Az Eiffel tornyon túl is van élet – Gros Caillou negyed

Az átlag turista egy Eiffel torony-béli látogatás után maximum az első kávézóig – a Champ de Mars-ig – jut el. Mindenkit szeretnék arra buzdítani, hogy menjen egy kicsit tovább is, és fedezze fel Párizsnak ezt a részét is, hogy rejtett titkokat  vihessen magával. A mai séta alkalmával az Eiffel torony környékét járjuk be, és sok fényképpel illusztrálva  megmutatom a legszebb épületeit, mint például a “Vadász”-, az “Arium”-, a “Pávás”-házat,  a leghangulatosabb tereit, sőt elmegyünk abba az utcába is, ahol a francia elnök lakott megválasztása előtt.

A Gros Caillou negyed – Párizs 7. kerülete

A 7. kerület Párizs második leggazdagabb kerülete, amit nem csak az éves átlagjövedelem nagysága (85 ezer euró) jelez, hanem az épített környezet gazdagsága is: a hatalmas bérházak és paloták a párizsi nagypolgárság életstílusába engednek betekintést. A Gros Caillou negyed az Eiffel torony – Avenue de Suffren- École Militaire-boulevard de la Tour Marbourg – Quai d’Orsay által határolt terület, aminek nevét nagy kavicsnak/kőnek lehetne fordítani. A középkorban nem csak az egyes földbirtokok határát, hanem az egyes városrészekét is kőrakásokkal jelezték, és minden bizonnyal ezekről a határkövekről kapta a nevét.

1320618095-Paris-VII

Forrás:http://www.cparama.com/forum/plan-du-7eme-arrondissement-t7835.html

A XVIII. századig – köszönhetően a Szajna öntési területének – zöldség, főként krumplitermesztés folyt a területen. 1748-ban XV. Lajos Saxe marsall javaslatára határozza el egy katonai akadémia építtetését, amit három évvel később kezdenek meg és mindenféle pénzügyi nehézségek miatt csak 1780-ban fejeznek be. Az École Militaire-t hét évvel később bezárják és kórház lesz belőle, majd a forradalom alatt lerombolják és csak 1878-ban kapja vissza régi szerepét, de valójában 1911-től válik a mai értelemben is vett katonai akadémiává.

Az École Miltaire előtt elterülő, mintegy három hektárnyi terület kiválóan alkalmas volt katonai gyakorlatozásra, felvonulások megtartására. 1790. július 14.-én itt tartják az Egyesülés ünnepét, ezért  is a Champ de Mars a július 14.-i ünnepségek központi helyszíne. Mai formáját az 1800-as évek közepén nyeri el és 1867-től, az első Világkiállítástól azok helyszínéül szolgál. A harmadik Világkiállításra, 2 év 2 hónap és 5 nap alatt 1889-ben elkészült Eiffel tornyot, a terület “kihasználatlansága” miatt  tervezik ide.

A Világkiállítások pedig meghozzák, hogy a negyed lassan elkezd beépülni és mivel ez a rész külterületnek számított, a tulajdonosok szabadkezet adtak a környéken megtelepülő építészeknek, kőműveseknek, kőfaragóknak – ahogy majd látni is fogjuk – a merész és innovatív építészeti formák kipróbálására.

A “jobb part”- az Avenue de Suffren-től az avenue de la Bourdonnais-ig

A mai sétánkat az Eiffel torony jobb oldali részének bemutatásával kezdjük. Időben visszafelé haladunk, hiszen ezt a részt az 1905-10 között, az 1900-as Világkiállítás pavilonjainak lebontása után kezdték el beépíteni. Rögtön az első keresztutcánál – rue de Bouenos Ayres – álljunk is meg, mert innen egész különös perspektívából lehet lefotózni a ma már fém-plasztik kerítéssel körbekerített Eiffel tornyot.

Effel mögött_Gros Chaillot 002 (2)

Ha bepillantunk az avenue Octave Gérard-ra, a hatalmas, szimmetrikus elrendezésű, kő-téglaborítású épület  1910-ben Hajózási Minisztériumnak épült. A homlokzat ornamentikája (kagylóformák), a két ülő női alak, akik egy termetes gall kakast fognak közre, mind a palota egykori funkcióját hírdetik. Az avenue de Suffren 21 szám alatti ház kapubejárója felett egy nagyon szépen faragott nőifejt látunk, mint mascaront. Elérve a Champ de Mars-ot keresztül szelő avenue Joseph Bouvard-hoz (útvonal: itt) két, egymással szemben álló hétemeletes bérpalotát látunk. Érdemes megnézni az épületek kompozícióját, amelyeik követik a haussmann-i házak szabályait (lásd erről itt bővebben) és hát persze az úgynevezett francia erkélyek vasmunkáit – szinte nincs két egyforma a környéken.

1SUFFREN1

Nem kevéssé hat anakronisztikusnak, hogy a 37 szám alatti, méltóságot, tekintélyt és előkelőséget sugárzó, két utcányi háztömb mellvédjén “l’Avenir du Prolétariat” (a munkásosztály jövője) feliratot láthatjuk. Az “Avenir du Proletariat” egy kölcsönös munkássegélyző egylet volt, amelyet 1893-ban alapított egy filatróp üzletember, bizonyos Ferdinad Boire, hogy a beteg vagy idősődő munkanélküli munkásokat támogassa, sőt visszavezesse őket pl. átképzéssel a munkaerőpiacra. Az egyletnek a XX. század fordulóján már 150 ezer tagja volt és a befolyt tagdíjakból bérházakat építettek, melyek jövedelme az egylet vagyonának gyarapítását szolgálta. 1910-ben Párizs szerte már 42 bérház volt a birtokukban, amelyek közül az egyik az avenue de Suffren 37 szám alatti. (Az egylet ma is működik, sőt vagyona által az egyik jelentős szervezetek közé tartozik oly annyira, hogy az 1990-as években pártfinanszírozási botrányba is keveredetett.)

2SuFFREN2

 A z elmúlt évszázadokban a párizsi építészetek vagy kőfaragók különös kedvvel díszítették a házakat különböző állatfigurákkal. Az Eiffel torony jobb partjának egyik gyöngyszeme az 1930-as években épült, szintén két utcára nyíló, nyolc emeletes épülettömb a “Vadász- vagy Állatos-ház” az avenue Émile Acollas 2 szám alatt. Az ötödik emeleti mellvéden síkban ábrázolva, különböző állatfigurák – majom, szarvas, elefánt, bika, sas és keselyű – ismétlődő, rajzszerű képeit látjuk, de nagyon érdekes az épület legfelső szintjének kiképzése az ernyőszerű kiugrókkal.

3SUFFREN3_ACOLLA

Az avenue Suffren párosszámú oldalán – ami főként modern épületekkel van beépítve – egy kellemes passzázs van, ami a régiség-imádók törzshelye: a Village Suisse (svájci falu), ahol közel száz antikvárius üzlete található meg (honlap itt). Az elnevezés onnan ered, hogy az 1900-as világkiállítás idején itt állt, a mintegy 21 ezer négyzetméren felépített autentikus svájci falucska.

4VIllage swiss

Utunk az École Militaire előtt elhaladva a Champ du Marson keresztül vezet tovább az Eiffel torony baloldalán található utcákba. A Champ de Marson a francia forradalom bicenteneáriumára állították fel az Emberi jogok emlékművét (Monument des Droits l’Homme)  és 2000-ben pedig a Béke falát (Le mur pour la paix). De a park kellemes “fűbeheveredést” kínál a megfáradt túristáknak is, van játszótér a gyerekeknek és bepillantást nyerhetünk az egymással trafikáló környékbeli nyugdíjasok által a helyiek életébe is.

5Champ du mars

A “bal part” – az Arum háztól a Pávás házig

A Gros Chaillou negyed bal parti része – az avenue Émile Dechanel és az avenue de la Bourdonnais környéke – különböző ritmusban, de jóval korábban, 1867 után épült be. Ez látszik az épületeken is: többségük a klasszikus hausmanni-szabályokat követik, bár kevésbé grandiózusak, de némelyek igen gazdagon díszítettek, míg másoknak például a napvédő rolók – igazi párizsi sajátosságként – különleges bájt kölcsönöznek. Van egy-két szép art deco épület is errefelé (pl. az avenue Émile Dechanel és a rue Savorgnan de Brazza sarkán, aminek a kapubejáró feletti esővédő része egész érdekes).

6VIllage swiss

A rue Champ de Mars 33 szám alatt található a környék egyik nagyon szép art nouveau-stílusú épülete, amit fő motívumáról  (szerintem kála, de a szótár szerint kontyvirág) Arum-háznak is hívnak. Az épületet Oscar Raquin –  akinek más épülete nem maradt fenn, illetve csak annyit lehet róla még tudni, hogy portréját Toulouse-Lautrec is megfestette – tervezte 1900-ban Mademoiselle Longuet megbízásából. A homlokzatot 1901-ben Párizs városa első díjjal jutalmazta, amely az art nouveau minden klasszikus védjegyét magán hordozza: növényi ornamentika, mozgalmasság, szimmetrikus, tagolt homlokzat.  Mademoiselle Longuet úrilányok számára tartott fenn magánkollégiumot, ahol az etikett-szerű viselkedést, jó modort és minden mást oktattak még. Az Arum, mint az ártatlanság szimbóluma tehát ezért is jelenthetett meg az épületen mint fő motívum.

7Champdu mars33

Sétánk során ez után jutunk el a Place General Gourad-ra, ahol az Eiffel torony környékének legfelkapottabb kávézója, a Champ de Mars található és ahonnan az avenue Rapp nyílik, amely Jules Lavirotte-nak – Hector Guimard mellett a francia art nouveau másik kiemelkedő alakjának – “felségterülete”. Lavirotte munkásságát egy másik sétánk alkalmával itt már részletesen körbejártuk.

8 Rapp chMarscafé

Szóval egy jó kávéra inkább tudom ajánlani az Arcade Saint Dominique-ot, ami előtt a az 1808-ban állított neoklasszicista stílusú Fontaine Gros Caillou (a Gros Caillou szökőkút) áll. Hívják Mars szökőkútnak is, mert Mars és Hygéné reliefje díszíti, vízköpője egy stilizált vadkanfej. Érdemes benézni a szemben lévő heteshez és a kézműves kenyereshez, mert két gyönyörű, századfordulós-stílusú ületbelsőt láthatunk!  A hentes üzlet mellett nyíló rue Sedillot egy másik Jules Lavirotte kincset rejt (lásd részletesebben: itt).

9rue saint dominique_fontaine

Minden városrésznek – ahogy már korábbi sétáink alkalmával láthattuk itt és itt– megvan a maga piacozó-bevásárló utcája. Ilyen kellemes hangulatú, kisssé nyüzsgő utca a Gros Caillou negyedben a rue Cler, ami még arról híresült el, hogy itt lakott megválasztásáig a francia elnök, Emannuel Macron. Az újságcikkek szerint az árusok fellélegeztek, mikor Macron elköltözött, mert a biztonsági intézkedések miatt többször zárták le az utcát, ami egyáltalán nem tett jót az üzleti forgalomnak.

10 rue cler

A rue Cler 23 alatt áll az utca legszebb épülete, az 1911-es keltezésű, visszafogott art nouveau épület, amelyet gyermekfejek és az esernyővirágzatú kaporvirág motívumok díszítenek. A kapor motívumfolytatódik a gyönyörű kovácsoltvas bejárati ajtón is. Az itt lévő Café Roussillon a helybeliek egyik törzshelye.

11 roussillon

Sétánk utolsó harmadának következő megállója a rue de Université elején található Musée Quai Branly, amit 2006-ban Jacques Chirac kezdeményezésére hoztak létre (2016-tól pedig Chirac nevét is viseli még pluszban), és szerintem az egyik legjobb etnográfiai múzeum (információ  itt). A rue de Université jórészt 1909 után épült be, mert – ma már nehéz elképzelni, de – a Quai d’Orsay-val határos részén állt 1828 óta Párizs cigarettagyára. Az üzemet a levegőszennyezés miatt zárták be 1905-ben és rá négy évre le is rombolták, hogy az igen értékes telkeken a terjeszkedő városnak helyet adjanak. A rue de Université ezen szakaszán érdemes felfigyelni a 160 szám alatti, 1930-ban épült bérház görög filozófusokat idéző mascaronjai-ra, amelyek a kiugró erkélysort tartják. Vele szemben egy hét emeletes art deco bérház látható, ami nagyon letisztult formákkal operál. Érdekes modern építeszeti megoldást tükröz az 1983-ban épült Éric Satie nevét viselő konzervatórium épülete, vagy pedig a Dél-Afrikai Köztársaság vörös-fehér trapézokkal borított épülete, ami szinte kiugrik a környező klasszikus bérházak közül.

12rue université

A rue de Universitéről nyílik az 1901-ben Nobel díjjal kitüntetett költőről, Armand Sully Prudhomme-ról elnevezett utca. Innentől merülhetünk el annak az épülettömbnek, a Pávás-háznak a szépségeiben, aminek kapuja a Quai d’Orsay 55 szám alól nyílik. Boileau, aki a Hotel Lutétiat (lásd erről bővebben  itt) is tervezte, 1912-ben egy nagyon szép, szinte szerelemi  fészeknek is tekinthető art deco épületet épített, amelyet a szobrász Binet – aki Lavirotte-val is dolgozott – art nouveau-s ihletettségű díszítéssel látott el. Az épület fő motívumainak a pávákat tette meg, akiket szinte csipke-szerűen kifaragott virágok vesznek körül, míg máshelyütt turbékoló fecske párokat láthatunk.

13 pávás ház

Az Alma hídig a Quai d’Orsay tartogat még egy-két szép art deco stílusú látnivalót, mint például a Quai d’Orsay 65 szám alatti, 1935-ben épült bérház, amelynek ajtaját két női alak vesz körül – az egyik a Szajnát, míg a másik a Nílust megtestesítve -,és elhaladtunkban megsimogathatjuk emlékül az ajtókilincseként funkcionáló két réz sellőt is. Szinte a kígyóbőrre hasonlít a Quai d’Orsay 91 szám alatti ház homlokzatának díszítése, ami jól mutatja azt is, hogy az art deco hogyan operált a különböző kidolgozottságú felelületek váltogatásával egy épületen belül is. A háromszögben kiugró erkélyek, amelyek a Szajnára tekintenek, szinte egy hajóorrot formáznak.

14 quai dorsay

Mai sétánkat a Place de la Résistance-on fejezzük be, ahol – a hagymakupolás honfoglalás jegyében – két éve adták át a Szent Háromság orosz ortodox templomot. A Katedrális az orosz kulturális központ modern épülete mellé épült, nagyon érdekes belül, ahol a modernitás és az évszázados vallási tradíciók keverednek. Párizs Csatorna Múzeumának (Musée des Égout) bejárata is itt van a közelben azoknak, akik kuriózumokra vágynak (információk itt).

15 alma

Átérve az Alma hídon, aminek aluljárójában egykor Diana hercegné halálát lelte e Szabadság lángja (Flamme de la Liberté) emlékművet láthatjuk, amiről sokan hiszik azt hogy Diana emlékére emelték.

 

Útvonal1

https://goo.gl/maps/uP3GyMsWBhG2

Útvonal 2

https://goo.gl/maps/x3UuV8TWLZw

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s