A kutya éve – túra Párizs legnagyobb (indo)kínai negyedében

Mindenkinek, aki februárban Párizsba jön, csak ajánlani tudom, hogy ne hagyja ki a holdújévhez kapcsolódó rendezvényeket! Párizs a történelmi múltból eredően olyan színes (indo)kínai közösségekkel és kultúrával rendelkezik, amilyennel például London – a Chinatown ellenére – sem. A mai túránk alkalmával először a különböző (indo)kínai negyedekkel ismerkedünk meg, amelyek mind eredetükben, megtelepülésükben, mind pedig történetükben rendkívül különbözőek és éppen ezért nagyon izgalmasak. Elmegyünk a holdújév első és utolsó napját záró felvonulásokra a Madeleine negyedbe és a párizsi (indo)kínai közösség “Aranyháromszögébe”, a 13. kerületbe. Végül azt is elárulom, hogy minek alapján tudunk jó kínai vagy vietnami éttermet találni Párizsban.

A párizsi (indo)kínai közösségek – eltérő időben, különböző helyekről érkezve, Párizs négy kerületébe koncentrálódva

Kezdjük az indokínai történettel, mert az némileg “egyszerűbb”: 1887-től Franciaország fokozatosan gyarmatává tette az indokínai országokat (Kambodzsát, Laoszt, Malajziát, Thaiföldet és Vietnamot). A francia protektorátus ellen már az 1920-as évektől lázadások törtek ki, de valójában a francia gyarmati rendszernek az 1946-os genfi egyezmény vetett véget. Az indokínaiak beáramlása Franciaországba a gyarmatosítással párhuzamosan történt. Az első világháború idején már közel 50.000 vietnami élt Franciaország szerte (különösen Marseille és környékén), mint szolgáló, gyerekvigyázó vagy éppen fizikai munkás. Számuk 1946-ban közel 20.000-rel gyarapodott, majd a harmadik nagy bevándorlási hullám a vietnami és a kambodzsai háború után volt, így ma körülbelül 300 ezer indokínai él Franciaország szerte. Integrációjuk a francia társadalomba gyakorlatilag problémamentes volt, hiszen “velük élő történelem”, így sokkal könnyebben kaptak állampolgárságot is, mint más, egykori gyarmatokról származók. A vietnami közösség az 1970-es-80-as években inkább egymás között volt megosztott – kommunisták versus antikommunisták -, de mára ez már feloldódott.

A legrégebbi kínai közösség Párizsban – Marais negyed

Az első kínai családok, a Sanghajtól délre fekvő Wenzhou (Vencsou) városából, az 1900-as évek elején telepedtek meg a Marais negyedben a rue Volta – rue Maire- rue du Temple környékén (térkép: itt). Kezdetben bőrdíszművességgel és teakereskedelemmel foglalkoztak, de az első kínai étterem, ami ma még is működik (lásd: itt) a Latin negyedben nyílt meg 1912-ben.

Ekkorra már Párizsban a Gare de Lyon környékén – az úgynevezett Ilot Chalon negyedben – több ezres kínai kolónia élt. Mi okozta ezt a hirtelen számbeli gyarapodást? Hihetetlennek tűnik, de az első világháború alatt mint egy 220 ezer kínai férfi munkást hajóztak be Zheijang (Csöcsiang) tartományból Marseille-be, hogy pótolják a háború miatt kiesett munkaerőt (de arra is volt példa, hogy besorozták őket, mint kisegítő haderőt). Mintegy 20-30 ezer közülük Párizs gyáraiban dolgozott, vagy köztisztasági feladatokat végezett, vagy éppen parkosította Párizs kertjeit. Az első világháború után mintegy 8000 fő maradt a fővárosban az Îlot Chalon negyedben, kialakítva a maguk zárt világát és megtalálva azokat a hiány szolgáltatásokat, amire a párizsiaknak szükségük volt: a második világháborúig az Îlot Chalon negyed Párizs mosodája volt.

72110-11

Forrás:http://www.histoire-immigration.fr/dossiers-thematiques/les-etrangers-dans-les-guerres-en-france/l-appel-aux-travailleurs-etrangers

A Marais negyedben élő kínai közösség száma akkor nőtt meg, amikor az egykori, és a második világháború után üresen maradt zsidó üzletekbe szépen fokozatosan beáramlottak az Îlot Chalon negyedben élők. (Az Îlot Chalon egyébként Párizs Bronx-ává válik az 1970-es évekre – érdemes megnézni egy-két érdekes fotót itt -, amit aztán a nyolcvanas években eltüntetnek és a környék teljesen dzsentrifikálódik.) A Marais-ban sorra megnyílnak a bőr-, bizsuboltok, és a jellegzetes kínai textil boltok. Mivel ma ez Párizs “tisztán” kínai negyede az éttermek is a legautentikusabbak közül valók: így például a rue Volta 3. szám alatti épületben lévő (amit sokáig Párizs legrégebbi házának tartottak, aztán a renoválás során kiderült, hogy “csak” 1665-ben építették), de jól látható például az is, hogy egy-egy étterem még nevében is őrzi a dél-kínai “szülőföld”, Wenzhou hagyományát.

 

A Madeleine és környéke – gazdag kereskedő családok megtelepülése

Az első világháború után érkeznek meg Párizsba a Jangce folyó környéki Hangcsou és Nancsang városából a nagy kínai kereskedőcsaládok, akik a Madeleine környékén a 8-9. kerület határán települtek meg. Ez egy kicsi és zárt kolónia, de annál gazdagabb. Termékeik is  igazodnak az “elit” környékhez, luxus ébenfa, lakk bútorokat, gyönyörű porcelánokat lehet itt látni-kapni. És természetesen erre felé is vannak éttermek, fehér abroszosok, a francia és kínai konyha fúzióját felmutatva.

Idén, a korábbi évekhez képest – biztonsági okokból – nagyon limitálták a felvonulásokat. A Holdújév elő napján a Madeleine mellett lévő, Village Royale-ban és környékén volt egy kis sárkánytáncoltatás (igaz nagyon exkluzív környezetben, a hátteret a Gucci üzletei szolgáltatták, és az új évet szimbolizáló kerámia buldogot is csak egy modellel együtt lehetett lencsevégre kapni).

DSC02959

Párizs legelitebb utcája a rue du Faubourg Saint-Honoré is a holdújévet köszöntötte, hatalmas pagodatetőt utánzó, lampionos díszekkel. Az itt felvonuló 20 méter hosszú sárkányok piros és sárga színűek voltak, amik a szerencsét, a boldogságot a bölcsességet és a tudást, míg a piros arcú, fekete szakállas oroszlánok az erőt és a bátorságot jelképezték. A sárkányok mozgatása a kínai folyók, az óceánok és a hatalmas felhők mozgását utánozzák. Épp ezért a sárkányokban  való hit sokkal erősebb, mint az egyes istenekben, mert azt a természetet jelképezik, ami körülveszi az embert. A vietnamiak sárkányai hasonlóak a kínaikéhoz, de ott az esőt és mezőgazdaság erejét jelképezik, míg a koreai sárkányok külső megjelenésükben térnek el, nincs szakálluk.

 

Belleville –  emigráns és munkás negyed

A Belleville negyed Párizs 20. kerületében található, és a metró Belleville-i megállójával könnyen megközelíthető (lásd térkép: itt). A Belleville az 1900-as  évek óta a lengyel, örmény zsidó emigránsok központja volt, majd az 1950-es évektől a tunéziai zsidóké, aztán az 1960-as évektől a malghreb országokból bevándoroltak telepedtek meg itt. A negyed sokszínűségét mutatja, hogy itt született és élt Edith Piaf és Maurice Chevalier, a rapper Mister You és a Paris Saint-Germainben játszó Lassana Diara is. Ezért is nevezi a párizsi köznyelv “Babel-ville“-nek. Bellville ráadásul egy kétarcú negyed: számos nagyüzem, gyár volt itt és rengeteg kis üzlet is: cipészek, mosodások, rézművesek hajdanában, ma már kereskedők, éttermesek és művészek. A negyed legnagyobb “attrakciója” a (kínai) piac a Boulevard de Belleville-en.

marcheBelleville1911-ben, amikor a Párizsban elő kínaiak száma még csak 231 volt, az első kínai diákok, majd az anarchisták telepednek meg a negyedben. A kínai Kommunista Párt is itt alakult meg 1920-ban, és tagjainak száma – a Párizsban tanuló diákokból rekrutálódva – elérte az 1500-at is. Kína 1947 és 1979 között lezárja határait ezért a kínai bevándorlás megáll. Azonban 1980-tól egyrészt itt telepedik meg a Wenzhou-ból (Vencsouból) érkezők harmadik hulláma, akik már itt élő rokonaik révén könnyebben be tudtak illeszkedni és munkát találni a meglévő üzletekben, vállalkozásokban, éttermekben. Másrészt ekkor érkezik meg  Észak-Kínából Dongobei tartományból egy különös csoport: tanult, képzett nők egyedül vagy egy-két gyerekkel, akik először Marseille környékén próbálnak szerencsét, majd onnan menekülnek el a jobb élet reményében Párizsba. Ide azonban teljesen gyökértelenül érkeznek meg, a meglévő közösségek nem nagyon fogadják be őket, ezért egy részük a Belleville-ben, más részük szerte Párizsban, főleg a rue Saint Denis környékén telepedik meg, sokan közülük a legősibb mesterséget folytatva (lásd erről bővebben itt).

Az Olimpiák negyede – Indokína

Ha van Párizsnak ellentmondásos kerülete, akkor a 13. kerület az: egyrészt van egy kedves, elzászi stílusú házakból álló negyede (Butte aux CaillesFürjek dombja), de itt található a kerület egykori hagyományát adó Gobeline Múzeum, továbbá a BNF, az 1970-es években emelt impozáns új Nemzeti Könyvtár (erről már  itt volt szó), valamint a híres Pitié-Salpêtrière kórház, és van egy déli, ötven (!), harmincemeletes toronyból álló része (videó: itt), ahol az ázsiai negyed vagy hivatalos nevén a quartier les Olympiades is található.

798px-Paris-13eme-panorama-annote.jpgForrás: https://fr.wikipedia.org/wiki/13e_arrondissement_de_Paris

Az 1960-as években amikor nálunk is kitör a lakótelep építési láz, Párizsban leporolják Le Courbusier 1925-ös terveit a modern városról. Az egykori gyártelepek, lakóházak szanálása után, mintegy 87 hektáron elkezdik felépíteni az Italie13 néven futó projektet, a “jövő városát”, ami 50, harmincemeletes toronyházból álló futurisztikus hellyé növi ki magát. Igen ám, de a franciák, a párizsiak nem nagyon akartak ide költözni. A csődtől az menekítette meg a projektet, hogy a vietnami háború végével és a kínai határok megnyitásával ezrek (kínaiak, vietnamiak, laosziak, kambodzsaiak) menekültek el Indokínából Franciaországba. Így jött létre Párizs legnagyobb (indo)kínai negyede az 1980-as évek elejére – amit a köznyelv csak “Aranyháromszögnek hív” (térkép itt) – és ami a leginkább frankofón indokínai közösség központjai is egyben.

Leszállva a Ponte d’Ivry megállónál, az avenue d’Ivry 44-es számig kell elmenni, hogy a negyed közepén találjuk magunkat. A háztömböket díszítő hatalmas grafittik már jelezték, hogy érdekes vidék felé közelítünk. (Egyébként külön grafitti-túrákat is szerveznek ide!)

KINAI_COLLAGE_5

A hatalmas toronyházak által körülölelt pagodastílusú “városközpontot” a 90-es évek végén emelték – amikor egy nagyobb rehabilitáción esett át a negyed -, helyt adva egy szentélynek, számos étteremnek, és közösségi intézménynek. A 2000-es évek elejétől egy sajátos mozgás indult meg a negyed életében: a kicsit jobb módúak kiköltöztek a betonrengetegből a Párizs elővárosaiba, a még jobb módúak félig visszatelepültek Kínába, míg az újabb bevándorlók – főként az Antillákról – itt találtak maguknak lakóhelyet. (El lehet képzelni milyen lehet az a karibi életérzés a 30.emeleten!)Kinai_COLLAGE_4

A Holdújévet lezáró felvonulás

Párizs (indo)kínai negyedében már 38 éve tartó tradíció a Holdújév utolsó napjának felvonulással való megünneplése. A Holdújév ünnepe tulajdonképpen kéthetes ünnep, aminek minden napjára esik valami hagyományos szertartás: például imádkozás az ősökért, idősek, barátok látogatása, és minden nap valami sajátos étkezési szokás is van, így például a 15 napon gombóc levest esznek, ragacsos rizst és cukorral megszórt fánkot, amit ilyenkor az utcán is lehet kapni.

Az ünnep a sárkányok és az oroszlánok táncával kezdődik, majd ezt követi az istenek felvonulása, és a szentélyeké, a különböző tájegységi viseletbe öltözött, főként kínai, vietnami,  közösségek, kínai-francia egyesületek (tajcsitól, a kong fún át a karatéig, és a különböző diákszervezetekig) masírozása, közel három órán át.Kinai_Collage6

A piros – mint a boldogság, vidámság, szerencse színe – a meghatározó szín a felvonuláson. Rengeteg virágot is lehet látni, aminek mindnek van valami jelentése az új évre nézve, például: a barackfavirága az esélyt, a szerencsét, a törpemandarinfa és a nárcisz a jólétet, a napraforgó a jó évet és a gyöngyvirág pedig a békét, valamint a hitet szimbolizálja. Az oroszlánok és a sárkányok táncával a rossz szellemeket űzik el, bevonzva a jó szerencsét és az örömet, boldogságot. A fantasztikus faragású és díszítésű mini Buddha szentélyek – mint a keresztény vallásban a házi oltárok – a hit és a remény erősítését szolgálják.

Kinai_COLLAGE_7

A rendezvényt rengeteg önkéntes segítette, akik például füstölőket osztogattak, hogy mindenki körül elillanjanak a rossz szellemek és a jók vehessék körbe az embereket. Az iszonyatos tömeg ellenére is – mintha egész Párizs itt lett volna -. az egész felvonulást, ünneplést valami végtelen jó kedv és öröm hatotta át. Kihagyhatatlan, hogy ne vásároljunk ilyenkor egy-két szerencsehozó tárgyat, amit szinte fillérekért árultak az utcai árusok.

Kinai_collage_8

Hogyan válasszunk ázsiai éttermet: három jó tanács

Végül pedig jöjjön három jó tanács, ahhoz hogy Párizsban is eligazodjunk az ázsiai éttermek világában:

  • Több éttermen láthatjuk kiírva cégérként, hogy “cuisine asiatique“- ázsiai konyha. Ez olyan mintha az lenne kiírva, hogy európai konyha, gondolom ilyen helyre nem nagyon vágyunk.
  • Láthatunk olyanokat is kiírva, hogy “Spécialités chinoises, thaïlandaises, vietnamiennes”- kínai, thai, vietnami specialitások. Ezzel már valamivel beljebb kerültünk a körön, de még mindig nem tudjuk meg, hogy egy valóban jó helyet válasszunk, mert mindez annyit tesz, mintha azt látnánk, hogy például osztrák, magyar vagy holland specialitások.
  • Szóval keressünk egy olyan helyet, aminek neve van, azon kívül, hogy elárulja, milyen konyha vagy milyen specialitást kínál. Álljunk meg az étterem előtt, nézegessük meg az étlapot és közben kukucskáljunk be a helyre. Ha látunk ázsiaiakat ott enni, akkor nyugodtan válasszuk azt a helyet, mert esély van rá, hogy jó és eredeti ízekkel találkozhatunk!

 

2 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s