Marais: A Saint-Gervais negyed és “a Pletzl” – Rue des Rosiers

A legutóbbi sétánkat a rue Francois Mironon, Párizs egyik legrégebbi házánál fejeztük be. A 4. kerület a közepén, a Saint-Gervais-ről elnevezett negyedben járunk. Alig innen két percre van a Saint-Gervais-nek és Saint Protais-nak szentelt templom, aminek – a Saint Chapelle (lásd: itt) után – talán a legszebbek a színes üvegablakai. Megnézzük még a Saint-Gervais tér híres szilfáját, majd innen indulunk a Shoah emlékhelyhez, útba ejtve egy-két jó éttermet és XVII. századi palotát is. A rue Pavée-ra érve megállunk a Hector Guimard által tervezett zsinagóga előtt, majd a Pletzlt, a régi-új zsidónegyedet és főutcáját, a rue des Rosiers-t fedezzük fel.

A Saint-Gervais és Saint-Protais templomától a Soah emlékműig

Gyárfás (Gervais) és Protáz (Protais) azok közé a 150 szent közé tartozik, akiknek történetét az Arany legendában (La légende dorée) jegyezte fel 1261-ben Genova püspöke. Az ikerfiúk a szintén szentté avatott Vitális fiai voltak, akinek templomát – a San Vitale-t – Ravennában csodálhatjuk meg. Néró császársága idején, Milánó városában a testvérek vértanúhalált halnak hitükért és sírjukat Ambrózius püspök találja meg jó háromszáz évvel később.

Párizs legrégebbi egyházközségének IV. századi bazilikáját így abban az időben nagyon népszerű két szentről, Gervais-ról és Protais-ról nevezték el. A mai templom építését az egykori bazilika alapjain 1494-ben kezdték el, és majd’ 150 évig tartott, míg elnyerte mai formáját. Ezért például a templombelső még gótikus stílusú, gyönyörű üvegablakokkal, de a templom külső homlokzata már késő barokk.

P1380770_Paris_IV_orme_St-Gervais_rwk

Forrás: https://fr.wikipedia.org/wiki/%C3%89glise_Saint-Gervais-Saint-Protais_de_Paris

culte 7

Forrás:http://www.parismarais.com/fr/decouvrez-le-marais/histoire-du-marais/principaux-lieux-de-culte-dans-le-marais.html

A templom történetének tragikus dátuma, hogy 1918. március 29.-én a Nagypénteki mise alatt egy német “Nagy Berta” becsapódott, és a romok 88 embert temettek maguk alá, további hatvannyolcan pedig megsérültek. Némely keresztíven még mindig lehet látni az egykori bombaszilánkok nyomait.

 

Várjon a szilfa alatt!

Kiérve a templom előtti Saint-Gervais térre egy magas szilfát (Orme Saint-Gervais) pillanthatunk meg (lásd: első kép), ami túl van a nyolcvanadik évén is. A legenda szerint itt már középkorban is állt egy szilfa, és az a mondás, hogy “Várjon a szilfa alatt!” azt jelentette, hogy a peres ügyeket hajdanán a városháza előtt intézték, ahol igen gyakran egy szilfa adott árnyékot. (A közmondás bekerült az irodalomba is, így például Jacques Prèvert versében a szép Marion a Királyt várja a szilfa alatt évek, hónapok, napok óta.) A Saint-Gervais tér végén a párizsi Városháza (Hotel de Ville) hátsó homlokzatát láthatjuk, úgy hogy ezért is telepítették az évszázadok óta mindig újra a fát: például az 1873-as Kommün alatt sérülés érte, amit utána pótoltak, majd 1914-ben ismét, míg a ma állót 1935-ben ültették.

Utunkat a rue Hotel de Ville-en folytatjuk, amit a XII. században az itt megtelepült cserző  (nem véletlen, hiszen közel volt a Szajna) mesterekről neveztek el, majd egy évszázaddal később már Habarcs utcának hívták, az itt lakó kőművesek után. Az 1832. évi kolera járvány megtizedeli az utcában lakó népességet, majd pedig 1835-ben meg kapja az előkelőbb, mai nevét. Két jó nevű étterem van az utcában: a kellemes teraszú 1810-ben alapított Café Louis Philippe – ami a szemben lévő  hídról kapta a nevét – attól vált ikonikussá, hogy a Kilencedik Kapu c. filmben Johnny Depp a kávéház csigalépcsőjén menekül. Mivel a tulajdonos Savoie-ból származik nem párizsi, hanem az ottani konyhát viszik, és legérdekesebb kínálatuk a kacsa cseresznye mártásban. Az egy sarokra lévő, XVII. századi pékségből az 1900-as években sikkes bisztróvá váló “Chez Julien” gyönyörű mennyezetével, orgonaszínű falaival a Belle Époque-ot idézi. (Nem olcsó hely, egy három fogásos menü 26 euró és persze, mint a képen is látszik ide foglalni kell (itt), mert asztalokban nem igazán bővelkedik.) Az étterem egyébként a Gossip Girl sorozat rajongóinak sikkes zarándokhelye, mivel több párizsi jelenetet itt vettek fel.

chez-julien-0

Forrás: http://www.selectionrestaurant.com/restaurant-chez-julien-paris

Innen 200 méterre érdemes megállnunk, hogy egy középkori lakóház mellett (rue des Barres 12 szám), aminek oldalfala még colombage stílusú, de az eredeti homlokzata már eltűnt.

 

A Shoah emlékhely

Az Allé des Justes-re (az Igazak sétányára) elérve az Igazak fala mellett haladunk el, amit 2005-ben állítottak fel és 2693 nevet tartalmaz, olyan franciákét, akik zsidókat mentettek meg a német megszállás alatt. Felette magasodik a Shoah emlékhely magas, szürke beton fala, amit a Dávid csillagok mintája tesz mégis törékennyé.

DSC02176DSC02175

A 1942-ben közel 350 ezer zsidó élt Franciaország szerte és közülük  75-80 ezeren váltak a deportálások áldozataivá. Párizsban 1942. július 16.-án és 17.-én 13152 zsidó letartóztatására került sor, a többségüket (4115 gyermeket, 2916 nőt és 1129 férfit) a Téli Kerékpárstadionban (Vel d’Hiv) tartották fogva. Már a német megszállás alatt elkezdődött Grenoble-ban, egy titkos “földalatti” archívumban a zsidó áldozatok nyilvántartása, amelyet egyébként bizonyítékként felhasználtak a nürnbergi perben  is. A második világháború után 1957-ben nyitotta meg kapuit az emlékhely és dokumentációs központ, amelyet a felújítás után 2005-ben Jacques Chirac avatott fel, aki először ismerte el a franciák felelősségét a zsidók deportálásában (az emlékhely elérhetősége itt )

Paris_Marais_Memorial_de_la_Shoah_cour

Forrás: wikipédia

Útban a rue Pavée felé – XIII. és XV. Lajos-kori hangulatok

Szemben az emlékhellyel (rue Geoffroy l’Alsnier 26 szám alatt) áll a XIII. Lajos-kori palota, amelyet először Chalon család (1625) majd a Luxembourg család (1659). Nem lehet észrevétlen elmenni mellette, mert a kék kapuja, díszes kapuboltozata a nagy oroszlánfejjel akaratlanul is felhívja magára a figyelmet. A P és B monogramok a kapun Guillaume Perrochel királyi kamarás és felesége, Francoise Buisson nevét rejti magában. A XX. század elején lakóház volt (itt élt d’Annunzio az olasz költő is), majd 1948-ban Párizs város tulajdonába került a palota.

DSC02181

A kopottas kapu és az egyszerű fasszád, gyönyörű kertes, palotabelsőt rejt, ami sajnos nem látogatható, csak szervezett túrák során.

chalons2-500-369a0

Forrás:http://www.paris-promeneurs.com/Patrimoine-ancien/L-hotel-de-Chalons-Luxembourg

A rue Pavée 13 szám alatt áll d’Hebrouville márki palotája, amit 1634-ben alakítottak át egy XIV. századi nemesi lakóházból. A márki családjának XVIII. századi leszármazottjai már eladni kényszerültek a családi fészket egy bretagne-i bányatulajdonosnak. Itt is a szép barokk kapuboltozat hívja fel magára a figyelmet. Ma zsidó egyházközség tulajdonában van az épület, iskola működik benne.

DSC01757

Hector Guimard zsinagógája – rue Pavée 10.

Csak jobbra kell fordulnunk a d’Hebrouville palotától és szembetaláljuk magunkat a Hector Guimard által 1913-ban tervezett és épített ortodox zsinagógával.

DSC01756

Ahogy (itt) már említettük, Guimard 1909-ben vette feleségül a gazdag, amerikai bankár lányát, Adeline Oppenheimet, aki egyben annak a rabbinak az unokahúga is volt, aki a kilenc ortodox egyházközséget összefogta Párizsban. Az alig 5 méter széles 23 méter hosszú épület beton tartóelemeken nyugszik 12 méter magasan, és díszítése az art nouveau-hoz képest  visszafogott, de szépen hullámzó. 1941-ben – hat másik zsinagógával együtt – a Yomm Kipur előestéjén felrobbantják és csak az 1970-es években állítják helyre. Minden valószínűség szerint akkor kerül a Dávid csillag is a bejárat fölé. Guimard tervezte meg a zsinagóga belsejét is, a finoman, növényi elemekkel díszített karzatot például, ami korai munkáit idézi.

synagogue-pavee-500-35750

Forrás: http://www.paris-promeneurs.com/Architecture-moderne/La-synagogue-de-la-rue-Pavee

A Pletzl, a zsidó negyed

A Pletzl a “petite place” (kis tér) jiddis elnevezése, ami a rue des Rosiers környéki utcák által határolt területet jelenti. Az 1800-as évek végéig közel 4000, a progromok elől menekülő, főként orosz, lengyel származású ortodox zsidó  telepedett meg Párizs legszegényebb részén, a Marais-ban.  Az 1900-as évek elején a zsidó negyed tovább bővült csaknem 14.000 magyarországi és romániai zsidó  bevándorlóval. A régi paloták udvarain piacok, kis szatócsboltok, üzletek (“juiverie”), iskolák nyíltak.

2350-13-800

Forrás:http://typolemag.info/le-marais-du-refuge-au-piege/

Minden kelet-európai zsidó közösség hozta magával az étkezési kultúráját is – gazdagítva ezzel a francia gasztronómiát -, így például az orosz céklalevest, a lengyel káposzta levest, a (magyar) mákos kalácsot, a perecet, amit ma is lehet még kapni a rue Rosier pékségeiben és éttermeiben (lásd majd alább).

Az elmúlt 70 évben a Pletzl négy sajátságos (társadalom- és városszociológiai) változáson ment át. A deportálások következtében a kelet-európai askenázi zsidó közösség elvesztette tagjainak mintegy felét. Az algériai háború után az 1960-as évektől kezdve a Malgreb országokból menekülő zsidók telepedtek meg a Pletzl-ben (kiváltképp még a XIX. kerületben) átvéve az üresen maradt üzleteket és új, keleties színt adva a városrésznek. A Marais negyed felújítása (amiről már itt írtam) befektetési boom-ot idézett elő, felértékelve az itt lévő üzletek, lakások árát. Lépésről-lépésre a kis kóser vegyeskereskedések, könyvesboltok helyét a nagy, menő, nemzetközi márkák üzletei foglalták el. Legszomorúbb példa, hogy a Saint Paul rituális zsidó fürdőjének helyén ma egy McDonald’s étterem van. A Marais átalakulásának harmadik szakasza – szorosan összefügg a negyed turisztikai felértékelődésével, és ez már a 90-es évekhez köthető -, amikor is a homoszexuális és leszbikus bárok, üzletek megtelepednek a városrészben. Ez az ortodox zsidó közösségekben – a lakó- és munkahely szétválásával – egy sajátos dzsentrifikciót indított meg. Ugyanis családjaikkal elköltöztek a rue du Temple és környékéről (például a XVI. és VIII. kerületekbe), de többségük az üzleteit megtartotta a negyedben. Az elmúlt két évben azonban már az figyelhető meg, például a XVI. kerületben, hogy sorra nyílnak a kóser és vegán éttermek (még kóser sushi bár is van), kis üzletek, könyvesboltok, amiket az odatelepült zsidók visznek. Végezetül a negyedik változás szorosan összefügg a zsidó népességet ért atrocitásokkal és támadásokkal, amelyek már az 1980-as években elkezdődtek. (Így például a Marais-ban, 1982-ben a Goldenberg étteremben elkövetett támadás hat emberéletet követelt, a támadókat azóta sem sikerült azonosítani). Az atrocitások, támadások miatt 2006 óta Franciaország szerte 40.000 zsidó alijázott. 2015-ben – amikor a Charlie Hebdo szerkesztőség elleni támadást követően egy kóser boltban is megöltek három embert –  a legmagasabb  volt az alijázók éves száma, 7900 család tért vissza Izraelbe. A tengerparti Netanját ma már csak úgy hívják, hogy a “kis Párizs”. A zsidó életstílus, amely egykor meghatározta a Pletzl hangulatát, képét, ma már lassan csak mutatóban lelhető fel és csak azok maradnak, akik kitartanak  örökségük megőrzésében.

A rue des Rosiers

A rue des Rosiers, (a Rózsák utcája) a Marais negyed turisztikai attrakciója az éttermeivel, megmaradt kóser vegyeskereskedéseivel, a különböző márkás termékeket áruló üzleteivel. Ezt a nyüzsgő, néhol hangos, felfokozott hangulatú tömeget, az emléktáblák megállásra késztetik. A Pleztl-ben nehéz úgy két utcasarkot menni, hogy az emlékezés és a “soha nem felejtés” mementóiba ne botlanánk bele.

 

 

Az egykori zsidó iskola falán elhelyezett emléktáblán a következő áll: Emlékezés annak az iskolának az igazgatójára, tanáraira és tanulóira akiket 1943-ban és 44-ben a Vichy kormány rendőrsége és a Gestapo deportált és kiirtott Auschwitzban, mert zsidónak születtek.

Szinte hihetetlen, hogy a 10 szám alatti kapun belépve egy nagyon kellemes kertbe érkezünk, ez a Jardin des Rosiers (ami megkapta még Joseph Migneret, a fenti iskola igazgatójának a nevét is). Már a kapubelső is jelzi, hogy itt valaha Fülöp Ágost kori épületek húzódtak, aminek ma már két csonka torony szerű maradványa díszíti a kertet.

 

Tel-Aviv és Jeruzsálem után a King Falafel (26 szám) és l’As du Fallafel (34 szám) éttermeiben lehet kapni a legjobb falafelt. Nem lehet őket eltéveszteni, csak be kell állni a métereken keresztül kígyózó sorba.

DSC01773

Ha megvettük a falfelünket akkor nyugodtan menjünk be a Rosiers kertbe, mert ez a déli ebédek, szombati brunchok színhelye.

DSC01764DSC01763

A rue des Rosiers-en járva nem lehet kihagyni a kóser pékségeket sem. A 16 szám alatt már 1909 óta pékség működött, aminek jelenlegi tulajdonosa Joseph Murciano,  1974 óta viszi az üzletet. Nem csak a kalácsok nagyon finomak, hanem gyönyörű a bolt belsője is.

DSC01770

P1370870_Paris_IV_rue_Rosiers_n16_rwk

Forrás:https://fr.wikipedia.org/wiki/Rue_des_Rosiers#/media/File:P1370870_Paris_IV_rue_Rosiers_n16_rwk

A 27 szám alatt található La Boutique Jaune cukrászda és pékség egyben, amit a Finkelsztájn család már harmadik generációja üzemeltet. Na itt lehet egész Párizsban a legjobb strudlt és mákos kalácsot kapni!

DSC01769

 

A rue des Rosiers-ről nyugodtan térjünk le az egykori rue des Juif, ma Ferdinand Duval-ról elnevezett utcába a zöld mozaikokkal kirakott épületnél, ha egy kicsit kevesebb turistára vágyunk. Egyébként Ferdinad Duval volt az, aki petíciót nyújtott be és tiltakozást szervezett a Dreyfus kapitány védelmében. Fedezzük fel a rue Écouffes kis butikjait, de itt találjuk a Fleischman imaházat, ami egykor Talmud iskola volt.

 

Mai sétánkat a Marais egykori fedett piacánál a Marché Blanc Manteau-nál fejezzük be, hogy majd a következő sétánál bejárjuk a Marais fő utcáját a rue des Franc Bourgeois-t és a Place Vosges-t.

Útvonal

https://goo.gl/maps/kUMdCqDguiC2

3 hozzászólás Új írása

  1. Tóth Mária ms szerint:

    Szia Ancsa!

    Megint köszönöm! Mindig jól esik Párizsban nézelődni (általad), de ebben a fránya időben különösen fenséges. Először mindig a képeket nézem meg és utána olvasom el. Ma is így történt. Miután “leheveredtem” a fűre és hozzákészültem egy kis nasival, elolvastam. Sok-sok érdekes, várakozással követhető élménnyel lettem gazdagabb. Köszönöm és köszönöm mindenki nevében is.

    Puszi. Magda

    2017. december 2. 0:30 SÉTÁLJ VELEM PÁRIZSBAN írta, :

    > setaljvelemparizsban posted: “A legutóbbi sétánkat a rue Francois Mironon, > Párizs egyik legrégebbi házánál fejeztük be. A 4. kerület a közepén, a > Saint-Gervais-ről elnevezett negyedben járunk. Alig innen két percre van a > Saint-Gervais-nek és Saint Protais-nak szentelt templom, aminek ” >

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s