A Latin negyed másik fele: a Panthéon és környéke, majd egy kis Hemingway-túra

A Latin negyed szíve a Szent Genovéva hegyen (Montagne Sainte Geneviève)  dobog (amit  dombnak is hívhatnának, sőt, ma már a beépítések miatt, inkább egy kis emelkedőnek látszik.) Itt áll a Panthéon és a “Párizs legszebb temploma” címre jogosult – persze a Saint Séverin mellett a – Saint Étienne du Mont. A környék magyar emlékeit – a Soufflot kávéházat, ahol Ady üldögélt, a rue Cujas-t, amit Radnóti verselt meg, a Sainte Geneviève könyvtárat, ahová Illyés járt –  itt már korábban bejártuk. Mai sétánk alkalmával Verlaine, Hemingway és Joyce nyomába is eredünk és végül megpihenünk a Contrescarpe téren, ahol egy kávé mellett tényleg úgy érezzük, hogy megérkeztünk Párizsba!

1320614934-Paris-V

     Forrás:http://www.cparama.com/forum/plan-du-5eme-arrondissement-t7832.html

A Collège de France-tól a Panthéon-ig

Mai sétánkat az I. Ferenc által 1530-ban alapított egykori királyi egyetem, ma Collège de France, elől kezdjük. Az épületet XVI. századi alapítása óta többször átépítették, és amit ma látunk az 1880-as évek átalakításának eredménye. Az egyetem előtt Dante és az orvos-fiziológus Claude Bernard (1813-1878) – aki hasnyálmirigy működésének leírója és az egyetem professzora volt – szobra áll, utalva az intézmény két meghatározó profiljára: az irodalom- és a természettudományokra.

Innen tovább a rue Saint Jacques-on folytatjuk utunkat, amely a Sorbonne fakultásainak utcája. A gallo-román időkben a közel másfél kilométer hosszú utca volt a Via Superior, míg a rá merőleges rue Soufflot a Decumanus Maximus (a kelet-nyugati irányú főút). Az utcában a  40 méter magas óratorony már messziről  látható, de kevesen tudják, hogy 1935 óta itt van a francia csillagász egyesület nagy távcsöve (Observatiore de la Sorbonne), és hogy hetente kétszer, esténként  is tartanak nyilvános csillagfigyelést  (látogatási információk:itt és  itt).

Collage Francais-COLLAGE_1A

Mielőtt a Panthéon-ba bemennénk vegyük szemre a teret, mert bizony tartogat egy-két érdekességet. Átellenben a Luxembourg kert fái magasodnak, míg balra, a rue Soufflot 3-as szám alatt egy hatemeletes, klasszicista stílusú épület, a különleges homlokzatával hívja fel magára a figyelmet: három emeleten keresztül 18 fülkében antik szobormásolatok állnak. Az 1831-ben épült ház földszintjén 150 éven keresztül működött Párizs legrégebbi gyógyszertára, a Lhopitallier (ma Maje üzlete van a helyén, de a feliratot megőrizték). 2012-es bezárása után berendezését a párizsi helytörténeti múzeumban, a Musée Carnavalet-ben állították ki.

Az 5. kerületi önkormányzat épülete mellett fut a rue d’Ulm, ahol a Marie Curie Múzeum és – ahogy az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmet rá – a maronita keresztény templom, a Notre Dame du Liban található, amely rendszeres koncertjeiről és kiállításairól is híres (információk: itt).

Place PantheonCOLLAGE_1 A Place Pantheon-on jobbra magasodik a Sorbonne jogi fakutásának szintén klasszicista épülete, és mellette pedig a különleges Sainte Geneviève könyvtár. A könyvtár alapjait az a gyűjtemény jelentette, amit a XII. századtól a Sainte Geneviève apátságban halmoztak fel, de valójában 1624-ben La Rochfoucault kardinális idején vált igazi gyűjteménnyé a jogi, teológiai, orvosi, természettudományos könyvek terén. A XVIII. században az első olyan párizsi könyvtár volt, amit nyilvánosan is látogatni lehetett.

Amikor az 1800-as évek elején az apátság épületéből (rue Clovis) kialakították  a mai IV. Henrik gimnáziumot, akkor a könyvtárnak a Place Panthéon-on emeltek új épületet. Ennek munkálataival azt a Henri Labrouste-ot bízták meg, aki a Nemzeti Könyvtár – Bibliotheque National nagy olvasótermét is megtervezte (lásd erről részletesebben: itt). A 85 méter hosszú és 21 méter széles épület hét év alatt készült el, és kapuit 1851-ben nyitotta meg (információk és virtuális séta itt). A könyvtár külső homlokzata nagyon egyszerű és szimmetrikus. Az ablakok alkotta árkádok falaira 810 név van bevésve Mózestől Brezélius-ig (ő egy svéd természettudós volt, aki a homlokzat befejezésének évében, 1848-ban halt meg). Az árkádok feletti füzérek találkozásánál a könyvtár névadójának,  Sainte Geneviève-nek aranyozott SG monogramjai a díszítőelemek.

Pantheon1-COLLAGE2

 A teret messziről uralja a 84 méter magas, valójában Sainte  Geneviève tiszteletére emelt templom, ami majd a francia nemzet nagyjainak temetkezési helyeként pantheonná válik. A fáma szerint, a Metzben súlyosan megbetegedett XV. Lajos fogadalmat tett, hogyha felgyógyul, templomot emeltet Párizs védőszentjének. Az építkezés 1758-1790-ig tartott és már XVI. Lajos uralkodása alatt fejeződött be. Tervezője az a Jacques Soufflot volt, akiről a hozzávezető utcát elnevezték. A görög kereszt-alaprajzú templom a klasszicista stílus minden elemét magánviseli: gazdagon díszített timpanon,  hatalmas korintoszi oszlopok és a külső, bizánci stílusú kupola, ami alatt még két kupolahéj van: az épület belsejéből is látható nyitott kupola, ami mögött pedig egy gyönyörűen festett második boltozat húzódik.

A forradalmi Nemzetgyűlés határozata alapján először 1791-ben lesz a nemzet nagyjainak temetkezési helye (Mirabeau és Marat voltak az elsők, akiket ide temettek, hogy aztán majd kipaterolják őket a Bourbon restauráció idején). Ezt követően Napóleon alatt kettős funkciót tölt be: marad templom, de a kriptába továbbra is temetnek, majd a restauráció alatt újra Sainte Geneviève temploma lesz, és végül a Harmadik Köztársaság kormánya 1881-ben dönt véglegesen arról, hogy Nemzeti Pantheon legyen. Az új “rendben” Victor Hugo lesz az első, akit itt helyeznek végső nyugalomra 1885-ben (információk és virtuális belső séta itt).

A Saint Étienne du Mont templom és Klodvig tornya

Mindezek után, sétánk első részének a legszebb állomásához, a szépséges Saint Étienne du Mont templomhoz érkezünk el, ami a Panthéon bal oldalán vár már bennünket, kékre festett kapujával. Eredetileg a franciák első katolikus királya, a frank Klodvig, 500 körül ide építteti a Szent Péter és Pál apostolokról elnevezett templomot azért, hogy  majd neki és feleségének, Klotildnak végső nyughelyéül szolgáljon. Aztán végülis az Attilát megállító, csodatévő és a korban szokatlanul hosszú életű Genovéva  lesz az, akit 502-ben ide temetnek, míg az 511-ben elhunyt Klodvigot (és feleségét) a Saint Denis apátságba helyezik el.

 A XIII. századra a Szent Genovéva hegye olyan mértékben benépesül, hogy szükségessé válik, hogy új templomot emeljenek, a régi mellé. Mivel ennek az újnak az építése még a késő gótikában (1492-ben) kezdődött és a késő reneszánszban fejeződött be (1612), ezért e két stílusnak a keveredése határozza meg a külső homlokzatát és belső díszítését is.  A rózsaablak alatt elhelyezkedő timpanon az első vértanú, Szent István mártíromságának története látható, míg a templombelső különlegessége a fő- és oldalhajó találkozásánál a gyönyörűen faragott karzat, amin keresztül a szentélybe lehet lépni. Talán nem véletlen, hogy II. János Pál pápa ezt a templomot választotta 1997-ben párizsi miséjének színhelyéül!

ÉglSEduM1 (2)-COLLAGE_3

Miután 1805-ben a Sainte Geneviève apátság épületében létrehozták a IV. Henrik Gimnáziumot, Sainte Geneviève ott őrzött szarkofágja a templom jobb oldali, díszes oldalkápolnába került, amit neki szenteltek. Ahogy a Saint Séverine templomban, úgy itt is a hatalmas orgona már barokk stílusú, gyögyörűen faragott (egy nagyon jó videó a templomról itt ).

ÉglSEduM2-COLLAGE_4

A templomból kijövet csak le kell térnünk a rue Clovis és a rue Clotilde kereszteződéshez, hogy szembe találjuk magunkat az egykori Sainte Geneviève apátság megmaradt épületével és a benne magasodó Klodvig toronnyal (ami ma a Lycée Henri-IV  épületén belül helyezkedik el). Ez a torony tulajdonképpen a Szent Péternek és Pálnak épített templom harangtornya volt, amire a XV. században még ráépítettek, de a Klodvig tornya elnevezés rajta maradt.

rueClovis_LycIVH

A középkort a rue Clovis és a rue Descartes sarkán álló hatalmas XII. századi városfal-maradvánnyal hagyjuk magunk mögött, hogy átlépjünk a XX. század első évtizedeibe a rue Descartes-on keresztül.

Hemingway nyomában a Latin negyedben

 Ahogy nekünk, magyaroknak, Ady meghatározta az 1900-as évek elejének Párizsát (és annak illúzióját), úgy határozta meg Hemingway az angolszász irodalomban az 1920-as évek Párizsáról kialakult képet posztumusz kötetével,  “A Moveable Feast”-tel (magyarul: Vándorünnep, Európa 1966). A könyv 1964-es megjelenése óta, a Párizsba érkező amerikaiaknak szinte kötelező túra felkeresni (és végig enni-inni) Hemingway itteni éveinek helyszíneit. (Ezt részben már mi is megtettük, ahogy alább majd számbavesszük).

Az első világháborúban az olasz fronton, a Vöröskereszt Mentőszolgálatánál önkéntesként szolgáló és  súlyosan megsebesült, 20 éves Hemingway 1919-ben tér vissza Amerikába. Rá két évre, elveszi feleségül a nyolc évvel idősebb Elizabeth Hadley Richardson-t, akivel Párizsba költözik, és a Toronto Star kanadai újság tudósítója lesz. Párizs az 1920-as években – dollárjuk lévén – viszonylagos jólétet, és a szabadságot jelentette az amerikainak: nem volt faji-szexuális megkülönböztetés és még  alkohol tilalom sem. Megérkezésüktől fogva, Hemingway a rue Descartes 39. szám alatti ház hatodik emeletén bérelt egy kis szobát, ahol  dolgozni tudott. Talán nem volt véletlen ez a választás, mert ebben a házban halt meg 1896-ban Verlaine. Hemingway oly annyira nagyra tartotta Verlaine-t , hogy a Jardin du Luxembourgon áthaladva mindig megemelte kalapját a szobra előtt.

2018_05_16_QL_rue Mouffetard es kornyeke 003

Ma a ház aljában a Maison de Verlaine nevű, nagyon kellemes, fehérabroszos étterem működik, ami midig tele van amerikaiakkal.

1922-ben a Saint Germain szívében található, rue Jacob 44 szám alatti hotelből – ma Hotel Angelterre – felköltöznek a rue Descartes-tól egy sarokra lévő rue Cardinal Lémoine 74 szám alá, egy harmadik emeleti lakásba. A lakás két szobából és és egy pici konyhából állt, ahol nem volt fürdőszoba és melegvíz. A ház földszintjén volt a “Bal du Printemps” (a mai videokölcsönző helyén) ahová a környék apacsai jártak táncolni és mulatni. Hemingway a rue Cardinal Lémoin-on egyébként James Joyce szomszédja lett, aki a 71 szám alatt lakott, a tehetős családból származó francia költő, Valery Larbaud vendégeként. Joyce ebben a házban írja meg fő művét az Ulysses-t, amit aztán az a Sylvia Beach ad ki 1923-ban, akiről előző sétánk során itt már volt szó.

2018_05_16_QL_rue Mouffetard es kornyeke 007

2018_05_16_QL_rue Mouffetard es kornyeke 046

A Vándorünnep-ben nagyon gyakran lehet olvasni arról, hogy Párizsban milyen szegénységben élt  Hemingway és felesége (előfordult, hogy a Luxembourg kert galambjait fogták be vacsorára), hiszen a tudósítói lét nem biztosított rendszeres jövedelmet. Ugyanakkor pedig, ha megérkezett a pénz a Toronto Startól Hemingway fejedelmi módon ette és itta végig Párizs legjobb vendéglőit és bárjait (köztük a Dingo Bar – rue Dalambre 10 -, aminek egy egykori loverpooli boxoló volt a mixere, és ahol először talákozott Scott Fizgerrald-dal vagy az Opera közelében lévő Harry’s Bar).

Azért a környéken is megvolt Hemingway törzshelye, hiszen rue Descartes – rue Mouffetrad – rue Cardinal Lémine háromszög közepén ott van a különleges hangulatú Place de la Contrescarpe (ami sáncfalat jelent, mivel itt húzódott egy XII. századi városfal). A Vándorünnep első oldalain egy szeptember végi napon írja le a Café les Amateurs hangulatát nagyon borongósan. A Café les Amateurs-nek ma már híre hamva sincsen, beazonosíthatóan talán a Café Contrescarpe vagy a Delmas étterem van a helyén.

Contrescarpe3Contrescarpe2

De Hemingway-jel ellentétben mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy a középen lévő olasz kávézóba üljön be, szemben a szökőkúttal és csak hagyja magára hatni a tér hangulatát. Egyébként is, napsütésben minden párizsi “kilsé” megvan, amitől úgy érezhetjük, hogy megérkeztünk Párizsba!

Contrescarpe1

Hemingway és felesége 1923-ban visszatérnek Torontóba, ahol megszületik a fiuk, de az évvége már újra Párizsban találja őket. Ekkor már a Montparnasse-on, a rue Notre Dame des Champs-on bérelnek lakást, így  Hamingway minden napos vedég lesz a Café Flore-ban vagy a Deux Magot-ban (lásd ezekről bővebben itt) vagy netán a szemben lévő Brasserie Lipp-ben.

Hemingway valójában Párizsban vált íróvá, első műve – a  “Három történet és tíz vers” (Three Stories and Ten Poems) – 1923-ban Párizsban jelenik meg, de az igazi elismerést egy novellasorozat, “A mi időnkben” (In Our Time) hozza meg számára 1925-ben, majd pedig az egy évre rá megjelent “A nap is felkel” (The Sun Also Rises) c. regénye, amit nagyrészt a Closerie des Lilas kávézóban írt meg. 1927-ben elválik feleségétől és második szerelmével, az újságíró Pauline Pfeiffer-rel visszaköltözik Amerikába.

Az élete utolsó éveben írt Vándorünnep, amit halála után negyedik felesége állított össze, 2015 novembere után, a Bataclan elleni merényletet követően, újra az egyik legolvasottabb Hemingway-könyvé vált Franciaországban, talán ezekért a sorokért:

“Párizs ezután már soha sem volt a régi, bár még mindig Párizs maradt, s ahogy változott, változtunk mi is. Párizs örök, s azok emlékezete, akik ott éltek, más, mint bárki másé. Újra meg újra visszatértünk, bárhonnan, bármennyit változott is Párizs, és bármilyen nehéz – vagy könnyű – volt odajutnunk. Érdemes volt visszatérnünk, mindig busásan visszakaptuk, amit magunkkal vittünk. Valamikor réges-régen, amikor még nagyon szegények voltunk és nagyon boldogok, ilyen volt Párizs.”

Útvonal

https://goo.gl/maps/1n9ipv1uuJK2

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s