Öt, “titkos” tipp – múzeumok

Szinte hihetetlen, de Párizsnak több, mint 110 múzeuma van (lista  itt). Természetesen ha Párizs, akkor első helyen – a ma már pályaudvari forgatagú – a Louvre vagy a Musée d’Orsay áll, de kihagyhatatlanok a Grand Palais és a Petit Palais időszaki kiállításai, vagy a Picasso és Rodin Múzeum, netán a Pompidou Center, vagy a középkori gyűjteményéről híres Cluny Múzeum.

A montmartre-i sétáink alkalmával már betévedtünk a Musée Montmartre-ba és az Espace Dali-ba (ezekről itt  és  itt),  de volt szó Balzac házáról (itt), és a Place du Trocaderon, a Palais de Chaillot-ban lévő Musée Marin (Tengerészeti Múzeum), és az időszaki kiállításokban ugyancsak bővelkedő, antropológiai gyűjteményű Musée de l’Homme (Emberi Múzeum) (itt), és megismerkedtünk már a francia Tussaud Múzeummal, a Grévin-nel is (itt).

A mai séta alkalmával öt olyan – turisták által kevéssé elözönlött – múzeumba megyünk, amelyeknek a története legalább olyan izgalmas és gazdag, mint maga a gyűjteményük.

Musée Marmottan-Monet

A Musée Marmottan eléggé kiesik (térkép itt) a felkapott turisztikai látványosságok köréből, éppen ezért igen kellemes múzeumi élményt ad, különösen, ha hétköznap megyünk (hétvégén pedig akkor érdemes menni, amikor a párizsiak még nem ébredtek fel, vagy éppen ebédidőben vannak). Kevesen tudják, hogy a Musée de l’Orangerie után itt vannak a legjobb Monet képek (többek között az impresszionizmus születését jelentő, “Impresszió, a felkelő nap”), és olyan környezetben merülhetünk el a képekben, ami ritkán adatik meg egy párizsi múzeumban.

musee-marmottan-monet

A Monet gyűjtemény a  Marmottan Múzeum -1. szintjén. Forrás:http://www.linternaute.com/musee/diaporama/1/7314/musee-marmottan-monet/55330/

De ne rohanjunk ennyire előre! A múzeum épülete 1882-ig Valmy herceg tulajdona volt, ekkor vásárolja meg tőle tőle – halála előtt egy évvel – az 53 éves bányatulajdonos, Jules Marmottan, hogy bemutassa a nagyközönségnek középkori és reneszánsz gyűjteményét. Fia Paul, elismert művészettörténész és műkritikus volt, és apja gyűjteményét Napoleon-kori tárgyakkal, képekkel gazdagította. A Marmottanok gyűjteményét a múzeum földszintjén láthatjuk, és a termek sorát sikerült úgy berendezni, mintha “tényleg”  egy műgyűjtő otthonában járnánk, aki pár órára meghívott magához bennünket (virtuális séta itt).

Azonban az MMM története nem lenne teljes, ha nem ejtenénk szót bizonyos doktor George Bellioról és Michel Monet-ról. A román származású Georghe Bellu párizsi orvosi tanulmányai után, 1851-ben nyitja meg praxisát a Grand Boulevard egyik mellékutcájában. Mindebből kifolyólag gyakori vendége volt a Café de la Nouvelle Athène-nek, ami a Montmartre-ról lerándult festők, írók törzshelye volt. Bellio csakhamar Monet, Manet, Berth Morrisot, Degas, Renoir, Sisley, Pizarro orvosa lett, akik gyakran képpel fizettek, de meg is örökítették orvosukat és annak lányát, Victorine-t is. Victorine örökös híján már 1938-ban a 143 darabos gyűjtemény egy részét, majd pedig 1957-es halála után a teljes gyűjteményt a Marmottan Múzeumra hagyta. Ezt egészítette ki Michel Monet – Claude Monet második fia – 1966-os végrendelkezésével, ami nem csak Monet képei voltak, hanem – ahogy egy most futó kiállítás alapján látható – olyan képek is, amelyeket Monet gyűjtött kortársaitól.

Múzeumi információk: itt

Musée Guimet -Nemzeti Ázsia Múzeum

A következő múzeum, amit ajánlok, alig félórás sétára van (térkép  itt és itt), mert maradunk a 16. kerületben, csak annak egy másik – a Trocaderohoz közel eső – feléhez kell eljutnunk. Itt található a világ egyik csaknem legteljesebb, ázsiai művészeti gyűjteménye. Mind az, ami nekünk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, csak ötször nagyobb és gazdagabb: a földszinten a dél-ázsiai (khmer, sziámi, burmai, indonéz, laoszi, stb.), és az indiai gyűjtemény található. Az első emeleten a kínai kerámiákat, lakk festményeket láthatjuk, ami 125 év gyűjtőmunkáját tükrözik, de itt van a közép-ázsiai, afgán, pakisztáni, indiai  részleg is. A második emeleten legérdekesebb a japán gyűjtemény, a harmadikon pedig az gyűjtőmunkákat dokumentáló archív fotógyűjtemény (virtuális séta itt). Nagyon jó a múzeumi butik, ahol szép másolatokat lehet kapni, és a kávézója sem megvetendő!

A névadó, Émile Guimet lyoni  gyáros családba született 1836-ban (édesapja állította elő műkedvelő festő feleségének a szintetikus ultramarin festéket, amit “Guimet kéknek” is neveznek, és amelynek gyártása még a dédunokáinak is egzisztenciát biztosított). Guimet, akit “ezer életűnek” is neveztek, tehetségesen festett, szobrászkodott, kerámiákat készített, kórusban énekelt, zeneszerzést tanult, jótékonykodott (Lyonban ő alapította a Természettudományi Múzeumot, sőt árvaházat, iskolát is). 24 éves korától többször megjárta Egyiptomot, földrajzi és régészeti túrákon. Apja halála után, 35 évesen átveszi a festékgyárat, amelyből egy modern, nagyipari termelésre is képes gyárat fejleszt ki. 1876-ban Ázsiába indul, egy évet tölt Japánban (később ő lesz a Francia-Japán Társaság elnöke) és útjáról hatalmas gyűjteménnyel tér vissza. Akár nevezhetnénk is Ázsia Henrich Schliemannjának, abban az értelemben, hogy még egy Buddha pantheont is képes volt magával hozni Franciaországba.

Émile_Guimet_in_his_museum,_by_Ferdinand_Jean_Luigini,_1898

Émile Guimet a múzeumában. Forrás: Wikipédia

Gyűjteményéből 1879-ben Lyonban megnyitja a “Vallások Múzeumát”, majd ezt 1884-ben felajánlja az államnak. Így nyílik meg 1889-ben Párizsban az Ázsia Múzeum, amely halála után felvette a nevét. Az egyik legkedveltebb párizsi múzeumok közé tartozik, fogadásokat is előszeretettel rendeznek itt a hely jó adottságai miatt.

Az MNAAG-nak két “fiók” múzeuma is van. Az egyik, a Hotel d’Heidelbach, ahol a Buddha pantheon van kiállítva és mostanság hozták rendbe a japán kertjét a tea pavilonnal. A másik, a Musée d’Ennery, ami egy igazi XIX. századi hangulatot keltő gyűjtemény.

Múzeumi információk: itt

Musée Yves Saint Laurent

Alig kell 500 métert mennünk a Musée Guimet-től, hogy Párizs legújabb, száztizenvalahányadik, múzeumához eljussunk (útvonal itt), amely október 3-án nyitotta meg kapuit. A múzeum Yves Saint Laurent volt üzlet- és élettársának a milliomos Pierre Berger utolsó missziója volt, mert egy hónappal a hivatalos nyitás előtt, szeptemberben, 86 évesen meghalt.

A helyválasztás nem volt véletlen, mert az avenue Marceau 5 szám alatti épületben volt több mint harminc évig a francia divat 1960-as évekbeli megújítójának és fenegyerekének, Yves Saint Laurent-nak a műhelye. A gyönyörűen felújított épületbe belépve ráérezhetünk arra, hogy mit jelent egy párizsi haut couture (lásd még itt) szalon vendégének lenni. A nagyon jól tematizált termekben YSL legszebb kreációit láthatjuk, de azt is sikerül megmutatni, hogy a nagy elődök – Shiaparelli, Chanel és Dior – után hogyan tudta forradalmian megújítani a francia divatot a Pop-Art-tal, a trapéz nadrággal,  a női szmokinggal, a szaharai stílussal és az álomszép estélyi ruhákkal.

YSLMusée-Yves-Saint-Laurent-Studio-at-5-avenue-Marceau-_-630x405-_-©-Luc-Castel

Forrás: http://www.lexpress.fr/culture/video-le-premier-musee-yves-saint-laurent-ouvre-ses-portes_1947810.html, https://www.parisinfo.com/musee-monument-paris/71205/Musee-Yves-Saint-Laurent

Az oráni születésű, családfáját az 1600-as évekig visszavezető Yves Saint Laurent – Christian Dior váratlan halála után – 1957-ben, 21 évesen lesz a Dior ház vezető tervezője. Úgy tűnt egy sikeres Dior pálya előtt áll, azonban közbe szólt a francia-algériai háború. A katonai szolgálat alól való kibújás, a kettős identitás feloldatlan dilemmája megtöri mindezt: depresszió, kényszergyógykezelés, drogfüggőség, szexuális szabadosság kíséri élete végéig. 1966-ban, 28 évesen – akkori élettársa Pierre Berger segítségével – megnyitja a saját nevén futó divatházát és az YSL monogram világhódító útra indul, kifejezve mindazt, amit ez a korszak jelentett: a diáklázadásokat, a szexuális forradalmat, a beat-korszakot, az egzisztencializmust. Divatházának anyagi függetlensége az 1990-es évek végén megszűnik, sőt a Gucci 1999-ben megvásárolja az YSL márkanevet és a divatház tervezője – az azóta önállósodott – Tom Ford lesz. Yves Saint Laurent számára nem marad más, csak a méltóságteljes visszavonulás 66 évesen, 2002-ben, amelyen mindenki ott volt, aki számított a pályáján: múzsája Catherine Deneuve, és a modelljei: Letitia Casta, Iman, Carla Bruni, Naomi Cambell, stb.

YSL-006

Forrás: https://www.theguardian.com/theguardian/2014/jan/08/yves-saint-laurent-retires-2002

Yves Saint Laurent hat évvel élte túl búcsúját a divatvilágtól, mert 2008-ban agytumorban halt meg. Életéről a legjobb adaptáció a 2014-es francia film itt .

Múzeumi információk:itt

Musée Jacquemart-André

Ha van élettel teli, jó hangulatú múzeum – mint Londonban a WAM -, akkor Párizsban a Jacquemart-André az! Ehhez nagyban hozzájárul a palota kertje és gyönyörű kávézója, ami a párizsiak egyik kedvenc találkozó helye. (Megkockáztatom többen voltak már a kávézóban, mint magában a múzeumban!)

dl_mja1011_c_recoura01_-_dl_mja_218_005_s_lloyd_2

Forrás:http://www.musee-jacquemart-andre.com/fr/dossiers/vues-exterieures?galerie=1

Az 1869 és 76 között épült, eklektikus stílusú palota Párizs egyik legjobb részén, a 8. kerültben a Monceau park közelében található, a boulevard Hausmann-on. Ahogy a palota maga, úgy környék is teljesen tükrözi a XIX. század végi, harmadik császárságbeli francia arisztokrácia életét. Ugyanis Edoudard André 27 évesen (1860-ban) Párizs egyik leggazdagabb örököse volt, a családi bankház jóvoltából. Oly annyira gazdag volt, hogy megengedhette magának, hogy szerelemből és rangon alul nősüljön. 1872-ben egy véletlen folytán ismeri meg feleségét, a nálánál nyolc évvel fiatalabb Nélie Jacquemart, a fiatal és tehetséges festőnőt, akit a Művészeti Akadémia küld Andréhoz egy teljes alakos kép elkészítésére.

6_0

Édouard André és Nélie Jacquemart Forrás:http://www.musee-jacquemart-andre.com

Három évvel később össze is házasodnak – egy gazdag, református, bonapartista és egy szegény, katolikus royalista – az André család akarata ellenére. Mivel nem született gyermekük a műgyűjtés lesz az az utód, amit az utókorra hagynak. Beutazzák Olaszországot és olyan reneszánsz gyűjteményt hoznak össze, amiben a kora reneszánsztól Boticellin, Bellinin át Mantegnáig és Tiepoloig található képek. Magánlakosztályukban középkeleti utazásaikon gyűjtött tárgyak és a XVIII. század legjobb remekei találhatók. 1893-ban Edouard André 60 évesen meghal és minden vagyonát feleségére hagyja, noha rokonsága megpróbálja azt tőle elperelni. Férje halála után a nyughatatlan lelkű Nélie világ körüli útra indul, eljut Indiába is. Természetesen az út egyben arról is szól, hogy a gyűjteményét gazdagítsa. 1912-ben 71 évesen hal meg, és vagyonát a francia akadémiára hagyja, azzal a kikötéssel, hogy palotájában múzeumot rendezzenek be. Ennek megfelelően 104 évvel ezelőtt Raymond Poincaret miniszterelnök megnyitja azt a múzeumot, ami Nélie Jacquemart-André nevét viseli.

Múzeumi információk:itt

Musée Cognaque-Jay

Ismét egy házaspár története következik, de nem az arisztokrácia, hanem az önmegvalósító, keményen dolgozó, feltörekvő burzsoázia köreiből. Hasonló történettel már megismerkedtünk (itt) az Au Bon Marché-t alapító Boucicaut házaspár kapcsán. Ráadásul a szálak össze is érnek, mert Marie Louise Jay első eladónő volt a Bon Marché konfekció osztályán. 18 éves, amikor 1856-ban megismerkedett a szegény és nagyon elzárt szigetről, Il de Ré -ről származó Theodore Ernest Cognacq-kal. Jay 16 évet várt a házasságra, míg Cognacq felépítette egzisztenciáját a Pont Neuf-fel szemben lévő szerény, de jól menő butik révén. Ez volt a Samaritaine, amely a híd lábánál álló régi, szamaritánusról elnevezett kútról kapta a nevét. 1883-ban, 14 évvel az Au Bon Marché után, Cognacq és Jay megnyitja az első Samaritaine-t, amit 1903-ban teljes art nouveau stílusban felújítanak, és Párizs legszebb áruházának tulajdonosai lesznek.(Ezt követi majd 1910-ben a második épület, illetve már 1932-ben egy harmadik és egy negyedik is).

escalier-samaritaine-500-2-9645a

A már üres Samaritaine, ami 2005-ben bezárt és az LVMH csoport – némi botrány kíséretében – szállodának alakít át, aminek tervezett nyitása 2018 .

Míg a Boucicaut házaspár a XIX. század végének, addig a Cognacq és Jay házaspár a XX. század eleji francia burzsoázia karakteres képviselői voltak.

07ruecognacqjay01

Forrás:http://www.parisrues.com/rues07/paris-07-rue-cognacq-jay.htmlhttp://www.parisrues.com/rues07/paris-07-rue-cognacq-jay.html

Mivel nem született gyermekük, vagyonukat filantrópiára költötték. 78 évesek, amikor 1916-ben 40 millió régi frankkal egy alapítványt hoznak létre, amivel főként szegény gyermekek élelmezését támogatják iskolákban. Marie Louise Jay 1925-ben 87 évesen, míg férje 1928-ban 90 évesen hal meg. Haláluk után a főként XVIII. századi festményekből és szobrokból álló gyűjteményüket Párizs városára hagyják. 1988-ig egykori palotájuk ad otthont a róluk elnevezett múzeumnak, majd ekkor átköltöztetik a Marais negyedben álló Donon palotába, ahol ma is látható mind az, ami az édeskés XVIII. századot jellemezte: egy-két Canaletto, Tiepolo, a parfümgyártásban is jeleskedő Fragonard képei, számos porcelán miniatűr és amiért igazán érdemes megnézni, az a szoborgyűjtemény.

Múzeumi információk:itt

 

2 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s