatti, a reneszánsz, a XIV. Lajos kori és a modern Franciaországot. A híd közepére helyezett játékos nimfák a Szajnát és Névát személyesítik meg, közrefogva az orosz birodalom és a francia köztársaság címerét. És akkor még nem volt szó a gyönyörű lámpasorról, az oroszlánokat megzabolázó puttók, és a nimfákat övező tündérekről.

014 Pont Alexand1-COLLAGE

A híd jobboldalon az Invalidusok sétányára vezet, míg bal oldalon szintén a Világkiállításra épült Grand és Petit Palais állnak.

A Place Concorde és a Musée d’Orsay hídjai

A Concorde teret és a Nemzetgyűlés épületét köti össze robosztus Pont de la Concorde, a forradalom hídja. Ahogy itt már említettem, a lerombolt Bastille köveiből építették 1787 és 1791 között a 153 méter hosszú és 53 méter széles hidat. Erdekessége, hogy 1810-ben Napóleon a 12 pillér-oszlopra a francia történelem addigi négy legkiemelkedőbb miniszterének (pl. Richelieu, Sully), négy tengerészének (pl. Suffren, Tourville) és katonájának (pl. Condé hercege, Turenne) szobrát akarta állítatni. A híd statikai állapota azonban nem bírta volna el a 12 szobrot, így ezeket ma Versailles-ban lehet látni.

027 Rakpart_Pont Alex Concorde között-COLLAGE

Párizs legfiatalabb hídja az 1997 és 1999 között épült  gyalogoshíd, amit a szenegáli költő és államelnök Léopold Sédar- Senghor-ról neveztek el. A különleges kiképzésű híd felső színtje a Musée d’Orsay-t – ahol a quai Anatol France-on áll Jefferson szobra – köti össze a Hotel de Slamban lévő és Napoleon által alapított Becsületrend Palotájával, valamint a Tuilleries-ák kertjével. Alsó színtje a rakpartra visz le, ahol sorban ringatóznak – az egykori mosóhajók helyén – a hajó-bárok, -étteremek. Természetesen ennek is volt elődje a solferínói csatáról elnevezett híd, amelyet III. Napóleon emeltetett 1861-ben. Az uszályokkal való többszöri ütközés erősen meggyengítette a szerkezetét, így 1991-ben lebontották és rá nyolc évre készült el a ma látható híd.

A Louvre hídjai: Pont Royal, Pont du Carrousel, Pont des Arts

Párizs harmadik legrégebbi hídja a Pont Royal, amit XIV. Lajos kezdett el építtetni 1685-ben, és az akkori kor viszonyaihoz képest három év alatt el is készült. Helyén, mint egy ötven évig, a Pont Rouge nevű fahíd állt, amit pedig még XIII. Lajos idején emeltek. Az öt ívű, 130 méter hosszú híd különleges jellegzetessége a csőrben végződő, háromszög alakú mellvédek.

Mellvédjeiben szinte kisértetiesen hasonlít a Pont Royal-ra a 250 évvel később, 1939-43 között épült Pont du Carrousel. Természetesen ennek a hídnak is volt elődje, az 1831-ben emelt Pont Louvre. Újdonsága volt, hogy a hidat árkádok zárták le a rakpartok felé (ezek ma is láthatóak).  Mivel alacsony ívei nagyban akadályozták a Szajnán való közlekedést, ezért 1930-ban teljesen lebontották, de a híd végét díszítő – a Bőséget, az Ipart, a Szajnát és Párizs városát jelképező – négy szobrot megőrizték, és azok ma is ott ülnek a Pont du Carroussel négy sarkán.

044 Pont Royal Louvre-COLLAGE

A legkecsesebb  párizsi híd az alig 11 méter széles Pont des Arts, ami 1801-04 között, eredetileg is gyalogoshídnak épült, és nevét a Louvre-ról, mint a művészetek palotájáról kapta. Valamivel több, mint 200 éves fennállása óta több átalakításon is átesett: először 1852-ben megszélesítették, és a 8 ívből egyet elvettek. Ezt az állapotot festette meg Renoir 1868-ban (lásd itt) Az 1970-es évek végére egyre rosszabb állapotba került a híd, sőt 1979-ben le is zárták, és felújítása 1984-ben fejeződött be. Világhírre 2008-tól kezdődően tesz szert, amikor is minden Párizsba látogató szerelmes párnak szinte “kötelezővé” vált, hogy elhelyezzen itt egy szerelemlakotot (aki pedig személyesen nem tudta ezt megtenni, az online szolgáltatásokon keresztül tetette fel lakatját). A híd statikai állapota 2015-re igen csak megérezte a több tízezer lakat súlyát, úgy hogy a hidat meg kellett erősíteni és a dróthálós korlátsort műanyagra cserélték ki. A szerelemlaktok azonban nem tűntek el, itt-ott még felbukkannak a különböző hidakon.

Párizs legrégebbi hídja: a Pont Neuf és titkai

Paradox módon, nevével – Új híd – ellentétben Párizs legrégebbi hídja a Pont Neuf, ami 140 méter hosszan összeköti a Cité szigetét a jobb, illetve a bal parttal. Építése 1578-ban II. Henrik uralkodása alatt kezdődött – mivel előtte csak két túlzsúfolt átjáró létezett a Szajnán -, és befejezése, a költséges vallásháború miatt csak 1604-ben, már IV. Henrik regnálásának idejére esett. Mind szerkezetében (a római mintát követve, az erőteljes kőhídnak 12 félköríves íve van), mind kialakításában (nem épületek rajta lakóházak és boltok, mert állítólag zavarták volna a Louvre-ból a kiálátást) elütött a korabeli fahídaktól, ezért is nevezték el Új hídnak. Az első olyan híd volt amelyen járda épült, és egy vízkiemelő gépezet, ami táplálta a jóságos szamirtánusról elnevezett közkutat (amiről a Samaritaine is a nevét kapta), és persze a Louvre és a Tulériák kertjeit. Jellegzetessége a 384 groteszk mascaron, amelyek között állítólag nincs két egyforma.

059 pont neuf-COLLAGE

Amikor 1610-ben IV. Henrik meghalt, felsége Medici Mária szobrot emeltetett neki, amit a híd közepén helyeztek el. A francia forradalom alatt “természetesen” ledöntötték ezt, majd a Bourbon restauráció idején, 1818-ban újrafelállították a másoltát a Place Pont Neuf-ön. A párizsi mende-mondák szerint a bonapartista szobrász anti royalista szövegeket rejtett el a szobor belsejében. A titokra csak félig-meddig kínált megoldást, hogy 2004-ben megnyitották a szobor belsejét, és az elrejtett négy doboz közül egyben olyan pregameneket találtak, amit azóta sem tudtak megfejteni. A fáma szerint a forradalom alatt először itt lehetett kapni az azóta nemzeti eledellé lett pomme frites-t. Louis Aragon gyönyörű verset is írt a hídról (lásd itt), de köznyelv is őrzi a “se porter comme Pont Neuf – kutya baja, erős, mint a vas” mondással. Végül pedig nem szabad elfelejtenük az ikonikus 1991-es filmet, a Pont Neuf szerelmeseit, amitől a tragikus szerelmek szimbólumává vált híd.

A Cité sziget balparti hídjai: a Pont Saint-Michel, a legrövidebb, a Petit Pont, a Pont au Double és a legkeskenyebb, a Pont de l’Archevêché

A Cité szigetet a Latin negyeddel összekötő, 62 méter hosszú Pont Saint-Michel szinte semmi mással nem összetévesztető a két vaskos kőpillérére vésett “N” betűk által. 1857-ben, amikor III. Napóleon elhatározta az új híd építését egy olyan 1616-ban épült hidat bontottak le, amelyben 1807-ig még 32 lakás volt. A korabeli fényképen jól lehet látni, hogy a hídoszlopokra ablakok voltak vágva, és szélessége elérte a 30 métert.

A Petit Pont a város legrövidebb hídja, aminek első változatát 1185-ben emelték a megmaradt római alapokra, az akkori párizsi érsek, Maurice Sully döntésére. A XIV. és a XVII. században egy-egy lábat építettek hozzá és így háromlyukú lett a híd. A Szajna hajózhatóvá tétele érdekében 1853-ban egy hídpilléressé alakították át a 31 méter hosszú és 20 méter széles hidat, a két oldalon pedig rakpartot alakítottak ki lépcsőlejárókkal. 2013-ban megkapta Párizs 1981-2005 közötti érsekének, Lustiger bíborosnak a nevét is. A híd alatt elhaladva a Notre Dame-ot láthatjuk úgy, ahogy a szigeten sohasem – már ezért is megéri hajóra szállni!

079 Petit pont _notre dame-COLLAGE

A következő gyalogos híd, amiről még a Notre Dame-ot meg lehet közelíteni, a gyönyörű rézborítású vashíd, a 45 méter hosszú Pont au Double. Nevét onnan kapta, hogy átkeléskor két fillért kellett fizetni azaz, az “utolsó két pénzébe” került az arra járóknak. Tulajdonképpen az 1883-ban emelt utolsó változat előtt,  négy hídat is építettek ide az 1515 és 1879 közötti időben. Érdemes megfigyelni, hogy a fény-árnyék milyen különlegesen változtatja meg a híd színét.

A Cité sziget utolsó hídja a Pont de l’Archevêché, ami a legszűkebb híd, a maga 17 méteres szélességével, és a balpartot köti össze a Cité szigettel. Nevét a szomszédságában lévő, egykori párizsi érsekségről kapta, amit az 1830-as forradalomban leromboltak. Építése X. Károly uralkodása alatt kezdődött és két évig tartott, míg 1828-ban elkészült a három íves, fémkorlátos híd. Ez egyébként a másik szerelemlakatos hely volt, mivel igen kedvelt randevú helyszín is. Ezt örökíti meg Woody Allen 1996-os ‘A varázsige: I love you” című zenés, de nem éppen sikeres filmjében.

A Szent Lajos sziget hídjai

A Cité szigetet és a Szent Lajos szigetet összekötő gyalogoshíd, a Pont Saint-Louis, a teljesen modern híd az 1970-es évek stílusában – nehéz lenne róla bármi érdekeset is mondani.  Egyébként az első híd ezen a helyen 1627-ben épült fahíd volt, amit piros színe miatt ugyancsak Vörös hídnak hívtak.

Fülöp Ágost királynak, aki Párizs jótevőjeként is ismert, állt itt az egykori fahíd végén egy kastélya, aminek tornyairól a következő híd, a  Pont de la Tournelle nevet kapta.  Az 1600-as évek közepén a fahidat egy hatlyukú kőhídra cserélik, ami aztán 1918-ban öszeomlott. Az újjáépítésre 1924-ben került sor és az avatóra elkészült a kor legjobb szobrászának, Paul Landowskinak – őrtálló Szent Genovéva szobra is (ő az egyébként, aki a Sao Paulo-i Krisztus szoborot is elkészítette, talán nem nehéz a stílus-azonosságot felfedezni a két alkotás között). A hajóút közben ne feledkezzünk meg a rakpartokról sem, hiszen mind a túristák, mind a párizsiak kedvenc sétáló, piknikező helye és néha érdekes életképeket kaphatunk el.

A sétahajó a Szent Lajos szigetet átszelő, zöldre festett Sully hídnál fordul át Párizs jobb partja felé. Építése Haussmann kezdeményezésére indult meg 1873-ban és három év múlva már át is adták a forgalomnak, a IV. Henrik miniszteréről elnevezett hidat.

100 életképek-COLLAGE_2

 

A Pont Marie – aminek alapkövét XIII. Lajos és anyja, Medici Mária tette le – egyike volt az úgynevezett lakó-hidaknak. Húszévnyi építkezés után, 1635-ös avatáskor 50 lakóház volt a hídon, amit csak 1786-ban szüntettek meg. A hídoszlopokon ma is látható ezek nyomai kis ablakok formáiban.

Végül pedig a a 100 méter hosszú Pont Luis Philippe következik a Szent Lajos sziget hídjai közül. (Ikertestvére a Szajna alsó ágán elhelyezkedő Pont Bercy.) Az 1860-62 között épített híd három ívét tartó hídlábak jellegzetessége a kőből faragott császári babérkoszorú.

A Cité sziget jobbparti hídjai: Pont d’Arcole, Pont Notre Dame és a Pont au Change

A különös hangzású Pont d’Arcole nevét Napóleon 1796-os az osztrákok feletti győzelmének emlékezetéül kapta. Eredetileg itt 1828-tól a mi Lánc-hídunkhoz hasonló függőhíd állt, amit 1854-ben egy közledésre sokkal alkalmasabb, de egyszerűbb hídra cseréltek le. A 80 méter hosszú híd a Cité szigetet és a Városházát köti össze.

A 106 méter hosszú Pont Notre Dame hid elődjét még Haussmann idején emelték, de 1919-ben átalakították. A jelenlegi híd megőrizte a Pont Neuf-höz hasonló kő félköríveket és hídpilléreket – amin a díszítések kosfejek és mascaronok -, míg középen acélszerkezetes ívvel kötötték össze. A híd közelében található a Virágpiac is, ahol itt már jártunk.

 

Mielőtt elérnénk újra a Pont Neuf-höz, még egy híd esik utunkba, a Pont au Change, aminek nevét a régi pénzváltók és ötvösök nevéből eredeztetik. Az 1860-ban emelt híd helyén – ami szinte ikertestvére a Pont Saint Michelnek, hiszen díszítése ugyanúgy a babérkoszorúba foglalt “N”-betű, III. Napoleon császárságát hírdetve – már a IX. században állt egy fahíd. A háromíves híd az egykori királyi rezidenciával a Consiergiere-t (a Horologe-zsal és a Saint Chapelle-lel) a jobbparti Chatele-vel.

Információk sétahajózáshoz:

Általában egy másfél órás sétahajózás ára 15 euró körül mozog. A különböző társaságok kínálnak reggelivel és vacsorával is egybekötött hajóutat, természetesen jóval drágábban. A kínálat helytől változó, de nem okoz csalódást, tisztességes bisztrókonyhát kínálnak.

http://www.bateauxparisiens.com

https://www.bateaux-mouches.fr/?gclid=EAIaIQobChMInofkmazv2wIVhynTCh1w_gSOEAAYAiAAEgIe5vD_BwE

http://www.vedettesdupontneuf.com/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s