Amitől Párizs az lett, ami: Haussmann báró hagyatéka – séta az Opera Garnier környékén

Bárkit, aki először vagy sokadszor érkezik Párizsba biztos, hogy lenyűgöznek a sugárutak, az épületek, amelyek egyöntetűségük ellenére is különbözőek. Érezzük, hogy egy tervezett városban járunk, ami éppen ezért “jól olvasható” – köszönhetően George Eugène Haussmann bárónak. Noha kortársai csak “a kisajátítások Attilájának” hívták, de 1853-1870-ig tartó munkássága  alapvetően megváltoztatta Párizs arculatát. Öröksége oly annyira maradandó, hogy a francia főváros épületeinek 60 százaléka még mindig a Haussmann-i stílust viseli magán. Mai sétánk az Opera környéki utcákba visz, hogy alaposan megismerhessük ennek a stílusnak a legfőbb jellegzetességeit.

Építészeti kiskáté Párizs épületeihez

Ha nem vagyunk képzett építészek vagy művészettörténészek, az épületek építési korának behatárolásában leginkább a homlokzatok anyaga segít bennünket. Párizs középkori városrészeiben – a Marais-ban (itt) vagy a Les Halles és a rue Montorgueil környékén (itt)- tett sétáink alkalmával már láttunk szép példákat az úgynevezettt colombage, faszerkezetes építési stílusra, amely a XVII. századig dívott. A londoni nagy tűzvész után XIV. Lajos elrendelte, hogy minden házat vakolattal kell ellátni, ami a XVII. század középig volt jellemző homlokzati burkolás. Ekkortól fogva az épületeket a Párizstól 54 km-re fekvő Saint Maximin környékén található mészkövekből kezdik el építeni (és míg Budapest esetében a süttői mészkő porladónak és kevésbé időtállónak, addig Párizs nagy szerencséjére a saint-maximini kő jól megmunkálható, egyáltalán nem prózus, tartós építőanyagnak bizonyult).  Ezekből a kővekből épült a Louvre, az École Militaire, a Bourbon palota, de a Haussmann-i épületek jórésze is.

A rue François Miron – amelyet már  itt  érintettünk – az az utca, hol a XVII-XIX. századig minden építészeti stílust megtalálunk. Érdemes azt is megfigyelni, hogy ezeken a házakon az ablakokat még fazsalugáter védi, a kapubejárok pedig alig 2-2,5 méter magasak.

HAUSSMANN_OPERA es kornyeke 002

A téglát, a terméskövet, a vas-és acélszerkezetet, a kerámiát és a csempeburkolatot az art nouveau és az art deco alkalmazza a XX. század fordulójától, mint burkolati elemet. Noha már a Sully palotánál és a place des Vosges-nál láttuk (itt), hogy az úgynevezett XIII. Lajos stílusban a téglaborítás dominált – amit kővel és a palával kombináltak -, de a XX. században a munkáskerületek házainak ez a jellemző burkolóanyaga. A beton és az üveg az 1940-es évektől nyer teret a párizsi építészetben. (Aki jobban el szeretne mélyedni Párizs épületeinek korában annak ezt a fantasztikus honlapot ajánlom itt – az egér mozgatásával szinte utcáról-utcára lehet követni az építési korszakokat.)

Tizenhét év (1853-1870), ami megrengette Párizst

Az 1800-as évek közepéig Párizs Európa egyik legegészségtelenebb fővárosa volt: a szűk középkori utcák levegőtlenek, koszosak, bűzösek voltak, aminek következtében a lakosság  mortalitása egyre emelkedett. Párizs belvárosát a  vidékről beköltöző papuperizálódott tömegek foglalták el, a tőke és az arisztokrácia kiköltözött az elővárosokba. A régi városszerkezet a szociális mellett politikai okok miatt is tarthatatlanná vált. Az 1848-as forradalom megmutatta, hogy a szűk utcákban emelt barikádokkal szemben tehetetlenné vált a rendőrség és a katonaság.

III. Napóleon (1808-1873) londoni látogatása során határozta el, hogy a francia grandeur és gloire jegyében Párizst – Londonhoz hasonló – urbanizált, modern nagyvárossá teszi. 1852-es császárrá koronázása után azonnal megbízta Seine megye prefektusát, báró Haussmann-t (1809-1891), hogy dolgozzon ki terveket Párizs modernizálására. Haussmann tudta, hogy párizsnak levegőre, csatornára és árnyékra van szüksége. Tizenhét év alatt a tervek három ütemben valósultak meg, ahogy az alábbi térkép is mutatja: először észak-dél irányban megépítették  boulevard Sebastopol-t, Saint Michel-t, átalakították a Chatelet és a rue Rivolit (kelet-nyugati irány) valamint az avenue Opéra-t. A Cité szigetet, a Les Halles-t modernizálták (lásd erről bővebben itt) és Párizs négy nagy pályaudvart kapott. Összesen 64 km út, 600 km csatorna, 20 ezer ház lebontására,  30 ezer új építésére került sor és mindezek mellett modernizálták Párizs nagy parkjait, mint egy  80 ezer fát ültetve el. (Nagyon jó “előtte-utána” képek itt láthatók.)

image3c

A Haussmann-i tervek megvalósulásának három szakasza: piros az első, a narancssárga a második, míg a szürke a harmadik ütem. Forrás:http://grial4.usal.es/MIH/parisBuildings/resource3.html

Mindezt Haussmann – ma úgy mondanánk – PPP-konstukcióban tudta megvalósítani, ezért is kapta a “kisajátítások Attilája“, nem túl hízelgő jelzőt.  Ő vezette be a közszolgáltatások fogalmát azzal, hogy az állam megépítette az utakat, a csatornarendszert, előírta az építési szabályokat, míg a lakóházakat a magánbefektetők építették. Ezért is alakulhatott ki Párizsnak egységes arculata, noha emellett az egységes arculat mellett az épületek – a befektetők anyagi erejétől függően – igen különbözőek a sokszor igen eklektikus stílusú díszítésükben és belső kialakításukban (pl. volt-e cselédlépcső vagy lift). Így például a jobb módú, gazdag kerületek házaiban a rue Auber vagy az avenue Opera környékén – ahová mai sétánk is visz – jól látható, hogy már ekkor építettek liftet és külön feljárót a cselédeknek. Az épületek földszintjén általában étteremek vagy elegáns üzletek kerültek kialakításra. Az egyes szinteken lakók társadalmilag különböző státuszúak voltak (lásd majd alább).

image4a

Egy előkelőbb Hassmann-i épület belső szerkezete, lakóival. Forrás: http://grial4.usal.es/MIH/parisBuildings/resource4.html

A legjellegzetesebb Haussmann-i épületeket a 8.,9., és a 17.  kerületekben találjuk. Haussmann pár hónappal III. Napóleon bukása előtt, 1870 januárjában lemondott tisztségéről, de Párizs fejlesztése még 1927-ig az ő tervei alapján valósult meg. Haussmann-t számos támadás és kritika érte mind a kortársak, mind az utókor részéről, például, hogy “könyörtelenül szerette az egyenes vonalakat” és ennek áldozatául esett sok értékes (legfőképpen középkori) épület is. Nevét ma a 9. kerületi boulevard Haussmann viseli.

A Haussmanni-i épületek öt jellemzője

1. Az épület magasságának arányosnak kellett lennie az utca szélességével. A homlokzat maximum 18 méter magas, hatszintes lehetett és faragott kővel kellett borítani. A faragott kő nagy előnye az időtállósága és tisztíthatósága. Ezért nem nagyon lehet Párizsban fekete-szűrke vagy éppen hámlott vakolatú épületeket látni.  Ezek a szabályok még ma is érvényben vannak a belvárosban, hiszen ez adja az épületek és az utcakép kiegyensúlyozottságát. A Haussmann-i várostervezés nagy találmánya a lecsapott saroképületek, amelyek aljában az üzletek így három utcafrontra nyílóak és világosak.

HAUSSMANN_OPERA es kornyeke 039 ház

2. A kapuknak általában 2,6 méter szélesnek és 3,5 méter magasnak kellett lennie, ami az akkori lovaskocsik méretéhez igazodott. Még mindig lehet találni olyan kapukat, ahol a kocsikő is megmaradt. Érdemes megnézni, hogy egyes kapuk felett egy kis lakás rejtőzik, amelynek ablaka közvetlenül a kapura nyílt – minden bizonnyal ezek a kapusok személyzeti lakásai voltak.

3. A Hassmann-i házak igazi jellegzetessége a dóm-kupolás, világosszürke zinkből készült tetők. Az art nouveau és art deco “szögesíti” ezeket a kerek kupolákat és bővíti az anyagfelhasználást: a mára már zöldessé korrodálódott réz, vagy a szürke-fekete halpikkely alakú pala vagy éppen a beton irányába. (Párizs két jellegzetes aranykupolás épülete az Invalidusok és az Akadémia.)

68-as seta_QL 030

4. A terveszerű építkezés másik jellegzetessége a tetők alatt meghúzódó hatodik szint, amelyet vagy kiugró “kutyaól” vagy a tetőszerkezetbe símuló ablakok jeleznek. Itt laktak a cselédek a gyakran 8-10 négyzetméteres szobákban, amihez maximum egy mosdó tartozott,  a folyosón található közös WC-vel. Érdemes elgondolkodni, hogy a cselédlét ellenére ez mennyivel “szabadabb, függetlenebb” életmódot bíztosított, mint a budapesti cselédek esetében, akik a konyhából nyíló cselédszobákban lakhattak.

5. Végezetül az utolsó jellegzetesség, hogy az épület homlokzata és belsőszerkezete a társadalmi klasszifikációt is magán hordozza. Ahogy fentebb már szó volt róla, az épületek földszintjein – kivéve az igazán előkelő házak esetében – éttermek, kávéházak vagy éppen tánciskolák, vívótermek kerültek kialakításra. Az első szintet általában az úgynevezett “független” foglalkozásúak, ügyvédek, közjegyzők vagy orvosok foglalták el sok esetben irodának, rendelőnek. A második szint, ahol a homlokzaton körerkély fut körbe, a gazdag vagy tehetős polgárok vagy éppen a ház tulajdonosainak lakása helyezkedett el. A harmadik-negyedik emeleten általában kispolgárok, tisztviselők, tanárok laktak. Az ötödik emeleten a homlokzaton ismét egy erkélysort láthatunk a homlokzaton, ami némileg szükebb, mint a második emeleti, ahol olyan iparosok – órások, kárpitosok, stb. – laktak, akiknek a környéken voltak a kisüzleteik, vállalkozásaik. Végül pedig a tetők alatt a cselédeknek, szegény diákoknak, munkásoknak jutott szállás. A XX. században ez a klasszifikáció némileg felbomlik, mert az utcai forgalom növekedése miatt a tulajdonosok és a jobb módúak felköltöznek a csendesebb ötödik emeletre, ami persze magával hozza azt is, hogy az épületeket modernizálják, liftekkel látják el (ez az utólagos liftépítés egész bizarr párizsi lifteket alakít ki, jó ha két ember elfér bennük).

Az Opéra Garnier környéke – Chaussée d’Antin negyed

A 9. kerület északi részén már jártunk Léda és Ady nyomát kutatva ( itt), most a déli részét “vesszük be”, mert ez volt a Haussmann-i építkezések egy “centrális erőtere” és itt van a Haussmann-ról elnevezett sugárút is.

1320651986-Paris-IX

Forrás:http://www.cparama.com/forum/plan-du-9eme-arrondissement-t7840.html

A negyed nevét az azonos nevű utca szolgáltatta, amiben a “chaussée” rész arra utal, hogy egykor ingoványos területet feltöltötték és így egy emlekedő alakult ki, másrészt pedig d’Antin herceg (aki egyébként a Versailles-i építkezések felügyelője volt) palotájáról kapta a nevét.

Három metró is megáll az Operánál (M3, M7, M8) és ha feljövünk, álljunk meg egy pillanatra, mielőtt bemennénk az Operába egy sétára (információk itt). Balra látjuk a Grand Hotel-t, amit 1862-ben avatott fel III. Nalóleon felesége Eugenie császárné, és amely a második császárság kora óta az egyik elit hotel (Miklós cártól elkezdve, VII. Edward-on át Rania jordániai királyné volt már lakója). A szálloda kávézója a Café de la Paix, amely az Opera közelsége miatt zeneszerzők, írók, énekesek törzshelye, és borsos árai mellett – ahová foglalás nélkül szinte lehetetlen bejutni – olyan, mintha az Opera szalonjaiban ülnénk (honlap itt). Ha pedig balra nézünk a boulevard des Capucines-on, akkor egy másik ikonikus helyet, a gyönyörűen megőrzött, egyik legszebb art nouveau kávéházat, az 1875-ben megnyílt a Grand Café Capucines-t látjuk (honlap itt). A boulevard des Capucines sarkán pedig a Maty ékszerbolt császárkori ornamentikával díszített 1874-ben megnyitott üzletét láthatjuk.

Gan Café_PAIX (2)

És akkor mindennek a közepén ott áll az Opéra Garnier, ami fennállása óta minden opera építőnek egyfajta archimédeszi pont. Az opera építésére 1860 hírdették meg a pályázatot, amit az akkor 35 éves Charles Garnier nyert el, de az 1870-es francia -porosz háború miatt csak 1875-ban avattak fel. A neobarokkos stílusú, részletgazdag épülettel Garnier a “III. Napoleon-stílust” stílust akarta megteremteni. (A sors fintora, hogy az Opera avatásának idején a császár már száműzetését tölti!). Garnier 23 évvel később még egy nagy megbízást kap, ő tervezi és építteti fel a monte-carlo-i kaszinót.

OPeraRue Auber- rue Boudreau- rue des Mathurins

A zeneszerzőről elnevezett rue Aubert-en végig sétálva tudjuk igazán jól megismerni a Haussmann-i épületek sajátosságait, amiket fentebb leírtunk, útvonal: itt. Az első keresztutca a rue Boudreau, ahol a 7. szám alatt az egykori Éden szinház, ma Théâtre de l’Athénée-Louis-Jouvet (Jouvet egykor igazgatója volt a színháznak), ami az 1880-as évek mitikus helye volt. Gyönyörű faragott ablakainak stílusa elsőre az art nouveau-ra emlékeztet, de ne feledjük, ez sok motívumot vett át az egyiptomi, és távol-keleti díszítőművészetekből. A színház belül barokkosan túlaranyozott, vörös bársonyűléses, ami kicsit kontrasztban áll azzal, hogy főként zenés, modern darabokat adnak elő. A színházzal szemben van az első francia parfümcégnek, Fragonard-nak a legnagyobb butikja, ahova érdemes benézni! A kellemes teret egy Pegazus szobor díszíti, amit környezetvédők díszítettek fel levegőmaszkkal.

RUE AUBERT

A rue Mathurins-t – amely egy XII. századi vallásos közösségről kapta a nevét – akár a kis színházak utcájának is nevezhetnénk, hiszen egymás mellett van az 1897-ben alapított, 386 férőhelyes Mathurins színház és az 1908-ban létrehozott, 350 férőhelyes Michelet színház. Az utca végén van egy különös téglaburkolású 1903-as épület, amely a nagy európai Express-ek (Orient Express és a Transz-Szibériai Express) központjának épült. Az óra, amely a Transz-Szibériai Express indulási idejét mutatja örökbemaradóan, míg az épület sarkán a cég oroszlános címere látható

Au Printemps, Galeries Lafayette, rue de la Chaussée d’Antin

Párizs két emblematikus nagy áruházának, az Au Printemps és a Galeries Lafayette történetét már itt bemutattuk, útvonal: itt Az 580 méter hosszú rue Chaussée D’Antin, – amely az elit áruházak közelsége miatt az egyik leginkább felkapottabb utcák közé tartozik. Egyik végében áll az Église de la Sainté-Trinité (a Szentháromság templom), és keresztezve  Boulevard Haussmann a boulevard Capucines-ig tart. Az  Église de la Sainté-Trinité eredetileg egy színes faszerkezetű templom  volt, amelyet 1852-ben építettek. A Haussmann-i városrendezés eredményeképpen a templomot átemelték (hogy kellő perspektívába kerüljön a rue de la Chaussée d’Antin-hez) és hat év alatt újraépítették, mint egy három millió frankért. Ha az Opéra Garnier a második császárság világi stílusát, akkor az Église de la Sainté-Trinité, annak egyházi stílusát hírdeti. Avató miséjét egyébként 1867-ben Hector Berlioz vezényelte.

CH_DANTIN

A rue Chaussée d’Antin-ben még megmaradt egy-két XVIII. századi palota, így például a 9. szám alatti, amelyet egy táncosnőnek építettek, de többségében szintén a Haussmann-i rekonstrukció különböző bérházaiban gyönyörködhetünk.

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s