A párizsi metró – a nyolc legérdekesebb állomás

Párizsban már hetek óta esik, és most, amikor a bejegyzést írom, egész nap havaseső hullik, amire legalább tíz éve nem volt példa. Mit lehet ilyen időben csinálni? Természetesen a legjobb program ilyenkor a múzeumlátogatás (lásd: itt), de utazgathatunk is. Fedezzük fel a párizsi metrót! A felszín alatti világ – a 14 metróvonal, a 302 állomás – számos, érdekes látnivalót kínál. A mai metró-túránk alkalmával megismerkedünk a párizsi metró történetével, jellegzetes attribútumaival és a nyolc legszebb metróállomással.

A párizsi metró 118 éve dióhéjban

Ahogy már korábban szó volt róla (itt), Párizsban a földalatti vasút első vonala az 1900-as világkiállításra készült el. Ezzel Párizs a negyedik olyan nagyváros volt – London, New York és Budapest után -, ahol a földalatti közlekedést bevezették. A fáma szerint III. Napóleon londoni látogatása után határozta el, hogy az ő városának is kell az, ami Londonnak már van.  Kapóra jött a Világkiállítás, hogy mindezzel Párizs is előrukkoljon. Természetesen az építkezést hatalmas vita előzte meg, nem beszélve a kilométerenkénti 70 ezer frankos költségekről. Végül az építkezést koncesszióba adták ki és vezetésével a breton származású, 47 éves, tapasztalt vasútépítő mérnököt Flugence Bienvenüe-t (1852-1936) bízták meg, aki tíz hónap alatt megépítetette a 10 km hosszú, 18 állomásból álló első metró vonalat a Porte Maillot és Porte de Vincennes között.

720px-Gaston_Brun_-_Les_travaux_de_la_ligne_I_du_metropolitain,_place_de_l'EtoileGaston Brun (1901): A metróépítkezés, az Étoile alatti vágat. (Musée Carnavalet) Forrás: wikipédia

Bienvenüe igazi, XIX. századi egyéniség volt: 29 évesen egy kisajátítási építkezés biztonságának vizsgálatakor olyan súlyosan megsérült, hogy a fél karját elvesztette (amit lakónikusan csak így konstatált: “kisajátították a fél karom”), 57 évesen nősült meg, 80 éves koráig dolgozott Párizs metróhálózatának fejlesztésén. Felügyelete alatt 1930-ig 12 metróvonal épült meg, a ma létező 14-ből, ezzel kiérdemelve a “metró atyja” eposzi állandó jelzőt. Nevét ma a Montparnasse-Bienvenüe állomás viseli.

Bienvenue

Flugence Bienvenüe (1930). Forrás: wikipédia

Párizs metróhálózatának alapjait gyakorlatilag 1900-1910 között tették le: ez alatt az tíz év alatt 8 vonal készült el, amelyeket az 1970-es, 1980-as években, illetve 2013-ban fejlesztettek, bővítettek tovább, főleg a kül- és az elővárosok felé, illetve az olyan új negyedek bekapcsolásával, mint például a Défense, vagy az Olympiades, és az új egyetemi városrész a BNF-Bibliotheque François Mitterand-nal (amiről  itt és  itt volt szó).

metro-paris-1910

Forrás: http://www.unjourdeplusaparis.com/paris-reportage/histoire-metro-paris

1911 és 1935 között további 5 vonal készült el, míg a legutolsó, 14-es metrót 1998-ban adták át (a párizsi metróvonalak és állomások listája itt). A legnagyobb éves utasforgalmat a nagy pályaudvarokhoz kapcsolódó állomások bonyolítják le, mint például: a Gare du Nord, ahol évi 50 millió, a Saint Lazare, ahol évi 45 millió, és a Montparnasse-Bienvenue, ahol évi 31 millió ember száll fel a metróra. A legfrekventáltabb állomások a République (18 millió utas), a Les Halles (17 millió utas) és a BNF-Mitterand (16 millió utas).

A párizsi metró attribútumai

A párizsi metrónak három olyan attribútuma van, ami megadja sajátos stílusát: a jelzőtáblák, a bejáró és az állomások belső díszítése. A jelzőtáblák – ahogy az alábbi képen is látható – mindig hordozták a korstílust is. Az 1910-es évek tábláiból kevés maradt fenn mutatóban, az egyik utolsót a Montmartre-on lehet látni a Lamarck-Caulaincourt állomásnál (ezt a megállót egyébként a montmartre-i sétánk alkalmával itt már érintettük).

Tablak_kollazs

Ma, ha metrómegállót keresünk, akkor a nagy kék M-betűre kell figyelnünk, de még találkozhatunk az 1970-es évek nagy sárga M-jével, vagy a 1940-es és 1920-as évek stilizált felirataival is. A párizsi metró másik, méltán híres attribútuma a Hector Guimard által tervezett fel- és lejárók. Guimard eredetileg 167 metrólejáró díszítését készítette el, ebből ma már csak 88 van meg. Érdemes megfigyelni, hogy az eredeti guimard-i lejáróknál – ahogy az alábbi képen is látható – ott van a tervező hitelesítése, a virágszirmokba foglalt piros lámpa és a diszes mellvédek, amik a feljáratot övező korlátokat díszítik.

bejárat_kollázs

Alapjában véve a régi metróállomások belső burkolására fehér, ma már úgy mondjuk metrócsempéket használtak, amit kék vagy zöld szegéllyel díszítettek. Az egységes stílust és minőséget biztosította, hogy ezeket Franciaország legnagyobb fajanszgyára – mint nálunk a Zsolnay – a Gien készítette és készíti (érdemes megnézni a honlapjukat, gyönyörű dolgokat lehet látni  itt).

SEVRES_BAB

Végül pár szó az állomások elnevezéséről: általában, ahogy lenni szokott, valamely közeli utcáról vagy épületről, kerületről, helységről kapták a párizsi állomások is neveiket. De azért vagy egy-két kivétel is, így például: ha a Montmartre megyünk, az Abbesses megállónál kell leszállni, ami a középkori rendfőnöknők nevét viseli. A közeli Blanche megálló arról a gipszről kapta a nevét, amit a falak vakolásához használtak, mivel a XVII. században itt volt a gipsz piac. A 7-es metró Cadet állomása – a közeli utca után – két kertész fivérről kapta a nevét, akik olyan illatot készítettek, amivel enyhíteni tudták a XVIII. századi utcák szagát. Más források szerint a környék legnagyobb ingatlan tulajdonosáról, bizonyos Monsieur Cadet de Chambine-ról nevezték el az utcát, és utána így az állomást is. A 302 állomás természetesen még számos ilyen érdekességet rejt, amihez ez a bejegyzés nem is lenne elég!

A nyolc legérdekesebb párizsi metróállomás

Számos objektív és szubjektív lista kering arról, hogy melyek a legszebb, legérdekesebb metró állomások. Ritka kivételként, abban csaknem minden forrás megegyezik, hogy az Arts et Métiers metrómegálló (ahol már mi is két sétánk alkalmával itt és itt jártunk), ma Párizs legszebb megállója. A további sorrendet illetően nagy a szórás, így hát ennek alapján következzen a nyolc legérdekesebb metróállomás!

Arts et Métiers (M11) – mindenkinek aki szereti Verne Gyulát

A megállót a közelben lévő Művészeti Akadémia kétszáz éves fennállásakor 1994-ben renoválták újra, amivel a belga művészt François Schuitien-t bízták meg, aki Verne Nautilusát álmodta meg. Az egész állomás a megszokott fehér csempeburkolat helyett vörösréz burkolatot kapott, a magasból fogaskerekek lógnak le és a peront hajókabin ablakok díszítik, ahol a francia navigáció egy-egy jeles képviselője vagy annak találmánya van kiállítva. A kicsit opálos világítással tényleg olyan érzésünk van, mintha mi is a Nautiluson lennénk.

AM_kollazs

Cluny-La Sorbonne (M10) – tisztelgés a Sorbonne egykori hallgatói előtt

A megálló a Cluny Múzeummal szemben, pár száz méterre a Sorbonne-tól található. Az állomás díszítésének újragondolására 1988-ban kérték fel Pierre Bazaine (1904-2001) nonfigurista, avangarde festőt, aki egy csodálatosan színes mozaikot készített az állomás plafonjára. A kék szárnyakat és a vörös lángnyelveket formázó mozaik, tulajdonképpen két madarat jelenít meg, amelyek a reményt szimbolizálják. Köröttük a Sorbonne egykori, majd híressé lett diákjainak a neve – eredeti aláírásukkal – olvasható (a nem franciáknak egy kissé nehéz a nevek beazonosítása, de Pascal, Racine, Diderot Courbet, Moilière, Victor Hugo, Pasteur, Rimbaud neve felismerhető).

CL_1cluny

Louvre-Rivoli (M1) – múzeumi belépő

1990-ig ez volt a Louvre megállója, csak miután megépítették a Piramist, az egy megállóval előbbre került. 1960 óta állították ki az állomáson a Louvre szoborgyűjteményének másolatait és ezzel olyanná vált, mintha már be is léptünk volna a múzeumba. Sajnálatosan 1992-ben megrongálták a kiállított másolatokat, és az állomást grafittival kenték össze. Az eset nagy felháborodást váltott ki, és a kiállított másolatok jó részét üvegbúra alá helyezték. Egyébként ez az egyik, úgynevezett “kultúr megálló”.

Louvre1LOUVRA_kollázs

Bastille (M1) – éld át a forradalmat!

A francia forradalom 200 éves évfordulójára készítette két keramikusnő a forradalom jeles és hétköznapi szereplőit ábrázoló timpanont. Igazi színes, mesés, semmi vér és rombolás, ami amúgy egyébként erre, a Bastille felé, jellemezte a forradalmi eseményeket. Kiváló történelemórát lehetne itt – ennek alapján – általános iskolásoknak tartani. Érdemes megállni, és kinézni az állomás ablakain is, mert mint ahogy itt írtam, a Canal Saint Martin errefelé ér véget.

Bastille3BASTILLE_kollazs

Tuileries (M1) – a párizsi metró száz éve

Ez az állomás is a “kultúr-megállók” közé tartozik, mert valójában a párizsi metró száz évének ürügyén a francia – és kissé a világ – történelem fontosabb eseményei elevenednek meg. A dolgok komolyságát enyhítendő, a franciák számára kedves figurák, mint például a humorista Coluche (a francia Hofi Géza) is helyt kaptak ezeken a pannókon. Érdemes elidőzni a pannók előtt, hogy lássuk, a franciák számára mi volt fontos, vagy kiemelendő egy-egy évtizedben.

TULERIES_kolázs

Roosevelt (M1) – Az elnök

A korábban Champs-Élysées – Marbeuf-nek nevezett megállót, rögtön a második világháború vége után, 1946-ban nevezték át és kapta meg Roosevelt amerikai elnök nevét (minden amerikai turista boldogságára, hogy van egy  szelet Amerika Párizsban is). Az állomás nemesen egyszerű, csak Roosevelt neve szerepel – különböző irásmóddal – a drapp falakon. Ugyanakkor a fekete lyukacsos lámpák, a bézsben-barnában-aranyban játszó mennyezeti csempék kissé amerikai bárhangulatot is adnak az egész állomásnak.

 

Concorde (M12) -Szabadság, egyenlőség, testvériség!

A Concorde megálló az egyik csomópont a metróhálózatban, ahol három vonal, az 1-es, 8-as és a 12-es fut össze. A 12-es vonal állomásán találjuk a belga keramikus művész Françoise Shein alkotását. Megtartva a párizsi metró fehér-kék stílusát, az állomás falait az 1789. augusztus 26.-án deklarált “Emberi és polgári jogok nyilatkozatának” szövegét tartalmazó csempék burkolják. Kiváló francia lecke kezdőknek, hogy hány szót ismernek fel, illetve haladóknak, hogy tudják-e egyben elolvasni.

Concorde1Concorde2

Assemblée Nationale (M12) – kiképzés a parlament működéséből

Párizs “Kossuth tere” az Assemblée Nationale megálló, ami szemben van a Concorde térrel. Ha vannak “kultúr megallók”, akkor ez és a 12-es vonal Concorde megállója a “politikai-megállók” közé sorolható. Talán nem haszontalan módon, az egész állomás díszítése arról szól, hogy elmagyarázza a francia parlament működését, annak alapelveit, a képviselők feladatait. Képernyőkön – igaz halkítva – de élő közvetítés megy a Nemzetgyűlésből (amire senki sem figyel!).

AN_kollázs

Természetesen a 302 állomás közül még számos érdekesség található, amire érdemes felfigyelni, így például: a 6-os metro Passy és Bir Hakeim megállója között lehet a legjobb képet készíteni az Eiffel toronyról. A Bir Hakeim építészeti érdekessége a passzázsoknál alkalmazott üvegtető. A 2008-as renoválás óta egy amerikai szobrásznő szobra dísziti az állomást. A Porte de Lilas, ami a közelben fekvő Lilas (orgonák) városkáról kapta a nevét a filmesek kedvec helye: pl itt forgatták a Julia and Julie filmet, Serge Gainsburg pedig megénekelte az állomást a “Le poinçonneur des Lilas” című dalában (itt).

Néhány gyakorlati tanács a párizsi metró használatához

A metró-vonalhálózat és a nagyobb csomópontok nagyon jól tervezettek, gyakorlatilag egy-két átszálással mindenhova el lehet jutni. Az állomások bejáratánál mindenhol fel van tüntetve az összes megálló, ezt kell végignézni, hogy eljussunk a tervezett megállóig. Az aluljárókban már kicsit nehezebb a dolog, mert ott a két végállomást tüntetik fel, tehát itt tudnunk kell, hogy melyik irányba megyünk. A párizsi metrón sok ember utazik, reggel, ebédidőben és este öt után bizony tömegnyomor van. A metrókocsik is, mint mindenütt, különböző színvonalúak, de alapjában tiszták, és ez elmondható az állomásokról is. A kocsikba felszálláskor álljunk oldalra, de ne sokáig, mert utána nyomulni kell,  hogy ne az orrunk előtt csukják be az ajtót. A metró biztonságos, bár a külvárosok felé másfajta utazóközönséggel találkozunk, mint a belső kerületekben, de azt gondolom ezeken a részeken túristaként kevés keresnivaló akad. A metró gyors, de például a 63-as, 82-es busz felér egy városnézéssel. Ezeket is mindenképpen érdemes kipróbálni, de az már egy másik séta lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: