Párizs (egyik) leghangulatosabb negyede: Les Halles – rue Montorgueil

Ha csak három órám lenne Párizsban, akkor biztos, hogy a Les Halles- rue Montorgueil környékét választanám, hiszen 2in1, mindent nyújt: igazi, hamisítatlan, párizsi hangulatot, kulináris élvezeteket és még be is lehet vásárolni.

A mai sétánk alkalmával is maradunk Párizs belvárosában, a 2. kerületben, bár az elején kicsit átkacsintunk az első kerületbe is. Nem ismeretlen terepen járunk, hiszen a rue Vivienne és környékét, a fedett passzázsokat már felfedeztük (itt), voltunk már a Bibliothèque Nationale Labrouste termében (itt) és a legutóbbi sétának alkalmával (itt) végigmentünk a rue Réaumur-ön egészen a Börzéig.

1320614430-Paris-II

Forrás:http://www.cparama.com/forum/plan-du-2eme-arrondissement-t7829.html

Forum des Halles –  bevásárló centrum és közlekedési csomópont

Párizs gyomrának – ahogy Zola nevezte az egykori piacot -, a Les Halles-nak dicső korszakát itt már bemutattuk. A történet ott folytatódik, hogy 1969-ben egy áprilisi éjszakán a Les Halles-t véglegesen bezárják és elkezdődik a régi vásárcsarnok bontása. A helyére tervezett Forum des Halles-t közel tíz évig építették, ami Párizs, de talán Franciaország legnagyobb építkezése volt, közel négy hektáros területen. Végleges formáját valójában 1985-ben nyerte el azzal, hogy elkészült a főváros legnagyobb bevásárló-, kulturális és szabadidőcentruma 15 ezer négyzetméteren. Közel harminc év után sor került az épület renoválására, ami hét évig tartott, és idén fejeződik be. Ennek eredményeképpen az egész Forumot egy acél-vázszerkezetes sátortetővel (Le Canopée-val) borították be, ami 240 millió euróba került. A Forum des Halles-ban 128 üzlet, 24 étterem, 8 mozi található és évi 37 millió látogató fordul meg itt. Gyakorlatilag mindent lehet kapni, amit “általában” a plázákban árusítanak.

DSC02618

DSC02617

A Châtelet – Les Halles Párizs legforgalmasabb közlekedési csomópontja, ahol 3 RER (elővárosi vasút), 7 metróvonal, 14 buszállomás, 28 kijárat található és ahol napi 750 ezer ember halad át. Ez ne rettentsen el senkit,  a tágas terekben – bár érezhető a tömeg -, de nincs tömegnyomor. Leszállva – a már többször emlegetett, “turisztikai” – 1-es metróról a place La Carrée-ra jutunk ki, és az Église Saint-Eustach kijárat felé kell feljönnünk. A Nelson Mandeláról elnevezett parkon áthaladva már messziről látszanak a Saint Eustach templom tornyai.

DSC02616

Église Saint-Eustach

Hadrianus császár uralkodása alatt vértanú halált halt Antiochiai Eusztatioszról elnevezett templom helyén a XVI. században még egy kis gótikus-reneszánsz kápolna állt. Átalakítása először 1655-ben a merkantilizmus atyjának, Colbert-nek a finanszírozásával történik, aki nem mellesleg a parókia világi törvényszolgája volt (ezért is van síremléke a templomban). A következő évszázadokban folyamatosan hozzáépítettek a templomhoz, ami még a mai napig sem ért véget, különösen a belső renoválást illetően. A Nelson Mandela park felől érkezve a gótikus stílusú apszist és a keleti oldalt látjuk, míg a déli oldalon megmaradt a reneszánsz kapu, de az északi bejáró meg már klasszicista stílusú.

A templombelső komor, sejtelmes, ahol a szép gótikus keresztboltozatokra és oszlopokra rárakódnak a klasszicista-barokk faragott díszítések. Amiért mégis különleges ez a templom, hogy itt van Franciaország legnagyobb orgonája és rendszeresen tartanak orgonaversenyeket és hangversenyeket. Ezért ide, egy jó orgonakorcentre, mindenképpen érdemes eljönni!

Az oltár mögötti festmény – akár csak a legszebb, Szent Cecília-mellékoltár – a XIX. század közepét idézi, Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal az őket dicsőítő angyalok körében.

Hogy a régi les Halles emléke is velünk maradjon, az egyik templom mélyedésben az egykori árusok elevenednek meg egy kicsit groteszk,  makett-szerű faragványban.

DSC02637

A rue Montorgueil

A templomtól csak jobbra kell fordulnunk és máris elérkeztünk a rue Montorgueil-be, Párizs egyik legérdekesebb sétálóutcájába. Olyan mintha egy nyüzsgő hangulatú kisvárosba tévednénk, amin a különböző korok otthagyták a nyomukat.

d9b5d5cfeb86bc88c2084bcd0bc9538a

A rue Montorguiel nyáron ebédidőben. Forrás: http://www.paris-a-nu.fr/boucherie-tribolet-rue-montorgueil/

Valaha, a Les Halles 1870-es rekonstrukciójáig, ez volt a halasok utcája, tehát mindig is vásár-utca volt mint a rue de Lévis (lásd: itt), és ez a mai napig sem változott.  A rue Montorgueil Monet révén bevonult a művészettörténetbe is, aki az 1878-as világkiállítás nemzeti ünnepén festette meg a zászlóerdőben elvesző utcai tömeget.

260px-Monet-montorgueil

A legrégebbi kabaré emléke- rue Montorgueil 9. Rögtön az utca elején egy kék ajtajú háznál meg kell állnunk, ami közel 600 éven át, a XIII. századtól a XIX.századig – vendégfogadó volt. A kapu felett egy felhők közül feltűnő félholdat látunk, ami Párizs egyik legrégebbi kabaréjának az 1730-ban alapított “Au Croissant“-nak volt a cégére.

DSC02644

A kabaréban, ahol még Casanova is megfordult, a fellépő énekesek megénekelték a párizsi sikamlós történeteket, amiknek refrénéjeit a közönség hangosan és boldogan ismételt meg. Ez volt a vaudeville – a város hangja -, ami a XVI. századtól a francia sanzon egy bizonyos típusát képviselte.

A magyar királynéról elnevezett passzázs – rue Montorgueil  17. Pár házzal odébb büszkén kaphatjuk fel a fejünket, mert a következő feliratot láthatjuk:

DSC02649

Sajnos, magyar királynő soha nem járt a Les Halles környékén. A történet ennél sokkal inkább párizsiasabb, komikusan tragikus. A fedett passzázs 1770-ben nyitotta meg kapuit, aminek földszintjén az ott lakó árusok kínálták portékáikat. Ilyen árus volt egy bizonyos Marie Bêcheur, aki Les Halles-beli asszonyokkal együtt Versailles-be ment üdvözölni az ifjú királynőt, Mária Antoinettet, és anyját, Mária Teréziát. Marie Bêcheur kísértetiesen hasonlított a magyar királynéra, így “Marie a magyar királyné” lett a ragadvány neve. Szegény Marie nem sokáig élvezhette hírnevét, mert a forradalom alatt meggyanúsították a monarchiával való szimpatizálás miatt és kivégezték. A passzázst a Bourbon restauráció után nevezték el – a szájhagyomány után – hivatalosan is Passage de la Reine de Hongrie-nak. Manapság a passzázs leginkább kívülről nézhető meg, nagyon ritkán van nyitva, akkor is csak a feléig lehet elmenni, mert inkább lakóházként funkcionál.

Kulináris ámokfutás

A régi piac hagyományaként a rue Montorgueil a negyed éléskamrája is. Sokak szerint Párizs utolsó “igaz” hentese a három generáció óta működő – 1927-ben alapított – Boucherie Tribulet. A sajtimádók Mekkája La Fermette és a Fromegerie, míg a Cul de Coeuchon-ban hentesárút, sajtot és helyben készült szendvicseket is lehet kapni. A nagyon szép cégérű Le Palais du Fruit hatalmas utcai portállal csalogatja a vevőket és szinte nincs olyan gyümölcs – évszaktól függetlenül – amit itt ne lehetne kapni.

Ebéd az Escargot Montorgueil-ben – rue Montorguil 38). Ha nincs foglalásunk, akkor ez az ebéd csak délután két óra után lehetséges, mert meg kell várni míg a párizsiak megebédelnek. A környék, de azt lehet mondani, Párizs egyik legfelkapottabb étterméről van szó, ami már bekerült az amerikai, japán és kínai útikönyvekbe is, mint kötelező penzum. Az éttermet 1832-ben alapították, amikor még a csiga evése afrodiziákum számba bent. Ezt a korhangulatot tükrözik a belső szalonok, ahol Sarah Bernard képe néz le ránk.

A XIX-XX. században Marcel Proust, Sarah Bernard vagy éppen Salvador Dali épp úgy a vendégek közé tartozott, mint a környékbeli lakosok. A csiga nagyon megosztó, de itt legalább olyan jól készítik, mint Burgundiában (Ráadásul hazai ízeket ehetünk mert a Franciaországban feltálalt csigák 80 százaléka Magyarországról érkezik!). Mindenképpen próbáljuk ki a klasszikus petrezselymes, fokhagymás-vajas verziót, de van libamájjal, rokforttal vagy éppen curryvel töltött is.

Desszert a Stohrer-nél – rue Montorgueil 51. Mint (itt) már szó volt róla a francia-lengyel származású Nicolas Stohrer XV. Lajos lengyel származású feleségének szakácsa volt és az esküvőjükre készítette el a Szaniszló király által elnevezett Baba au rhum nevezetű süteményét. A Maison Stohrer-nek 1730 óta ez a specialitása. Választhatunk a klasszikus, a tejszínnel, pörkölt mandulával vagy éppen a gyümölcsökkel megszórt verzió közül. Nagyon szép a cukrászda belseje is, és nem hiába az élveztetek együtt járnak: a festett üvegfalon egy lenge, átlátszó ruhás fiatal lány csalogatóan kínálja az édességeket.

A Stohrer ház bejárata felett egy érdekes relief található, az egykori építtető vagy háztulajdonos mesterségeinek címerét tette a kapubejárat fölé.

Kávé az Au Rocher de Cancal-ban – rue Montorgueil 78. Ahogy említettem, a rue Montorgueil a halasok utcája volt, de a legjobb osztrigát a Bretagne-i Cancalból szállították ide. Eredetileg a rue Montorgueil 58 szám alatt 1804-ben nyitotta meg éttermét Alexis Balaine, aminek fő specialitása az osztriga volt. A színházi vagy operaelőadások után ide járt Párizs legjava egy kis pezsgős osztriga vacsoráért. De ez volt Balzac kedvenc étterme is “Az emberi színjáték”, “A kurtizánok tündöklése és bukása” című műveinek számos figuráját a Rocher de Cancal vendégeiről mintázta.

DSC02382

1846-ban Balaine bezárja éttermét és a Marais-ban próbálkozik, de rövid időn belül visszatér a rue Montorgueil-be és a 78 szám alatt újra megnyitja a helyet. A rokokós díszítésű homlokzat és egy Cancale-i szikladarab (le rocher) ekkor válik a hely szimbólumává. A terasza igen kiváló alkalmat ad, hogy egy kávé mellett elmerüljünk a rue Montorgueil színes forgatagába.

Ma már csak az egykori kávézó, az Au Planteur (Az ültetvényes) gyönyörű faragott cégérét látjuk a rue des Petits Carreaux-ban a mi a rue Montorgeueil alig 120 méteres folytatása egészen a rue Réaumur-ig (a metró Sentier megállójáig). A rue des Petits Carreau az ötvösök, aranyművesek utcája volt. A 11 szám alatti  – egy alig 3 méter széles, keskeny ház – kapubejárója feletti felirat – Queillé orfèvre – az egykor volt, 1874 és 1895 között itt működő ötvös üzletét jelzi.

DSC02375DSC02373DSC02371

A Marché Montorgueil-rue Montorgueil bejárata rue Réaumur felől

Sétánknak ezzel csak a feléig értünk el, mert a következő részben megnézzük a középkori Párizs emlékeit és egy-két gyönyörű fedett passzázsba is elmegyünk!

Útvonal:

https://goo.gl/maps/72fa9snpH142

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s