Bevásárló túrán Père Noël-lel, 2017

Ahogy az előző bejegyzésben is (itt) már berzenkedtem, erre felé nem a Karácsonyról szól a december, hanem az Ünnepekről (Fêtes), és a Télapót (Père Noël) várják – mint nálunk anno, a szocializmusban, csak itt – a vallási tolerancia jegyében. Mindennek következtében a párizsi ünnepi előkészületek legfőképpen a fogyasztásról szólnak, ahogy azt tavaly (itt) még “meglepődve” megállapíthattam. Ha valaki ünnepi hangulatra vágyik, legjobb, ha sorra járja a legnagyobb áruházakat ámulva-bámulva azon, hogy minden eladó és minden megvehető. Már csak azért is, mert tíz év után az idén nincs a Champs Élysées-n karácsonyi vásár. Nem kimondva azt, hogy nem tudják biztosítani a hely védelmét, és tagadva, hogy a karácsonyi vásár (Marché du Noël) elnevezés vallási érzékenységet sértene, a főpolgármester azzal indokolta, hogy  az ott árult termékek nem méltóak (bóvlik) Párizshoz. Minden tüntetés, a vásározók útlezáró akciói ellenére a verdikt maradt, a karácsonyi vásár megszűnt a város legfrekventáltabb helyén. Helyette kis kerületi vásárok vannak a jól lezárható sétálóutcákban.

Ami feltűnő még, hogy nincsenek adománygyűjtő akciók sem a médiákban, sem az utcákon, legfeljebb a templomokban. (Eddig két árva Üdvhadseregbéli adománygyűjtőt láttam, akik New Yorkban általában osztatlan sikert aratnak, itt inkább zavaró elemek az utcai forgatagban.) Ugyanakkor a koldusok – a román, bolgár utaztató koldus-maffiáknak köszönhetően – szinte ellepik az utcasarkokat, nem beszélve a metrórácsok melegében megtelepedő hajléktalanokról.

Nem megadva magamat a “korhangulatnak”, de aki eddig olvasta a blogot, talán észrevehette, hogy különösen szeretem a párizsi áruházak történetét (lásd itt és itt). Minden egyes történetben lenyűgöz azoknak az önmagukat és álmaikat megvalósító feltörekvő és nagypolgárrá váló házaspároknak, családoknak a története, akik a címek, rangok, családi kapcsolatok uralta Párizsban valamire vinni tudták. Ezzel induljunk el – ahogy felénk mondanák – karácsonyi áruház túránkra.

Le Grand Bazar de l’Hotel de Ville

A Marais-beli séták folyományaként a Grand Bazar de l’Hotel de Ville-lel (BHV) kezdjük mai utunkat, ami ahogy a neve is mutatja a Városháza tőszomszédságában foglal helyet. DSC02459

És tényleg olyan, mint egy nagy Bazár – vagy ahogy Eugénia császárné nevezte “Napóleon bazárja” -, mindent lehet itt kapni a barkácsfelszereléstől, a konyhaeszközökig, a sátrakig, (az otthon státuszszimbólummá vált) Michael Kors táskákon keresztül a bizsukig, a valódi és műszőrme bundákig (honlap itt). A vásárló közönség vegyes, az árak még megfizethetőek, de a minőséget meg kell nézni. Előnye, hogy egy helyen meg lehet találni a legkülönbözőbb dolgokat, és egy jó fél napot el lehet tölteni benne. Az igényes, de elérhető árú bizsu-kínálata ma is az egyik legjobb a városban.

DSC02460

1852-ben Xavier Ruel játékkészítő mester Lyonból kerül Párizsba, ahol a rue Rivoli 54 szám alatt megnyitja áruházát, amit 1900-ban bekövetkezett halálig folyamatosan bővít. 80 millió frankot, ezer alkalmazottat hagy fiára és feleségére, akik továbbviszik az üzletet.  A mai épület 1913-ban nyeri el végleges arculatát, a szecessziós stukkókkal és a hatalmas kupolával. Túléli a gazdasági válságot, sőt a német megszállás alatt is nyitva tart. A háború után, az 1950-es években a “nép” áruháza szerepet tölti be (mint nálunk a Corvin), több Louis de Funes filmet is forgatnak itt. Az 1980-as végén, amikor a nagy Marais-beli rekonstrukciók folynak, akkor a BHV-t is renoválják, korszerűsítik. 2008-ban a luxusáruházat működtető  Galéries Lafayette csoport veszi meg. Érdemes megnézni itt az egykori gyönyörű plakátokat, hirdetéseket, amik végigkísérnek az áruház történetén is.

Galéries Lafayette

Ma, ha Párizs, és áruház, akkor: Galéries Lafayette. Az Eiffel torony után ez Párizs második legnagyobb “attrakciója”. A Samaritaine bezárásával a Lafayette az egyetlen, a Belle Époque dekadenciáját és gazdagságát idéző áruház. A közel 70 ezer négyzetméteres Lafayette ráadásul a világ legjobban menő nagyáruháza: 1,8 milliárd eurós bevételével megelőzi a Harrords-ot és a Bloomingdale’s-t is.

DSC02466DSC02467DSC02472DSC02471

December elejétől ünnepi díszbe öltözve várja a világ minden tájáról érkező – legfőképpen kínai, japán és amerikai – vásárló közönséget és az ámuló turistákat: ez évi 25 millió látogatót és százezer tényleges vásárlót jelent. A Lafayette uralja a boulevard Hausmann-t is, idén a homlokzaton a német Falke online shop szexi, fehérbe öltöztetett “angyalkája”, gyönyörű kirakatok és teljes ünnepi dísz csábítja a leginkább külföldi vásárlókat.

DSC02487DSC02490

Huszonnégy évvel az Au Bon Marché és 12 évvel a Samaritaine után, két elzászi zsidó unokafivér – Théophile Bader és Alphonse Khan – 1895-ben nyitja meg 70 négyzetméteres üzletét a rue Lafayette és a rue Chausseé d’Antin sarkán. A helyválasztás ideális volt: egyrészt az Opera közelsége az előkelő párizsiakat, másrészt a Saint-Lazare pályaudvar szomszédsága a vidéki módosabb vásárlóközönséget vonzotta. A folyamatos terjeszkedés eredményeképpen 1912-ben épül meg a mai is látható épület (amit a bejáratnál 1957 és 1959 között két emelettel megemeltek, de akkor építik a mozgólépcsőket is). A kupola üvegablakait  René Lalique a francia art deco üveg- és díszművesség kiemelkedő alakja tervezte.  A Lafayette alapítása óta a luxus cikkek áruháza, és ezt a célját még a gazdasági válság idején sem adta fel. Ma is elsősorban prêt-á-porté kínálatuk van a legnagyobb tervezőktől és márkáktól.

 

A vészkorszak ellenére a Lafayette az egyetlen olyan párizsi áruház, amely öt generáció óta családi tulajdonban tudott maradni. A háború után a fejlődését folyamatos terjeszkedés jellemzi, ma már van külön lakberendezési és férfi részlege is. Legnagyobb forgalmát decemberben bonyolítja le, és ehhez méltóan minden évben valami különleges díszítéssel és programokkal rukkol elő az áruház. Idén a cukorkaszínbe öltöztetett fenyőfa, a félóránként emelkedő-süllyedő díszek és a Chanel kórusának kisebb koncertje szórakoztatta a jelenlévő közönséget.

DSC02465DSC02475

Printemps

A Galérie Lafayette-től alig 6 percre van a Printemps, amely 1865-ös alapításával az egyik legrégebbi párizsi áruház, 152 éves múltra tekint vissza.

150_ans_printemps_vuebatiment

A 2015-ben 150 éves Printemps Forrás:http://www.magnin-a.com/fr/expositions/presentation/42/150-ans-printemps-haussmann

A self-made-man Jules Jaluzot a boulevard Hausmann-on emelt áruházzal – ami abban az időben némileg távol esett Párizs szívétől – a fedett passzázsokkal akart konkurálni. De igazi újítása a fix árak mellett a leárazások volt, amivel a kis üzletek, de a már nagyobb áruházak sem igen tudtak versenyezni. 1881-ben egy tűzvész tökreteszi az épületet, és ekkor épül meg a ma is látható, modern, nagyáruház. 1923-ban egy újabb tűzvész után a második rekonstrukciókor kerül fel az az üvegkupola, ami az áruház szimbólumává is vált.

COUPOLE

Forrás:https://www.printemps.com

A Printemps volt az első olyan párizsi áruház, amely az 1910-es évek végétől karácsonyi kirakatot rendezett be, és ezt sikeresen vette át a többi nagyáruház is. Így vált világszerte hagyománnyá az áruházak karácsonyi ünnepi díszbe öltöztetése.

DSC02501DSC02498

A Printems a párizsiak áruháza, igazi beszélgetős, tanácsadós, személyre szabott luxusáruház, a Lafayette őrülete és turisták nélkül (honlap itt ).

Place Vendôme

Alig 12 percre a Printemps-től, az Opera Garnier mellett elhaladva jutunk el Párizs legelegánsabb és legdrágább környékére, a Place Vendômra. Erre felé már “más fajta nép, más fajta raj” – a visszafogott elegancia, a luxus környezet és az árak, megszűrik a közönséget.

DSC02510DSC02508DSC02513

A térről nyíló rue Castiglione-ban található a Louis Vuitton cégcsoport legújabb épülete, amit idén ősszel alakítottak át, és Párizs legújabb építészeti érdekességévé vált. A homlokzatot sárgaréz napsugarak hálózták be, amelyek mint egy gyűjtőpontban, egy nagy nap-tányérban találkoznak. Az egész épületnek különös játékot ad a környező világítás, az elhaladó autókról rávetülő fények.

DSC02519

DSC02520

A Champs Élysées fényei

Kijutva a rue Riovolira a place Concorde-nál ismét felállították a nemzeti színekben világító óriáskereket, aminek fényei egészen a Diadalívig ellátszanak. A tér sarkáról az Eiffel toronnyal és a luxori obeliszkkel jól jelképezi Párizs múltjának különböző korszakait és a tömegszórakoztatás jelenét.

DSC02529dsc01259-champelysee1

Ahogy fentebb említettem a decemberi ünnepi forgatagból idén a Champs Élysées kissé periférikus hellyé vált. Tavaly még a Concorde-tól a Champs-Élysées-Clemenceau megálló közötti részen Párizs gyomra volt a turisták és a párizsiak nagy örömére: egy kis gyors harapni való vagy netán forralt borozgatás közepette. Mi kétnaponta kimentünk a magyar standhoz egy jó kis lángosozásra.

A Champs Élysées ünnepi díszkivilágítása a Diadalívig most is csalogató, de nem vonz olyan tömegeket mint tavaly. Hát ilyen (volt) Párizs a fény városa 2017 decemberében. Békés, boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak és örömteli, sikeres új esztendőt!

DSC02530DSC02534

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s