A párizsi sikk – mítosz és valóság (nem csak nőknek!)

‘Ha Rómában élsz, élj úgy, mint a rómaiak!’- tartja a régi mondás. De hogyan lehet – legalább külsőségekben – könnyen és gyorsan “parisien-é”/ “parisienne-é” válni? Édes, és megmosolyogtató, hogy a Párizsba érkező – a női magazinok által megfertőzött – japán, amerikai, vagy éppen spanyol és olasz lányok első dolga a sötét, burgundi vörös rúzs felkenése…

Bevásárló túrán Père Noël-lel, 2017

Ahogy az előző bejegyzésben is (itt) már berzenkedtem, erre felé nem a Karácsonyról szól a december, hanem az Ünnepekről (Fêtes), és a Télapót (Père Noël) várják – mint nálunk anno, a szocializmusban, csak itt – a vallási tolerancia jegyében. Mindennek következtében a párizsi ünnepi előkészületek legfőképpen a fogyasztásról szólnak, ahogy azt tavaly (itt) még “meglepődve”…

A Marais angyalai

Ahogy Budapestre, úgy Párizsra is igaz: “emelt fővel” kell járni a városban, hogy az igazi érdekességeket, kincseket észrevegyük. Mivel egy deklaráltan laikus országban nincs és nem is lehet “angyal-kultusz” (karácsony felé közeledve sem az angyalt várják, hanem az internacionalista Télapót, a Père Noel-t), így az angyalok az épületeik díszeiként – merengő vagy frivol, netán komor…

Marais: A Saint-Gervais negyed és “a Pletzl” – Rue des Rosiers

A legutóbbi sétánkat a rue Francois Mironon, Párizs egyik legrégebbi házánál fejeztük be. A 4. kerület a közepén, a Saint-Gervais-ről elnevezett negyedben járunk. Alig innen két percre van a Saint-Gervais-nek és Saint Protais-nak szentelt templom, aminek – a Saint Chapelle (lásd: itt) után – talán a legszebbek a színes üvegablakai. Megnézzük még a Saint-Gervais tér híres…