Léda és Ady Párizsa

Ez a séta inkább Léda Párizsáról szól, arról a környékről és házról, ahová 1904 telén megérkezik Ady Endre. Aztán elmegyünk az egykori Grand Hotel de l’Europe-hoz is, ahol Ady akkor lakott, ha a Léda-szerelem és a “furcsa hármas” élete puskaporos hordóvá vált. Végül pedig megkeressük a néhai Döglött Patkány (Rat Mort) – Gand Café Pigalle-t is, ahova igen gyakran jártak  el “igazi” párizsi életet élni, “mert az én Párisom a legemberibb minden városok között. Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város. Csak éppen mámorosabb és cifrább a többinél.” (Ady Endre: A tegnapi Párizs, 1905.) Mindeközben persze szó lesz a Place Pigalle-hoz vezető utcák titkairól is.

1901-ben a csődbe jutott Diósi Ödönnek és vele feleségének, Brüll Adélnak viharos gyorsasággal kellett elhagynia Szófiát. A hitelezők követelései elől egészen Párizsig menekültek, ahol a korábban jó módban élő párnak három évig koszos, bútorozott szobák és a kétes egzisztenciát nyújtó képeslap üzlet jutott. Diósi üzleti csillaga 1904-ben kezd újra fényesedni, amikor is szőrme- és pezsgőképviseletet nyit. Mindez már lehetővé teszi, hogy Párizs egy jobb részén béreljenek lakást. Közben Brüll Adél a párizsi szegénységből – némi családi-anyagi segítség reményében – 1903-ban hazalátogat Nagyváradra. Itt az EMKE kávéházában megismerkedik a nálánál öt évvel fiatalabb, 26 éves hírlapíróval, Ady Endrével. Egy hónap tomboló és lángoló szerelem után Léda visszautazik Párizsba, Ady pedig éjt-nappallá téve dolgozik, hogy összespórolja első párizsi útjának költségeit.

 

Rue de Lévis 92

Diósiék 1903 végén költöznek a rue de Lévis 92. szám alá, egy öt emeletes, 1896-ban épült ház harmadik emeletére. Brüll Berta visszaemlékezése szerint: “Végre sikerült saját lakást bérelnie. Erre vágyott három éve. Négyszobás lakás volt ez, abból Dodó egy szobát irodának használt, és hármat adott Adél rendelkezésére. A hálószobán kívül a többi szoba berendezése még távol volt attól, amit Adél  szeretett volna maga körül látni, de már annak is örült, hogy megszabadult a piszkos bútorozott lakásoktól. Konyhája kitűnő volt, asztala kifogástalan és mindenütt rend és tisztaság honolt, pedig majdnem mindent egyedül végzett akkor még, mert személyzetet tartani nem tudott.” (Forrás itt )

Amikor Ady 1904 januárjában először megérkezik Párizsba, akkor neki a negyedik emeleten bérelnek szobát, de leginkább Diósiék lakásában élnek együtt, majd egy évig. A mostanság virulens bulvár irodalomtörténet Diósi homoszexualitásával magyarázza ezt a “furcsa hármast”, míg mértékadóbb irodalomtörténészek (itt) inkább pszichológiai-pszichopatológiai okokkal.DSC01660A Batignole negyedet, ahol a rue de Lévis is található, 1860-ban csatolják Párizshoz, és a következő évtizedekben dzsentrifikálódik: lassan eltűnnek a földszintes vidéki-külvárosi házak és helyüket a 4-5 emeletes bérházak veszik át. A rue de Lévis már az 1800-as évektől Párizs egyik legfontosabb piacozó utcája volt, és ma is három-négy generáció óta működő pék-, hentes-, élelmiszer üzleteket találunk itt. Leszállva a Villiers megállónál, a rue des Madames-ot keresztezve, az utca elején (útvonal itt) olyan érzésünk lehet, mintha az egykori Józsefvárosi piac környékén lennénk: az árusok kinn állnak boltjaik előtt, hangosan, énekelve dicsérik áruikat és csábítják be a vásárlókat! Ilyet még Párizsban is ritkán lehet hallani, már ezért is, meg a jobbnál-jobb kisboltok, éttermek, butikok miatt is megéri ide elvándorolni!

Az anekdotikus visszaemlékezések szerint Ady magával vitte Párizsba Czigány Dezső róla festett képét, amit rögtön megérkezése után ki is akasztott Diósiék lakásában. Amikor Lédával igen gyakran összevesztek – leginkább azon, hogy a pénzét elköltötte (amit aztán ő oszt be neki), vagy éjszaka lumpolt – mindig leakasztotta a képet, és magával vitte az Európa Hotelbe. (De amikor véget ért a Léda-szerelem, akkor végleg otthagyta nála!)

02ady

Czigány Dezső: Ady Endre Forrás: http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/c_menu/czigany/02ady.htm

Az egykori Grand Hotel de l’Europe – rue de Constantinopole 15.

A rue de Levistől alig 350 méterre van az egykori Grand Hotel de l’Europe, ma a magát irodalmi szállóként hirdető – Proust főhőséről elnevezett -, Best Western Le Swann. Ez már egy másik  kerület (a 8. kerület) és másik városnegyed, az Európa, amiről itt  már szó volt.

10700581_319183948267714_1189517530252383327_oDSC01669A hotelen már messziről Proust képe üdvözöl bennünket, noha soha nem lakott itt, hanem a bl. Hausmann-on. Mindenesetre jó üzleti fogással, minden honnan Proust néz ránk, sőt a fürdőszobák üvegfalaira Proust idézetek vannak gravírozva.

De azért nem kell csalatkoznunk, mert a szálló előterében megtaláljuk az Ady-emléktáblát és a reggeliző egyik faláról pedig Ő kísér szemmel bennünket! Révész Béla visszaemlékezése szerint: “Jófajta polgári szálloda, a Monceaux finom tájékához közel, szomszédságában a lüktető Gare St-Lazare-nak. Keverék nép élt a szállodában, mindenfajta nemzetségbeli, köztük önálló életű diákkisasszonyok, követségi hivatalnokok, bolygó orosz forradalmárok. Ady a harmadik emeleten lakott, egyszerű, de jól felszerelt szobában, benne a széles francia ággyal. Illik egy kevéssé képet adni erről a szobáról, több nevezetes versét írta meg itt Ady, elkomorult kedvével pedig azt is többször megtette, hogy francia ágyából két-három napig ki nem mozdult…”,

Hotel-Literaire-Le-Swann-9-682x1024

Rue de Constantinople 15, ugyanazon házban volt a bár, ahol a szállodája és Ady este tizenegy óra tájban jött ide mindennap, pontosan, a rue de Levis 92 alól. Ez a bár egyáltalán nem volt olyan fajta bár, ahogy azt mifelénk értik. Minálunk a háború kínjaiból fölváltott temérdek pénz orgiázó luxustanyáját jelenti a “bar”, odakinn jellegzetes, a párizsi életmódból kitermelt egészen más helyiség… Franciás tisztaság csillogott a rézedényeiken, üvegeiken, de alapjában véve szomorkás kedvűek, elmélkedésre, följáró fantomokkal tanácskozásra igen alkalmatos helyecskék voltak ezek a bár-ok, amilyenekben Verlaine is, a Panteon körül, elüldögélt és hátradőlt fejjel, a semmivel szemben, beleámult vonuló abszintködeibe…Ady mindennap eljött a rue de Constantinople 15 alatt levő bár-ba, levelezésének nagy részét itt írta meg, lapjait itt olvasta tovább és közben mértéktartással piros bort ivott. Ady szívesen járt ide, a késő esti órákban alig zavargott itt ember, takaros szobácska volt, támlás jó székekkel, körülzáró izmos asztalokkal, a tulajdonosok igen rokonszenvesek, pirosképű fiatal francia a gazda, nevetős, gömbölyű a felesége, akik nagyon megbecsülték finom, halk vendégüket, a “Monsieur Ády”-t, a nevét is tudták…”(Forrás: itt )

A Léda-szerelem kilenc évéből – egyre gyérülőbb és rövidebb időszakokban – Ady közel három évet töltött Párizsban. Később, az 1909-es évektől leginkább az Odéon tér környékén szállt meg, ahogy azt  itt  már említettük.

Útban a Place Pigalle felé

Párizsban Brüll Adél kedvelt időtöltése volt a sétakocsikázás, de nem mint társasági esemény, hanem a magány órái. Útját bizonyára a Palce de l’Europe felé vette, aminek egy része viaduktként emelkedik a Saint Lazare pályaudvar sínjei fölött, amit 1889-ben építettek. Normadia ebben az időben válik felkapott üdülőhellyé, közel 25.000 utas fordult meg évente itt, ezért vált szükségszerűvé a bővítése is. Ezzel, a korábban külvárosi Saint Lazare, a XIX. század végétől Párizs legfontosabb távolsági pályaudvara lett.

d7hftxdivxxvm.cloudfront.net

Gustave Caillebotte: Az Európa híd. Forrás: https://www.artsy.net/artwork/gustave-caillebotte-le-pont-de-leurope-the-europe-bride

Brüll Berta szerint: “Párizsban, ha Adyval valahol végigsétált, még a széphez és különöshöz szokott párizsi közönség is felfigyelt, oly szembetűnő volt, de nemkülönben Ady is, az Ő érdekes, nem mindennapi külsejével, sokatmondó szemével.”  Kedvelt helyük természetesen a Montmarte, a Place Pigalle volt, ott is pedig – az akkor felkapott irodalmi és művészeti találkozó helynek számító – Le Rat Mort – Le Grand Café Pigalle.

Kanyargós útvonalon jutunk el a rue Jean Baptiste Pigalle-ig – a XVII. századi szobrász után elnevezett utcáig -, ami a Place Pigalle előszobája. Az utca szinte tobzódik érdekes és izgalmas történetű helyekben. A 17-es szám alatti Salle Lemoine Franciaország legrégebbi zenei kiadójának, az 1772-ben alapított Édition Lémoine-nak, 1867-ben megépült székhelye. Márványtábla hirdeti, hogy a 20-as szám alatt élt négy évig Chopin és Gerorge Sand-nal, illetve 21-es szám alatt pedig Degas-nak volt a műterme 1882-190 között. De érdemes megnézni 25-27-es szám alatti házat is, ami szépen mutatja a feltörekvő XIX. századi párizsi polgárság lakóstílusát.

DSC01685DSC01687

Közeledve a Place Pigalle-hoz, Párizs XX. századi, emblematikus mulatóit találhatjuk meg. Nem lehet nem észrevenni a Chez Moune-t (54-es szám) a maga hivalkodó portáljával, ami Párizs első leszbikus mulatója, míg (66-os szám alatt) a Chez Brickstop pedig az amerikai jazz  központja volt, ahol még játszott Cole Porter, Django Reinchard is.

DSC01690

Place Pigalle 7 – Le Rat Mort – Le Grand Café Pigalle

Innen már csak pár lépés a Place Pigalle, amit 1827-ben alakítottak ki hat utca kereszteződésében. 1863-ba építik meg a tér közepére, az azóta jelképévé vált szökőkutat, amit az építtetője után Fontaine Davioud-nak hívnak.

abbaye-de-theleme1A Place Pigalle az 1910-es években Forrás: http://www.montmartre-secret.com/article-place-pigalle-1-abbaye-de-theleme-le-rat-mort-106713294.html

 DSC01693A Gand Café Pigalle valószínűleg a szökőkút “illatáról” kapta a Döglött Patkány közkeletű elnevezést, ami annyira beitta magát a köztudatba, hogy az 1900-as éveben már az egész éjjel nyitva tartó  kávézó, étterem, kabaré portálján is ez szerepelt. Ennek a közönségnek volt része Léda és Ady is.

1415275824-Rat-MortForrás:http://www.cparama.com/forum/paris-cafe-du-rat-mort-t22859.html

A kávéház-mulató az 1870-es évektől élte aranykorát. Toulouse-Lautrec képe alapján el tudjuk képzelni az akkori női közönséget. Az irodalmi legenda szerint ebben a kávézóban Rimbaud itt késelte meg Verlaine-t 1872-ben. A közelben lakó Degas mellett, Courbet is rendszeres vendég volt itt az 1880-as években.

487px-Lautrec_in_a_private_room_at_the_rat_mort_1899

Toulouse-Lautrec: Au Rat Mort Forrás:https://commons.wikimedia.org/wiki/

A második világháborúig megmaradt kávézó, majd Cupidó patkánya (Rat á Cupidon) néven kabaré működött itt, majd a végzet utolérte ezt a helyet is. Lebontották a régi négyszintes épületet, új modern kockaházat építettek, ahol először egy bank nyitott fiókot, majd ma pedig egy Monoprix áruház van mindennek a helyén. Így hát Párizs kávéház-története is egy színes folttal szegényebb lett!

DSC01692

Útvonal

https://goo.gl/maps/nbFGBPK6NdB2

3 hozzászólás Új írása

  1. Tóth Mária ms szerint:

    … ezért az írásodért (is) Ady Endre köszönetet mondana.

    Most az enyémmel kell beérned. Köszönöm.

    puszi az élményért. Magda

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s