Minden, amit a XX. század elejének francia építészetéről tudni akarsz: rue Réaumur

Párizs két, belső – a második és a harmadik – kerületét átszelő utca, az 1,2 kilométer hosszú rue Réaumur, a XX. század eleji francia építészet kísérleti laboratóriuma. (Otthon is érezhetjük magunkat, mert a Rákóczi út modernizálásakor minden bizonnyal ez volt az előkép.) Most – kivételesen – nem az art nouveau-ról vagy az art deco-ról lesz szó, hanem arról az eklektikus stílusról, amit Eiffel követői az acélvázas szerkezetekkel kombinálnak. Szinte hihetetlen, hogy az egész utca 5-10 év alatt épült fel, és nyugodtan ki lehetne tenni a táblát, Párizs: 1900.

A korhangulat – az ötödik párizsi Világkiállítás és a második újkori olimpia éve: 1900

1900-ban – áprilistól novemberig – Párizs már ötödik alkalommal vállalkozott Világkiállítás rendezésére. Ennek “mellék eseményeként” – májustól októberig – a második, újkori  olimpiát is megrendezték, ami egyébként “a zűrzavarok” olimpiájaként vonul be a sporttörténelembe. Az Eiffel torony már áll, de az 50 millió látogató körében sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a “jövő utcájának” elnevezett mozgójárda, vagy pedig az első metró, ami a Porte Maillot-tól a Porte Vincennes-ig ment, ahol az olimpiát rendezték meg (és mint itt már említettük, ez volt Hector Guimard első jelentős megbízása, amivel megalapozta karrierjét).

Megépítik a Petit és a Grand Palais-t, és átadják a gyönyörű  III. Sándor hidat (Pont Alexandre III.), felállítják a Szabadság szobor (statue de la Liberté, amiről itt már írtunk) mását, és először egy 100 méter átmérőjű óriáskereket. Mindehhez még három új pályaudvart nyitnak meg: a Gare d’Orsay-t (ezt aztán 1986-ban átalakítják múzeummá), a Gare de Lyon-t és a Gare des Invalides-ot, ami most az Air France épületeként szolgál.

exp_1900_pano

A Világkiállítás nemzeti pavilonjait a Trocadero-tól (lásd:itt) kezdődően a Szajna jobb partján, míg a franciák által felépített középkori Párizs-t a bal parton állítják fel. Mindeközben szépen, “csendben” felépül egy utca Párizs 2. és 3. kerületét átszelve – otthont adva nagy áruházaknak, kiadóknak, kereskedőknek és természetesen a párizsiaknak is -, tükrözve mind azt az építészeti, technikai tudást ami a XX.század fordulójára felhalmozódott a francia építőiparban.

Rue Réaumeur: az Arts et Métiers megállótól a Sentier-ig – egy kis historizálás

Akik már sétáltak velem, azok előtt a nagy fizikusról elnevezett rue Réaumur utca nem ismeretlen hiszen, amikor a Marais angyalait néztük meg (itt), akkor az Arts et Métiers megállótól nem messze, a második “angyalos” ház a Loie Fuller inspirálta 39 számú épület volt. Innen indulva sétáljunk tovább, és már messziről látható egy neobarokk stílusú nagy kupolájú épület, amin a gyümölcs füzérek, Hermész botja, mind-mind azt jelzik, hogy itt egy kereskedőházról van szó, ami persze egyszerre szolgált lakóházul is.

 

Félix Potin 1844-ben alapítja meg fűszer- és vegyeskereskedését. 1870-ben ő az első párizsi kereskedő, aki házhoz szállítást is vállalt saját autóparkjával. Több kereskedőházat is épít Párizs szerte, ezt a rue Réaumur 51 szám alatt találhatót, már az özvegye és fiai építtetik. A Potin család kereskedése a harmadik generáció alatt szűnik meg. 1984-ben számolják fel a társaságot, amivel megszűnt Párizs egyik 140 éves múltra visszatekintő “intézménye”, hiszen a Potin megfelelt az akkori Auchannak. Ma az épület aljában egy Monoprix áruház van, és ennek átalakítási munkálatai közben, az épület alatt találták meg a XII-XIV. századi Saint Trinité temetőt.

Továbbhaladva nézzünk fel az 59. számú, a rue Saint Denis sarkán álló két kariatidás épületre, ahol az ablakportál felett jól látható a két szárnyas oroszlán által tartott építési évszám: 1883. Ez a rue Réaumur legrégebbi háza.

A historizáló építészet egyik gyöngyszeme az 1900-ban épült,  neogótikus stílusú, Zodiákus-ház (61-63 sz.).

Tematikus háznak is nevezhetnénk, mert minden díszítése a “le temps perdu – az elveszett időről” szól: pl. az évszakokat jelképező női fejek, és mindennek tetejében a katedrális bejáratához hasonló középső fasszád tetején álló óra a csillagjegyekkel.

DSC02357

A Lorrain-i Jean-Baptist Gobert fiatalságát Belgiumban tölti, ahol 1877-ben elveszi egy nagy áruház igazgatójának a lányát Lucia Martin-t és korának azon kevés férfija közé tartozik, aki a házassággal felesége nevét is felveszi. 20 év múlva, 1896-ban nyitják meg a rue Réaumur 82 szám alatt áruházukat, amit 1900-ban 2500 nm-rel növelnek meg. Az épület teljesen a funkcionalitásnak van alárendelve: hatalmas acélvázas portál a földszinten és fémkeretes ablakok az első és második emeleten. Az épületen egyetlen díszes elem van, a Gobert-Martin nevet hirdető, art nouveau aranymozaikos óra.

DSC02346

Gobert-Martin áruházában, az “Á Réaumur-ben” nem tömeg konfekciót, hanem vonzó áron, magas minőségű – ma úgy mondanánk, hogy prêt-á-porter – személyre szabott darabokat lehetett kapni, amit vidéki műhelyeiben gyártott le. Ő volt az, aki bevezette a katalógust a mértet táblázattal, hogy a vidéki és külföldi hölgyek, urak is a párizsi módi szerint tudjanak öltözködni. Az épület 1960-ig működött áruházként, majd némi átalakítással azóta is kereskedelmi irodáknak ad helyet, illetve itt székel Párizs város gazdálkodási igazgatósága is.

Kicsinyített formában, de szinte Nyugati pályaudvari déjá vu érzése támad az embernek, ha feltekint -a nagyon szép üveg-acélvázas-szerkezetű – 69.szám alatti épületre, ami egykor nyomda volt. Ez az épület egyfajta bevezetés abba a modernizáló stílusba, ami az art nouveau mellett jellemezte Párizs építészeti stílusát.

DSC02358

A Sentiertől megállótól a Börzéig (Bourse): eklektika az acélszerkezetes építészet jegyében

A rue Réaumur legfiatalabb épülete a 100-as szám alatt található, amelyet 1924-ben építettek. Ahogy a timpanonon elhelyezett relief is jelzi – a nyomtatást és a szedést ábrázoló figurák között az olvasó – ez az épület az újságkiadás “szentélye”: a megszállás alatt itt készítették a Pariser Zeitungot, majd a háború után a mindennap megjelenő France Soir-t. Az impozáns homlokzat mellett két oldalszárny alkot szimmetrikus egységet, aminek az acél-vázszerkezetes, hatalmas ablakok adnak ritmust.

DSC02365DSC02366

Érdemes megnézni a 108 szám alatti épületet, ami szinte minta példája vagy éppen sajátos kevercse annak, hogy miként alakul át a XIX. századi építészet XX. századivá: megvannak még a homlokzat kissé barokkos ívei, meg a tornyok is, de már az egész homlokzatnak sajátos jelleget adnak a hatalmas üveg ablakok (érdemes összehasonlítani Guimard itt és Lavirotte itt kicsi, szűk és kevés fényt adó ablak-megoldásaival).

DSC02387

Néha az az érzése az embernek, hogy a párizsiak imádtak építkezni, átalakítani, mint egy unatkozó feleség! A 91.szám alatti irodaépület 1897-ben készült el, amit jól jelez a földszinti rész, különösen a kapu feletti art nouveau-s díszítés. Aztán ha figyelmesebben megnézzük, észre vehető az eredeti szerkezet megtörése, majd a ráépítés – amit 1926-ban csináltak -, illetve a “modern” módinak megfelelő két méter magas, acélszerkezetes ablakok elhelyezése.

DSC02388

Ha van valami, ami igazán párizsi stílus, akkor a hegyes szárú háromszögre hasonlító épületeket mindenképpen annak nevezhetjük (amik persze sokat tesznek azért, hogy a környéket nem ismerő eltévedjen, ugyanis teljesen megtörik a merőleges utcaszerkezetet). A háromszög csúcsa tulajdonképpen csak egy bejáratnyi széles, ami aztán szépen fokozatosan szélesedik emberi mértékű lakásokká. Erre szép példák a 106 és 108 szám alatti sarki épületek.

Mintha csak önmagával versenyzett volna a tervező Walwin, mert az 1895-ben tervezett 101 számú ház második emeltét két kariatida, míg a 116 számú ház – amit 1897-ben épített – bejárata feletti erkélyét pedig két Herculesre utaló (talpuk alatt az oroszlánokkal) kolosszus tartja. Gyönyörűen lágyítja ezt a robosztus stílust középen a két kupidóval incselkedő Vénusz. Ez utóbbi ház homlokzatával elnyerte Párizs város aranyérmét.

DSC02402

DSC02398

Lassan elérünk – szerintem – a rue Réaumur legszebb épületéig, ami annyira egyszerű és modern, hogy szinte hihetetlen, de 1904-ben épült. Az építész George Chedanne 43 éves, amikor megbízást kap egy bizonyos báró Schidle-től a rue Réaumur 124 szám alatti épület megépítésére. (Chedanne egyébként négy év múlva már a Galérie Lafayette-t tervezheti meg, lásd itt).

DSC02414DSC02408

Az öt emeletes épület teljesen elüt a környező házaktól, egy nagyon letisztult szép art deco stílus jelenik meg fémbe öntve. Egészen a negyedik emeletig csak a hajlékony, ívelt acélszerkezet látszik, amiből három bow-window emelkedik ki. A nagy méretű ablakok fényessége teszi könnyeddé az egész homlokzatot. Követ, téglát csak a legfelső emeleten, a bow-window-k takarásában fedezhetünk fel. 1944-1973 között a Parisien Libéré szerkesztőségének székhelye volt, ma pedig irodaépületként funkcionál.

Közeledve a Börze félé a rue Réaumur és a rue Notre- Dames des Victoires sarkán – a séta lezárásaként is  – az eklektikus építészet és az acélszerkezet alkalmazásának szép példáját láthatjuk az 1900-ban épült épületen.

 DSC02417

Útvonal első része:

https://goo.gl/maps/oLCMF4MvPT72

Útvonal második része:

https://goo.gl/maps/mdyWiB3QiHQ2

 

 

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s