Egy igaz párizsi kuriózum: a régiség- és bolhapiac Saint-Ouen-ben

Az előző sétánkban  itt már jártunk Párizs legjobb zöldség- és gasztro-piacain. Most következzék egy igaz párizsi kuriózum, a régiség- és bolhapiac Saint Ouen-ben. (Azt is írhattam volna, hogy Párizs Ecserije, de hogyan lehet két dolgot összehasonlítani, ami olyan messze van egymástól – nem csak fizikailag, hanem minőségében, hangulatában, kínálatában – mint Makó Jeruzsálemtől?) Mindenkit, akit egy kicsit is érdekelnek a régiségek, ócskaságok, csecse-becsék, szereti a különleges hangulatú helyeket – annak ez kihagyhatatlan!

Mitől lett bolha a bolhapiac és miért pont Saint-Ouenben?

Párizs 1860-ban kebelezte be a várost védő falakon túli – a Porte Saint-Ouen-en keresztül megközelíthető és a Montmartre-tal szomszédos – kisvárost, Saint Ouen-t. Mint már a Montmartre-i sétánk idején említettem itt a Maquis Montmartmare (a Montmartre Bozótosa) a szegények és a még szegényebbek, valamint a művészek lakhelye volt. Így talán nem véletlen, hogy a kisváros bekebelezése után 1870 körül a városvédő falnál telepedtek meg a rongykereskedő cigányok. Így lett bolhapiac (marché aux puces) a népies neve, hiszen a rongykereskedő cigányok, a szegények által eladott ruhákkal gyakran a bolhák is gazdát cseréltek. Ráadásul Eugène Poubelle (akinek a neve után franciául ma a szemetest is hívják) 1884-ben kitiltotta a rongykereskedőket azzal, hogy akadályozzák Párizs tisztántartását, tevékenységük zajos és veszélyezteteik a város higiéniáját.

Évtizedek alatt a piac és környéke lassan egyfajta vigalmi negyeddé alakult, hiszen franciákról van szó, tehát kellett étel és ital is a vásározáshoz, amihez a zenét szintén a cigányok szolgáltatták. A korabeli források szerint a tradicionális cigányzene érdekesen keveredett a fekete bevándorlók zenéjével, amit majd az 1920-as években a francia jazz is átvesz. A piac ezen értékét megőrizendő, minden év júniusában nagy Jazz Fesztivált rendeznek a Marché aux puces területén, Festival des Puces néven (információ itt )

A századforduló táján a piac is elindult a konszolidáció útján az adóztatás bevezetésével, majd pedig 1908-ban a metró is elér ide. A rongyos cigányok helyét lassan elfoglalják a használtruha-, régiségkereskedők. Egyre inkább felmerül az igénye annak is, hogy a mindennapi ki-bepakolás helyett, legyenek standok és körbekerített piacok. Így születnek meg az 1920-as évektől azok a mai nagy piaci-egységek – a Marché Vernaison, a Marché Biron, Marché Malik stb.- amik az alapító atyáikról kapták a nevüket. A második világháború után szabályozzák a piac nyitvatartását, elkészülnek az első aszfaltutak a korábbi sár és dagonya után. Aztán a piac romatikája, cirkuszi világa is – az 1960-70-es évek-beli fejlesztésekkel – lassan eltűnedezik és helyét egy jól szervezett “ipar” a régiségkereskedés veszi át. Számos belvárosi jól menő régiségkereskedő – mint például a sztárok “ószerese” Alain Serpette – vesz itt területet és gründol a “magasabb társadalmi rétegek” számára is egy “bolhapiacot” és külvárosi hangulatot. Azért ne ijedjünk meg, a már vilghíres bolhapiacnak ma is van egy sajátos hangulata, a számos élőzenés (!) kávézóval, a különös figurákkal, a még különösebb eladókkal és vevőkkel!

Indulás előtt jó, ha tájákozódunk a piac honlapján (itt), hogy a nagy dzsungelben valamennyire, amennyire lehet, célirányosan tudjuk a látnivalókat kiválasztani. A piac megközelítéséhez a 13-as metró Garibaldi megállójánál kell leszállni, amit már mindenféle utcai árusok vesznek körül. Ez ne tévesszen meg bennünket, a Rue des Rosier felé, ami a bolhapiac főutcája, tájékozódási pontunk a helyi templom. Érdemes itt megállni, mert a távolban, szép időben, a Sacré Coeur tornyait láthatjuk.

Marché aux Puce_20180506 001-COLLAGE

A házak a téglaborítása (lásd. erről bővebben itt), a grafittik jelzik, hogy egy másfajta vidéken, járunk, mint Párizs belvárosa. Egyébként érdekes, hogy itt a grafittiket mennyire igyekeznek becsatornázni és például, ahogy a kínai negyedben láthattuk (itt), hogy szinte építészeti, közösségi elemmé emelni.

Marché aux Puce_20180506 006-COLLAGE

Marché Biron

Az első piac, amivel találkozunk – a helybeli utcáról elnevezett – Marché Biron, amit 1925-ben hoztak létre a “Rózsák mezején”. Kellemes indítás a vörösszőnyeges, nagyon kulturált, nagy presztizsű piacon végigmenni. Aztán az ember percek alatt rájön, hogy ide egy amerikai turista csekkfüzete is kellene. Mindenestre érdemes elgyönyörködni, hogy mennyi mindenfajta érték, művészeti alkotás halmozódik itt fel. Különösen nekünk magyaroknak még érdekesebb ez, hiszen ilyen mennyiségben XVIII-XIX. századi gyönyörűen restaurált bútort, csillárt, gyertyatartót, étkészletet  csak múzeumban (ott is ritkán) látni otthon. Persze ne feledjük a forradalom tett arról, hogy ezek a régi – világi és egyházi – tárgyak kézen-közön a régiségkereskedőknél kössenek ki. Megaztán a magánkastélyok felszámolása is a régiségkereskedők egyik forrása, nem beszélve a távolkeleti gyarmatokról összeszedett tárgyakról (honlap: itt).

Marché aux Puce_20180506 015-COLLAGE

Sajnos fényképezni csak nagyon óvatosan lehetett, de külön figyelembe ajánlom az árusok világát, akik naphosszat ülnek a boltjaik előtt unatkozva, várva a vastag csekkfüzetes vevőt – jó érzékkel látva, hogy a piacon végigsétálók jó része csak simán “látogató” -, vagy éppen egymást szórakoztatva múlatják az időt.

Marché aux Puce_20180506 025-COLLAGE

Marché Dauphine

A Marché Biron-nal szemben áll az alig harminc éve, 1991-ben alapított, ipari stílusban megépített Marché Dauphine. Földszinti része valóban hasonlít a régi bolhapiacra – mindent lehet kapni itt: az 50 eurós bőrtáskától, a tollboáig, a leromlott állagú bútorokig, ismeretlen festők gyenge vagy kevésbé gyenge képeiig – éles kontrasztjaként a Marché Biron-nak. Az árusok jó része itt inkább olyan idős kereskedő, akitől az ember már csak sajnálatból is venne valamit. A felső emeleten lévő, ahova mozgólépcső visz fel, antikváriusok miatt kihagyhatatlan ez a hely: régi képeslapok, könyvek, újságok, nagy divattervezők modell-tervei, menükártyák, plakátok, régi játékok, szinte felsorolni is lehetetlen – mindent lehet találni, ami ebben a műfajban elérhető (honlap  itt).

Marché aux Puce_20180506 028-COLLAGE

Ha közben elfáradunk, szinte minden sarkon található egy kis bisztró vagy kávézó, ahova be lehet ülni akár egy könnyű ebédre vagy kávéra. És ahogy írtam, nem ritka az olyan hely, ahol két gitáros, vagy épp egy zongorista szórakoztatja a közönséget. Jó időben, napsütésben tényleg varázslatos hangulatú a hely!

Marché Vernaison

A modern kori bolhapaic egy bizonyos Romain-Jules Vernaison jóvoltából született meg 1920-ban. Ő volt az, aki  először fedett és zárható “barakkokba”-üzlethelységekbe költöztette a régiségkereskedőket, mint egy 13000 négyzetméteren A Marché Vernaison ma is egy referencia pont (honlap: itt ), de virágkora a második világháborúig tartott, aztán jöttek az újak, a gazdagabb befektetők, mint például az albán származású Malik, aki használtruhakereskedésével a felét elfoglalta a régi piacnak. Egyébként itt ezen a piacon az egyszerű látogató is úgy érezheti, hogy találhat kicset (valójában kínálatában, elrendezésében átmenet a Marché Biron eleganciája és a Marché Dauphin ócskapiaca között).

Marché aux Puce_20180506 040-COLLAGE

A piac egyik különlegessége volt hajdanán a Café Picoló, ahol magyar cigányzenészek szórakoztatták a közönséget. Ma Luisette vendéglője áll a helyén, akinek – a portálra ragasztott újságcikkek tanúsága szerint – vendége volt már az 1970-90-es évek számos nagy francia sztárja, mint például Charles Aznavour, és  ahol Manuéla Edith Piaf dalokat énekel délutánonként.

Marché aux Puce_20180506 047

Természetesen e három piacon kívül még legalább tizenegy piacot nézhetünk meg, de egy délutánba ennyi fér bele. Aki teheti ne hagyja ki, és fedezzen fel újat, ízlésének, érdeklődésének megfelelően. A piac teljes honlapja: itt

A brocante-ok világa

Még egy szót kell megtanulnunk, hogyha Párizsba érkezünk: ez pedig a brocante (ócskapiac, zsibvásár). Mivel a párizsiak éhsége kimeríthetetlen a régiségek, a “majd valamire jó lesz” dolgok  iránt, ezért a város falain belül is találhatunk – főként hétvégén, de akár egy hétig is tartó – ideiglenesen felállított sátrákban régiségpiacokat. Aki tehát nem tud kimenni Saint Ouen-be, az ezen a honlapon egy hétre előre, megtalálhatja az aktuális brocante-okat, illetve a nagyobb bolhapiacokat itt. Ezek között például vannak tematizált piacok, mint például a Champs Élysée-n lévő bélyegpiac szombaton és vasárnap, vagy a Bastille-nál a szombatonkénti művészeti vásár, ahol legalább 1500 művész kínálja képeit és különböző művészeti alkotásait. Szóval kalandra fel, mert Párizs kimeríthetetlen tárházát nyújtja az alkalmi vagy rendszeres gyűjtőknek, brocante-mániásoknak!

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s