A magával ragadó Mouffetard negyed

Pár hónappal ezelőtt azt ajánlottam, hogyha “csak két óránk” van Párizsban, akkor a rue Montorgueil-be menjünk el, ha valami különleges hangulatot akarunk elkapni a városból.  Most emelve az idő limitet, ha “csak egy délelőttünk/délutánunk” van Párizsban, akkor a Mouffetard negyedet válasszuk, hogy megérezzünk valamit Párizs sokszínűségéből. Még mindig az 5. kerületben vagyunk, annak is a rue Cardinal Lémoine – rue Mouffetard – Jardin des Plantes által határolt részén. “Hivatalosan” sehol nem találjuk meg a Mouffetard negyedet, a helyiek nevezik így ezt a részt, ráadásul csak így rövidítve: “Mouffe”. A sokszínűség csak egy gyenge jelző arra, ami ránk vár ebben a sétában: útbaejtjük a balpart legjobb mulatóját a Paradis Latin-t, lemegyünk egészen a Pont de la Tournelle-ig, majd gyors idő- és hagulatváltásban váltásban a legszebben restaurált XIII. századi kolostort nézzük meg, hogy aztán az Arène de Lutèce-ben a gallo-román korba csöppenjünk vissza. Ezt követően jön a mai séta fő attrakciója, a fantasztikus hagulatú rue Mouffetard, majd a közel száz éves párizsi Nagymecsetet, végül pedig utunkat az állatkertet és számos múzeumot is magában foglaló Jardin des Plantes-ban, a Füvészkertben fejezzük be.

1320614934-Paris-V

Forrás: http://www.cparama.com/forum/plan-du-5eme-arrondissement-t7832.html

Rue Cardinal Lémoine – Pont de la Tournelle – rue de Poissy : egy kabaré, az egykori tornyos híd, a legrégebbi étterem, és egy kolostor

Mai sétánkat a 10-es metro Cardinal Lémoine-i megállójánál kezdjük, ami a hasonló nevű utca közepén áll meg.  Nevét arról a XIII. századi bíborosról kapta, aki  utunk első állomása – a Paradis Latin – mellett lévő épületben hozott létre hatvan teológus és negyven művész számára kollégiumot. Útközben érdemes felfigyelni a XVIII. században épült, úgynevezett Le Brun palotára (49-es szám), ami XIV. Lajos udvari festőjének – aki a Versailles-i palota fogadótermények mennyezetét is festette – és majd többek között Watteau-nak, illetve az első, hivatásos női festők egyikének, Élisabeth Vigée LeBrun-nek is lakhelye volt. (Vigée LeBrun  – 1755-1842 – élete egy külön bejegyzést megérdemelne: végigélt egy viharos századot, volt Marie Antoinette udvari festője, pont abban az időszakban, amiről Szerb Antal A királynő nyakéke regényét írta, száműzöttként végigvándorolta és festette Európa arisztokratáit, és majd megöregedve, csak Napóleon idején térhetett vissza Franciaországba. Képei némileg statikusak, de a karakterábrázolása – főleg a szemeken keresztül – egész egyedülálló, bővebben itt)

Ami a jobb partnak  a Moulin Rouge és a Folies Bergère, az a bal partnak a Paradis Latin, a rue Cardinal Lémoine 28 szám alatt, bár története viszontagságosabb, mint a másik két helyé. Eredetileg 1802-ben Napóleon építettette Latin Színháznak, és az 1830-as évekre a párizsi színházi és éjszakai élet központja lett a balparton: Balzac, a két Dumas, Prosper Mérimée, művészek, politikusok, kis- és nagypolgárok, munkások, diákok közül került ki a törzsközönség. Aztán a francia porosz háborúban súlyos találat éri az épületet és egészen 1887-ig romokban áll. Ekkor Eiffel – párhuzamosan a torony építésével – megnyeri a rekonstrukciós pályázatot és 1889-re a Világkiállításra elkészül a felújított Paradis Latin, ami revü és balett műsorral nyitotta meg kapuit. A Paradis Latin egyedülálló módon először szerződtetett előadásaihoz kötéltáncosokat, akrobatákat, zsonglőröket, kínai árnyjátékosokat, és ami addig ismeretlen volt Párizsban, kialakítottak egy “Music-Hall”-t is. Alig öt évadot ért meg ez az újítás, hogy aztán 1903-ban véglegesen bezárjon a hely, és közel 70 évig tetszhalott állapotban (volt raktár, üvegműhely stb.) várjon sorsára.

Paradis Latin

A gondtalan 70-es évek meghozták a helynek is az új befektetőket, akik Eiffel eredeti tervei szerint rekonstruálták az épületet és belsejét, és ahol mint egy 720 ember tudnak egy előadás alkalmával (vacsorával is!) kiszolgálni. A Paradis Latin rövid idő alatt visszanyerte századvégi hírét-fényét, és a francia revü, kabaré, no meg a pikáns kánkán előadások felkapott helyévé vált, és népszerűsége pedig immáron negyven éve töretlen (információk itt). Sőt, ami egyedülálló, vannak matiné műsorok is (hogy ez is beleférjen egy rövid párizsi tartózkodásba)!

Innen alig 300 métert kell csak megtenni, hogy kiérjünk a Tournelle rakpartra (Quais de la Tournelle), és hogy Párizs legrégebbi éttermének, a Tour d’Argent-nak (amiről itt volt már szó) kék-fehér lámpáit megpillantsuk a Pont de la Tournelle előtt. Fülöp Ágost királynak, aki Párizs jótevőjeként is ismert, állt itt az egykori fahíd végén egy kastélya, aminek tornyairól a híd is a nevét kapta.  Az 1600-as évek közepén a fahidat egy hatlyukú kőhídra cserélik, ami aztán 1918-ban öszeomlott. Az újjáépítésre 1924-ben került sor és az avatóra elkészült a kor legjobb szobrászának, Paul Lendowskinak őrtálló Szent Genovéva szobra is.

ru CL_MAISON de la tour-COLLAGE

A hídról jól látható az Institute du Monde Arab (IMA) modern épülete, amit a Mitterand elnöksége idején, 1987-ben építettek fel az Arab-Liga országai, sajátos keleties stílusban. Ahogy a neve is mutatja nem csak múzeumként, hanem kulturális centrumként is működik a hely, és tényleg megér egy látogatást. Különösen a múzeumi butikja, valamint a 6. emeleten található kávézója, a Zyriab igen népszerű, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik Párizsra (információk itt). Tőszomszédságában áll  a Pierre és Marie Curie nevét viselő Paris-Sorbonne VI. hatalmas tömbje. Első épületét 1959-ben adták át, de az eltelt közel 60 év alatt mindig folyt a területen valamilyen építés-bővítés, renoválás.

Utunk első részét a Collège des Bernardins-ban, a rue de Poissy 20 szám alatt fejezzük be, ami a túristák számára alig ismert hely, pedig szabadon be lehet menni, sőt egy olcsó és könnyű menü ebédet is el itt lehet fogyasztani. Amint belépünk az épületbe, az egykori, XIII. századi ciszter kolostor és kollégium gótikus stílusú, gyönyörűen restaurált főhajójába érkezünk. A Szent Bernátról elnevezett kollégium a XIV. századig élte fénykorát, a francia katolikus teológiai oktatás egyik jelentős központja volt.

CollBern1-COLLAGE

A francia forradalomtól kezdve sorsa megpecsételődik: volt magtár, istálló, börtön, tűzoltó laktanya. Valójában, mint egy húsz éve hozták rendbe és tíz éve adták át vissza a katolikus egyháznak, amely teológiai akadémiát és szabadegyetemet működtet az épületben (nformációk: itt).

Arène de Lutèce – a gallo-román aréna romjai között

Lutétiának a gallo-román városnak nem csak hadi utakra, thermákra volt szüksége, hanem arénára is. Szinte földbegyökerezik az ember lába, amikor elér a rue Monge 46-os szám alá, és egy nem különösen feltűnő bérház kapuján meglátja a feliratot, hogy: Arène de Lutèce. Óvakodva belépve egyszercsak elénk tárul az 53×46 méteres, ellipszis alakú aréna maradványa, ami  az első században, körülbelül 15 ezer embert volt képes befogadni. Jól megmaradtak az Aréna alatti kijáratok, ahonnan a gladiátorokat küldték harcba. Ma azonban gladiátorok helyett pétang játokosok vagy focizó gyerek birodalma ez.

Arene Lutec-COLLAGE_6

Mint ismert, a Római Birodalom összeomlása után a hódító hadak támadásai elől  védelmet remélve költöztek be az ókori arénákba az emberek. Ez történt az Arène de Lutèce esetében is, ami lassan körbe és beépült az évszázadok során. A ma látható romokat 1869-ben találták meg, amikor a Notre Dame kongregáció egykori kertjét kisajátították. A francia-német háború miatt a romok megmentésére és konzerválására csak 1883-ban került sor Victor Hugo nyomatékos és tiltakozó levele következtében. A kertet, az egykori főbejáratra ráépült barokk lépcső (mely az az apácarend örökségeként maradt meg) számos bronz szobor díszítette, amelyek a háború alatt eltűntek. (itt  egy nagyon jó videóban láthatóak a rekonstruált és a mostani viszonyok). Jó idő esetén, tele van napozó diákokkal, pihenő idősekkel, szerelmes párokkal, és gyerekes családokkal – szóval igazi közösségi térként funkcionálnak a romok.

Az izgalmas rue Mouffetard

A rue Mouffetard a nagyon kellemes hangulatú Place de la Contrescarpe-ról nyílik (ahol  Hemmingway ürügyén itt már jártunk). Párizs egyik legrégebbi utcája ez, mert a 650 méter hosszú utca a Fontainebleau – Lyon felé vezető ókori hadiút nyomán épült be. A mouffetard elnevezés magyarázatára két verzió is él: az egyik, a kedvesebb szerint, mivel sok borozó volt az utcában a mou-lusta, fêtard-lumpoló szavakból alakult ki a mouffetard elnevezés. Míg más, kevésbé hízelgő verzió szerint a hentesek, a halasok az utcára dobták ki a maradékot, amihez még hozzájött a cserző vargák hulladékai – szóval az egész utca  bűzlött (mouffette egyébként bűzösborzot jelent). A vidékies környéket 1724-ben csatolják Párizshoz és az egykori rosszhírű negyedből mára a város egyik legkellemesebb, legizgalmasabb, legjobb hangulatú negyede vált, amit hétvégenként festői forgatag jellemez: kézműves boltok, zöldség-gyümölcs, görög gyros és francia grillcsirke árusok, nem beszélve a halasokról és a számos, terasszal is működő étteremről, kávézóról. Mindezek nyomai ott vannak az utca érdekes látnivalóin: így például a Jacques Brel által is megénekelt   (videó itt) Place de la Contrescarpe-ról szinte nem lehet nem észrevenni a feltűnő, piros-rózsaszín-sárga színekben viruló egykori, XVIII. századi hentesüzlet homlokzatát, ami ma már libanoni étterem. És ha megéheztünk, mindenképpen nézzünk be a csendesebb rue Rataud-ba ahol egy utcányi étterem-kínálat közül választhatunk.

Mouffetard-COLLAGE_8

Aztán ott van a 14-es számú házon az Au Nègre Joyeux (Boldog Néger) felírat és a kissé megsötétedett pannó (egy mulatt fiú csokoládét szolgál fel egy hölgynek), ami valaha Dubarry grófnő csokoládékészítőjének üzletét hírdette. Mind a felirat, mind a pannó ellen az antikolonialista mozgalmak aktivistái rendszeresen tüntetnek, időnként meg is rongálva a műemléknek nyilvánított cégért.  Az 53-as számú házat a Mouffetard utca trezorjának hívják 1938 óta, mert a felújítási munkálatok során több, mint 3500 db XV. Lajos-kori aranyérmét találtak itt. Az 1624-ben épített Fontaine-Pot-du-Fer az egyik jellegzetessége az utcának, ami egykor a Medici Mária által kiépített és a Jardin du Luxembourg kútjait tápláló vízvezetékhez kapcsolódott. Szerencsére a hassmann-i felújításoktól megmenekült és ma is korabeli formájában láthatjuk. Természetesen kultúra nélkül sem lehet meg az utca, 1984 óta a 76-os számú ház belső udvarában működik egy marionette-színház.

mouffetard-COLLAGE_9

A rue Mouffetrad emblematikus helye az “Á la bonne source” (Jó forráshoz) feliratot és egy játékos reliefet viselő, XVII. századi borkereskedő háza (122-es szám). Ezek a szignók a házakon azt szolgálták – mivel az emberek közül még kevesen tudtak  olvasni -, hogy könnyebben megjegyezzék a házakat, utcákat az arra lakók. A Mouffetard étterem és kávézó, legalább két százéves, szőlő-motívumokkal díszített, faragott portálja szintén a bor-kultuszra utal. A 134-es számú ház egy olasz hetes üzlete volt az 1920-as években, aki egyik honfitársát kérte meg, hogy az olasz reneszánsz felfestmények stílusában díszítse fel üzletének portálját. A kétszíntes épület első szintjén családi jeleneteket látunk, míg a második emeleten sűrűn szövött növényi idák közül bújnak elő a hentes “áldozatai”: a disznó, a szarvas, a tyúkok, fácánok és még sorolhatnánk. Leérve a Mouffetard végére, a Szent Medárd templom elé érkezünk, aminek parkja igazi közösségi találkozó hely. A templom nem igazán hordoz művészi értéket, de meghitt hangulata a falusi templomokéra emlékeztet. Ha vasárnap járunk erre, akkor 11 és és 14 óra között, biztosan találkozhatunk a tangóharmónikás úrral és alkalmi énekeseivel, akik 1975 óta minden vasárnap, három órán át, régi párizsi sanzonokkal szórakoztatják a templom előtt elhalódokat, ott megpihenőket, akik közül némelyek táncra is perdülnek: ez a Petit Bal Musette. (A negyednek van egy nagyon jó honlapja Mouffetrd addict – Mouffetard függő néven, ahol számos információ is található itt)

A párizsi Nagymecset – La Grande Mosquée de Paris

1926. július 15-én hatalmas tömeg gyült össze a rue George Desplas-ban hogy szemtanúja legyen a Nagymecset avatására érkező előkelőségek – a francia köztársasági elnök,  a marokkói szultán, a francia és a muszlim országokat képviselő diplomaták – bevonulásának (korabeli film itt). A mecset építése nem volt minden előzmény nélküli, hiszen a Père Lachaise temető 86-os parcellájába már 1856 óta temettek muzulmánokat, illetve Verdunben a gyarmati kiállítás évében, 1905-ben már emeltek egy kisebb mecsetet. A Nagymecset építésére végül is 1920-ban született meg a döntés, az első világháborúban hősi halált halt több mint 30 ezer muzulmán vallású katona előtti tisztelgésként (a költségeket a francia állam viselte, ami igencsak ellentétben állt az 1905.-ös törvényekkel, amely kimondta, hogy az állam egyetlen vallást sem támogat), illetve a francia gyarmatosító hatalom és az iszlám világ megbékélésének jegyében.

mosque_1-COLLAGE_10

A Nagymecset négy év építkezés után készült el, a marokkói Fez mecset mintájára és közel 450 marokkói építőmester, fafaragó és szobrász dolgozott rajta.  A korabeli újságok a Seherezádé palotájához hasonlították a közel 7500 négyzetméteren fekvő mór stílusú épületegyüttest, amiben helyt kapott: az imaterem és az a felett magasodó 33 méter magas minaret, az iskola, a könyvtár, a 3500 négyzetméteres gyönyörű arab kert, sőt még étterem, tea szalon, butik (ezeket mindenképpen érdemes felkeresni!) illetve a rituális fürdő, egy hammam is. A Nagymecset belső tereiben a karzatot és az ajtókat libanoni cédrusból faragták,  változatos és fantasztikus mintázatú mozaikokban a kék a vizet, a barna a termőföldet, a zöld az iszlámot, a fehér pedig a Paradicsomot szimbolizálja (videó itt látogatási információk itt). Érdemes megfigyelni a Nagymecsetet övező vörös kőtéglás bérházakat is, amelyek egyrészt az egykori munkáslakások stílusát viselik magunkon, másrészt a mecset közelségének köszönhetően arab éttermeknek adnak helyet a földszinten.

A Füvészkert – Jardin des Plantes

A Haussmann-i tervek óta tudjuk, hogy Párizsnak levegőre van szüksége. A Füvészkert a balpart tüdeje már a XVI. század óta, ahol eredetileg is gyógynövényeket termesztettek. A botanikus és orvos Guy de la Brosse 1626-ban megbízást kap, hogy alakítsa itt ki a királyi orvosi- és gyógynövénykertet, amit tíz évvel később meg is nyitnak. A kert egyik nevezetessége a gazdag gyógynövényeken túl, a Butte Coypeau-n megépített labirintus volt. Érdekesség még, hogy itt neveltek először Európában a Kínából becsempészett krizantém magokból nevelt virágokat.

Jardin_du_roi_1636

A Jardin du Roy (1636) Forrás: Wikipédia

1739-ben az a Buffon gróf – akinek szobra is van itt – lesz a királyi kert intendensa, akinek evolucionista világszemléletét később majd Darwin igazolja. Ő az, aki lerakja az alapjait egy Természettudományi Múzeumnak is.  A francia forradalom alatt lesz a Királyi Gyógynövénykertből Füvészkert és a forradalmi Konvenció 1793-as döntése alapján létrehozzák a Nemzeti Természettudományi Múzeumot. Ma a 23,5 hektáron elterülő Füvészkert egyik nagy attrakciója a Ménagerie, az állatkert, az angol- és a franciapark, a két nagy üvegház: az 1834-36 között épített Új-kaledóniai pavilon, és az art deco stílusú télikert. Itt kaptak helyet a Geológiai és Ásványtani, a Fejlődéstani és az Őslénytani bemutatótermek is (információ:itt ).

PJ_5

A hihetelen jó levegőjű és gazdag Füvészkert megér egy fél délelőttött mindenképpen, de egy egész napot is el lehet tölteni, ha minden részét – az Állatkertet is beleérteve – meg akarjuk nézni. A bejáratnál megtaláljuk a párizsi szimbólummá vált Wallace – kutat és a Füvészkerttel szemben áll a paleontológus Cuvier-ről elnevezett szökőkút is.

A szökőkút, amit 1840-ben készített egy Vigoreux nevű építész-szobrász, igyekszik a maga teljes eklektikusságában kifejezni  Cuvier munkásságát: az oroszlántól és bagolytól övezett ülő nőalak egy olyan táblát tart a kezében, amire Couvier fő művének a címe van felvésve. A kissé rossz állapotú szobor lábainál az antikvitásból ismert tengeri állatok és egy nagy krokodil tekereg, míg a vizet a bronzból öntött óriás rákok köpik.

PJ_3

 

Útvonal :

https://goo.gl/maps/RvZWfoZMEBn

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s