A Marais-t látni kell!

Párizst úgy is leírhatjuk, mint a 3M városát: a művészek és szerelmesek Montmartre-ján már voltunk, most jön a sokszínű, multikulti Marais, és következik még a dévaj Montparnasse.

carte-paris

A Marais az a háromszög alakú terület, ami a Hotel de Ville (a Városháza) és place de la République és a place de la Bastille között terül el, Párizs jobb partján, a 3. és 4. kerület mentén. A marais franciául mocsarat jelent, de valójában a Szajna egyik kiszáradt ágának jó termőtalaján felvirágzó zöldség-fűszer- és gyógynövénykertekről kapta a nevét. A XII. században először a Templomos lovagok rendje települ meg itt, majd a XIII-XVII. század között a párizsi nemesség és a gazdag polgárság székhelye lesz: ennek köszönhetően találkozhatunk még ma is súlyos, vastag középkori várfal maradványokkal és barokk palotákkal, 5-600 éves polgári (Fachwerk-colombage stílusú) házakkal.

 

 

A francia forradalom után a paloták udvarait, műhelyek, szatócsboltok foglalják el, a munkások, a kispolgárok, szegények és a betelepülő emigránsok negyedévé válik a Marais. Noha a XIX. század nagy építkezései – számos középkori ház lerombolása árán – nem hagyják érintetlenül a Marais-t sem, de egészen az 1970-as évek végéig a Párizs legszegényebb, leglepusztultabb része marad. Ekkor az egykori író, majd kulturális miniszter André Malraux védetté nyilváníttatja és elkezdődik a városnegyed rehabilitációja. A tömbrehabilitáció pedig mindig együtt jár a dzsentrifikcióval is, így ma a Marais – különösen a főutcája a rue des Franc Bourgeois és főtere a Place des Vosges, amelyeket majd egy külön sétával járunk be – az egyik legmenőbb városrésze Párizsnak.

Saint Paul negyed

A mai séta alkalmával a Marais déli részébe, a Saint Paul negyedbe megyünk, ami egyrészt  időutazás is lesz a XII. századtól egészen napjainkig. Másrészt pedig ez az egyik kedvenc párizsi negyedem (lassan már úgy ismerem, mint a tenyeremet, mert közel két éve, minden héten egy délutánt itt töltök a Village Saint Paul egyik kerámia műhelyében). Ide is a turisztikai látványosságokon keresztül vezető (lásd még itt ) M1-es metróval kell jönni a Saint Paul megállóig.

quartier-sully-morland-paris-13962048240

Feljőve a metróból a rue Saint Antoine-on (ami alatt 1899-ben 120 méter hosszú római hadi utat találtak) csak balra kell fordulnunk és magunk előtt látjuk a negyed névadóját a Saint Paul-Saint Louis templomot. (A balra fordulást egyébként figyelmesen tegyük meg, mert párizsi sajátosságként ez félig sétáló utca, busz közlekedéssel, míg az autóforgalom a párhuzamosan futó rue Rivolira van terelve).

DSC02068

A templom története tipikus francia história: egy VI. századi antik templomra épül rá 1125-ben egy román stílusú Szent Péter templom. Richelieu bíboros 1627-ben elrendeli, hogy vegye fel a Szent Lajos nevet is és ennek fejében közel 20 éven át megnagyobbítják és barokkosítják a templomot. A templomszentelő misét természetesen maga Richelieu tartja. Alig telik el 150 év és 1796-ban földig rombolják, majd a napóleoni Konkordátum után rögtön egy évvel, 1802-ben el kezdik építeni az immár klasszicista stílusú 56 magas kupolájú templomot, ami 1826-ban készül el. A templombelső magán hordozza a klasszicista ridegséget, nagy méreteket. Egy XV. századi Madonna szobor és egy Delacroix festmény (Krisztus az olajfák hegyén) a főbb nevezetességei.

DSC02071

Az igaz érdekességét akkor látjuk meg, ha Saint Paul utcába befordulunk (útvonal itt), ugyanis a környező, szomszédos házak teljesen ráépültek a templomra és az oldalbejárataihoz kis utcákon, átjárókon lehet bejutni.

DSC01803DSC01802

A rue Saint Paultól Jim Morrisons utolsó lakásáig

A rue Saint Paul az egyik legizgalmasabb párizsi utca mindazoknak, akik szeretik az antikvitásokat, mindenféle, egyedi stílusú kis üzleteket, amelyek főképp ebéd után nyitnak ki. Az az igazság, hogy erre már a Marais-ba látogató turisták közül is csak az igazán “ínyencek” jutnak el. Rögtön a szembe sarkon találjuk a Bouquet de Saint Paul nevű éttermet, amely már 1911 óta működik, és a helyiek találkozási pontját a Petit Saint Paul kávézót. Aztán a második üzlet jobbra egy harmadik generációs francia-japán csokoládé butik (figyelem, a japánok egyre jobbak ebben is, érdemes kipróbálni! honlap:itt) és mellette a színházi, filmes kellékesek mennyországát, ahol mindent meglehet találni, ami az elmúlt 50 évben gyerekjáték volt.

DSC01800DSC01798DSC01799

Eltérve a rue Neuve Saint-Pierre utcába még láthatjuk a középkori Szent Pál templom egyik, hatalmas majd 20 méter magas, megmaradt falát, aminek aljában egy nagyon jó olasz pizzázó bújik meg.

DSC01801

Egészen a rue Beautreillis 17 számig kell eljutnunk, ami egy tipikus hausmanni épület kívülről. Nem téveszthetjük el, mert a középkori tűzfalat színes pannók díszítik. A harmadik emeleten volt a Doors énekesének Jim Morrisonsnak és barátnőjének Pamela Coursonnak utolsó párizsi lakása, ahol 27 évesen 1971-ben Morrisons meghalt (képek a ház belsejéről itt).

A rue Petit-Musc Párizs egyik legrégebbi utcája, már az 1358-as térképeken is szerepel. Nevéből azonban nem a kis pézsmákra, vagy másra következtethetünk. Eredetileg Pute-y-Muse utca volt, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy ahol a prostituáltak vannak, és bizony az 1800-as évekig a párizsi prostitúció főutcája volt. Elérve a Szajna partjáig a Quai des Célestines sarkán egy nagyon szép – bár kissé romos – spanyol stílusú kapubejárót láthatunk.

Village Saint Paul és a Musée de la Magie

Visszaérünk újra a rue Saint Paulba, hogy belevessük magunkat a Village Saint Paulba. Az egész épületegyüttes alatt középkori falmaradványok húzódnak, amelyek az egykori  kolostor maradványai. Megtartva a kolostor alapszerkezetét erre épültek rá évszázadokon keresztül a lakóházak. Ezért is van, hogy öt nagy udvarrészre tagolódik tíz átjáróval. A Marais 1970-es évekbeli felújításának első állomásaként ezt a tömböt hozták rendbe először, azzal a koncepcióval, hogy a lakófunkció mellett különböző művészeti műhelyeknek is helyet adjanak. Így vált  Párizs egyik kereskedő és művészeti negyedévé a Village Saint Paul.

plan-village-St-Paul

Antik boltosokat, keramikusokat, grafikusokat csábítottak ide, de nyíltak itt a belső udvarokban kávézók, éttermek (van egy nagyon jó igazi palacsintázó is). A francia kreativitást (ami tényleg létezik!) “csodálhatjuk” meg a feltalálók boltjában; nagy kedvencem a kalapos üzlet és hát a japán, francia kerámia műhelyek és boltok a gyengéim.

DSC01819DSC01812DSC01821DSC01822DSC01823

A rue Saint Paul utcában pedig fodrászüzletek, kis bizsuboltok, argentin ruhabolt, amerikai ajándékbolt is megtalálhatók. A 11-es szám alatt van a Varázs-Múzeum, ami a XVIII. századtól napjainkig mutatja be a különböző illuzionista trükköket, és automatizált szerkezeteket, sőt Varázs Iskola is működik itt (honlap itt). A 13-as szám alatti boltban, – ami az Au Petit Bonheur la Chance névre hallgat, és ami annyit tesz, hogy “Csak úgy találomra” – a régi konyharuháktól, a gombokig, térképekig, mindent meg találhat az, aki imád ósdi kacatok (de nem ócskaságok) között kutakodni. A 27-es szám alatti bolt (Galerie Slim Buchoucha), ami átmenet egy galéria és egy kereskedés között, azoknak nyújt páratlan gyönyört akik a régi keleti tárgyakért sóvárognak.

DSC01807DSC01811

 

Hotel de Sens – Biblioteque Forney és Párizs egyik legrégebbi háza

A rue Charlemagne utcán elhaladva visszatérünk a XII-XIII. századba Fülöp Ágost és Bölcs (V.) Károly korába, mert a Szent Paul templomot övező falak e korból származnak. Megérkezve a rue de Fauconnier-be hirtelen az az érzésünk támad, hogy egy Loire menti lovag gótikus várkastélyát látjuk. Ez a Sens Palota, ami arról kapta a nevét, hogy míg Párizsnak nem volt érseke, addig a Sens-i érsek látta ezt a tisztséget. Tristant de Salazar érsek közel ötven évig építette palotáját,- és a sors micsoda fintora, hogy – éppen abban az évben, 1519-ben mikor elkészült, 87 éves korában meg is halt.

DSC01829DSC01830

A hely rangját IV. Henrik felesége Margot királyné (1553-1615), majd Medici Mária (1575-1645) adta meg, mivel ők költöztek be az elkészült palotába. A  nagy francia forradalom alatt egy kereskedő tulajdonába került, aki lekvár üzemet működtetett benne. Párizs városa 1911-ben vásárolta vissza az örökösöktől. Sajnos nem látogatható, mert 1961 óta Forney Könyvtár néven a művészeti és technikai gyűjteményeknek ad helyet.

A középkori hangulatunk továbbra is megmarad, mert a rue des Nonnains-d’Hyeres – ami az apácákról elnevezett utca – és rue de Jouy sarkán láthatjuk a város legrégebbi reliefjét, ami egy köszörűst a “Gagne-Petit-et” (a “Melóst”) ábrázolja, kezében egy boros kupával. Az eredeti reliefet a Musée Carnevalet-ban, Párizs helytörténeti múzeumában őrzik.

A “Gagne-Petit” 1892-ben és ma. Forrás:https://fr.wikipedia.org/wiki/Rue_des_Nonnains-d%27Hy%C3%A8res

A XIV. századi épület a rue Francois Miron 11-13 szám alatt Párizs egyik legrégebbi középkori lakóháza (a másikkal is fogunk találkozni, amikor a Marais kínai negyedébe látogatunk el). A tábla szerint ez volt a Maison l’enseigne du Mouton, azaz birka iskola. A középkorban nem voltak még házszámok, ezért a házakat a kereskedelmi tevékenység – jelen esetben egy kocsma – vagy a tulajdonosok nevei után különböztették meg. Valaha egy nagy fogaskerék volt a ház cégére, ami az évszázadok során eltűnt. 1961-ban renoválták az épületet, ma is egy borbárnak ad helyet.

DSC02160

Következő sétánk a Marais-ban a Petzl-be a zsidónegyedbe visz el!

Útvonal:

https://goo.gl/maps/E6NnZcA2JRk

 

 

3 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s