Ha Saint-Germain-des-Prés, akkor…

Kihagyhatatlan, hogy Párizs legrégebbi, vagy ikonikusnak számító irodalmi kávéházait – a Le Procope-ot, a Les Deux Magots-t és a Café de Flore-t – útba ne ejtsük, megismerjük múltbeli és jelenkori történetüket és hagyjuk magunkat elcsábítani  a hangulatuktól.

Legutóbbi sétánkat – József Attila ürügyén – a rue Vieux Clombier 4. szám alatti Hotel Atlantisnál fejeztük be. Alig 600 métert kell csak tennünk, hogy kiérjünk a boulevard Saint Germain-re (útvonal itt), ami Párizs és a bal part egyik fő utcája. És itt pedig, alig 500 méteren belül, megtaláljuk sétánk három helyszínét. Olyan ez, mintha a régi New York, a Hadik és Centrál kávéházak egymás tőszomszédságában lennének a Nagykörúton.

Érdemes megállni és végignézni a boulevard Saint Germain-en, mert tulajdonképpen itt érthetjük meg igazán, hogy miként lett Párizs – az 1850-es évektől kezdődő hausmanni rekonstrukcióval – modern világváros és vesztette el “középkori báját-búját”.

Le Procope – 331 éves öregúr, aki nem veszítette el eleganciáját

Elérkezve a 130-as számú házhoz, a Cour du Commers-Saint-André – az 1730 óta működő átjáró – előtt találjuk magunkat. A passzázs XVIII. századi története szinte a francia forradalom melegágyaként szolgált. Itt volt (a 8-as szám alatt) Marat kiadója, ahol a “Nép Bartája” folyóiratot adta ki, a 9. számú házban lakott Joseph Ignace Guillotine, és 1787-ben a 20-as számú házban élt Danton, de volt itt labdaház is, ahol a teniszhez hasonló jeux de paume játékot játszották.

DSC01743 (2)

Amint beljebb érünk az átjáróban, jobbra rögtön előttünk himbálózik a Procope cégére is: hirdetve, hogy itt már a felvilágosodás és a forradalom jeleseit 100 évvel megelőzve is kávéház működött. Ez tulajdonképpen a Fényességes Padisah akkori követének Szulejmán agának és az ő gyaur szolgájának, az örmény Grigoríjnak volt köszönhető. Ugyanis, XIV. Lajos nem szerette a kávét, de mivel udvara nem volt ilyen erős jellemű és nem tudott ellenállni annak, ami “fekete, mint az ördög, forró, mint a pokol, tiszta, mint egy angyal és édes, mint a szerelem”, így a Napkirály engedélyezte, hogy 1672-ben megnyíljon az első kávéház-jellegű szalon. Aztán jött egy szicíliai, bizonyos Francesco Procopio Cultelli, aki jó üzleti érzékkel – az egykori Comédie Française-zel szemben – megalapította az első, a mai értelemben vett kávéházat.

DSC01746

Tulajdonképpen ez a Procope “hátsó udvara”, mert díszes főbejárata a rue de l’Ancienne-Comédie 13-as szám alatt van. A forradalomig mint színházi kávézó működött, de az enciklopédisták, a felvilágosodás és a forradalom hajnalát, amikor Voltaire, Didrot, Danton, Marat törzshelye – sőt Benjamin Franklin itt írta állítólag az Amerikai Alkotmány tervezetét – lett a hely, Monsieur Procope már nem érte meg. 1753-as halála után a családja még 80 évig tulajdonolta a helyet. A Bourbon restauráció idején a limonádéjáról híres Heu lett a tulajdonos, aki tudatosan csábította be az írókat, színészeket, mint George Sand, Gautier vagy – ha hinni lehet Victor Hugonak és Dumas-nak – kora nagy tragikája, Mademoiselle George, de itt ivott abszintot a már mindenen túl lévő Verlaine élete és az 1800-as évek végén.

Milyen a Procope? Mint egy múzeum: láthatjuk itt Napóleon kalapját egy üvegkeretben, vagy Voltaire asztalát, ebéd és kávézás közben a felvilágosodás nagyjai néznek le ránk a különböző festményekről (video itt) A Procope ma már igazából étterem, fél 12-kor nyit, de csak éjjel 1-kor zár. Árai megszűrik a közönséget, de a Procope menüt érdemes kipróbálni (22-29 euró), vagy ha igazán elengedjük magunkat a Filozófus menü sem megvetendő, bár drágább (32-39 euró). A kávé szintén drágább az átlag párizsi árnál is, de ajánlom tömény kávé élvezetként a Procope Liège-i kávéját (Café Liègios Procope), ami kávéparfé, kávékrém, panna cotta és vaníliás tejhab csodás egyvelege -persze ez már desszert árban van. És aki bátor, az Verlaine után szabadon, abszintot is rendelhet!

Végül pedig, nagyon érdekes és szép hagyomány, hogy irodalmi kávéházhoz illően a Procope három díjat is kioszt évente: a Fekete humor díját (1954 óta), a republikánus eszmék ébrentartásáért járó Jean-Zay-díjat, és a tulajdonos Blanc fivérek által 2011-ben alapított Procope a felvilágosodásért díjat, az év legjobb politológiai, filozófiai, vagy társadalomkritikai esszéjéért. Ezért az díjért 12 hónapig egy asztal jár a Procope-ban (2500 eurós rendeléssel), 2000 eurós díj és valami nagyon jó pezsgő!

Les Deux Magots – egy nagyot álmodó pincér és családja, meg persze a  művészek és filozófusok

Az 1780-as években már közel 700 kávézója volt Párizsnak – ahogy azt  Louis Sébastien Mercier számba vette, híres művében a Tableau de Paris-ban – azok számára, akik “a szegénység elől menekülnek a lustaságba, de azok számára is, aki csak beszélgetnek, vagy eltűnnek az újságok mögött, vagy éppen új gondolatokról, filozófiákról cserélnek eszmét.” A párizsi kávéházi élet felvirágzása a harmadik császárság korában jön el, a Deux Magots elődje is 1873-ban nyitja meg kapuit a Saint-Germain-des-Prés tér és környékének lakossága előtt. A Deux Magots elnevezést már 1914-es tulajdonosa, az egykori pincér Auguste Boulay adja a helynek, mégpedig arról a két kínai figuráról, ami az 1810-20-as években a kínai selyemből készült női ruházati boltból maradt ott.

DSC017512Les_Deux_Magots_Paris_December_2006_001

Forrás:https://travelfranceonline.com/les-deux-magots-cafe-saint-germain-des-pres/

A Deux Magots már 105 éve, immár negyedik generáció óta, a Boulay-Mathivat, illetve a Deux Magots Társaság kezében van, és még nem sikerült bekebeleznie – úgy mint a Procope-ot vagy az Angelinat (ahol már jártunk itt ) – Olivier Bertrand-nak a Burger King France tulajdonosának.

A hely irodalmi kávéházi karrierje az 1920-as években kezdődik, amikor is a szürrealisták tanyát vernek, André Bretonnal az élen. Majd minden napos vendég lett itt Giraudoux, Hemingway, Jacques Prévert, Elsa Triolet, Luis Aragon és André Gide is. Nagy szerelmek is születtek a Deux Magots-ban: 1935-ben az 54 éves Picasso itt ismerkedik meg a különleges szépségű fotográfus és festő 28 éves Dora Maar-ral, aki Guernica képének is inspirálója lesz. Az 1950-es években Sartre és Beauvoir, ha változatosságra vágyott a szomszéd vár, a Café de Flore után, néha itt is tartott egzisztencialista fogadóórát.

1933 óta létezik az akadémikus Goncourt díj ellenében a Deux Magots díj, amit Raymond Queneau alapított tizenhárom másik társával az új, modern hangvételű irodalom támogatására. A Deux Magots megénekelte Guliette Gréco, de a jelenkori francia sanzon fenegyereke Renaud is, a Tortacsata c. számában (zene itt), kifricskázva a kávéházi, jobboldali filozófusokat. Számos film közül pl. az Érintetlenek kávéházi jelenteit is a Deux Magots-ban forgatták.

Ha reggeli, akkor a Deux Magots, mert már fél 8-tól nyitva van (és éjjel egykor zár). Választhatunk a klasszikus, a teljes, de ha ihletett hangulatban vagyunk akkor Sartre vagy Hemingway reggelije között is (15-26 euró között). A Deux Magots-nak fantasztikusan jó tájolású terasza van, de nekem napközben még soha nem sikerült egy kávé mellett kiélveznem a ritka, párizsi napsütést, mert az amerikai és japán turistáknak kötelező legalább két órát eltölteniük a Deux Magots teraszán!

Café de Flore – a szomszéd vár

Ez is csak Párizsban képzelhető el, hogy több mint száz év óta egymással szemben megéljen és túl éljen háborúkat, gazdasági válságokat, sőt híressé váljon két olyan kávéházi-intézmény, mint a Deux Magots és a Flore.

A Flore már igazán a harmadik császárság “terméke”, hiszen 1885-ban nyitotta meg kapuit és nevét Flóráról a tavasz istennőjéről kapta. Ezért is díszítik gazdagon első emeleti portálját mindig az évszaknak megfelelő virágok.

DSC01754

A XIX. század fordulóján neves vendégei között tudhatta Hysmans (á la Houellebecq!), majd 1913-tól Apollinaire a kávéház földszintjén “rendezte be” a Párizsi esték szerkesztőségét. Kora reggeltől délig dolgozott, délutánra találkozókat szervezett, majd hazatért a boulevard Saint Germain 202 szám alatti otthonába, hogy este megint útnak induljon és az amerikai Gertrude Steinnél vacsorázzon. A első világháború után a dadaisták (Tristan Tzara) és a baloldali értelmiség és művészek, André Breton, Luis Aragon, Paul Éluard törzshelye lett a Flore. Az Aragon-körhöz tartozva Illyés Gyula is többször megfordult itt.

Faludy György 1932-ben egy évet, majd 1938-ban két évet tölt Párizsban. Törzshelye – más magyarokkal egyetemben – szintén a Flore volt: “Ide vonzódtam elejétől fogva. És itt tanyáztam egy pohár fine mellett gőgös diákkoromban, mikor fine-re mindig futotta, vacsorára nem. S mikor azt hittem, rakéta vagyok. A hátsó falnak háttal Picasso ült a spanyol nővel; köszönőviszonyban voltam velük s verset próbáltam írni, de nem ment; pedig milyen otthonos, szerény, piros szoba ez a kávéház a kis üvegkalicka télikerttel a boulevard-ra. Fiatalemberek jöttek be nyeglén, sistergő rakéták, mint jómagam;” (Forrás: itt )

Vas István gunyoros, Café de Flore teraszán c. versében az 1930-as évek Flore-ja a dekadenciától átitatott kávéházi hangulatot érzékelteti.

“Sajnáljam tán az elkényeztetett
Bandát, amely magas sarkú cipőkben
Hímsegget himbál s űzi az időtlen
Kövek között az élvezeteket
S a lányokkal, kiket megrészegít
A puha szél, az éles fény, előttem
Morzsolgatják egymás testrészeit;
Sajnáljam, amiért hideglelősen
Rettegnek, hallom, az új kényesek
Az apokalipszissé nőtt atomtól,
Rendcsinálástól, új társadalomtól,
Vagy bárhogy nevezzék a végzetet
E teraszon ficánkoló sűrűben?
Még félelmük is oly valószerűtlen!”

A német megszállás alatt lesz Sartre és Beauvoir igazi otthona a Flore, mivel ennek első emeletét – ellenben a Deux Magots-val – fűtötték, és egész nap ott dolgozhattak. Ekkor kötnek életre szóló barátságot Paul Bouballal, aki 1939-tól negyvennégy évig tulajdonosa a kávéháznak. A Sarte-Beauvoir páros nem marad hálátlan, mert 1950-es években francia és nemzetközi írói körükkel “világhírűvé”, “mítosszá” vagy mai kifejezéssel élve “trendivé” emelik a Flore-t.

Paris : Saint-Germain des Pres, Boris and Michelle Vian, Jean-Paul Sartre and Simon de Beauvoir

Boris Vian és felesége, Satre és Beauvoir az 1949-ben a Flore-ban Forrás: https://www.pariszigzag.fr/histoire-insolite-paris/petite-histoire-du-cafe-de-flore

Ahogy az évek mentek, úgy változott meg a Flore hangulata, atmoszférája is. Az aranykorban gyakran lehetett itt látni Serge Gainsbourg-ot egy dupla pastis mellet, vagy  Gianni Angellit családi körben vacsorázni, vagy éppen Cathrine Deneuve-öt a lányával Chiara Mastroiannival. Szálló igévé vált Párizs szerte Guilette Gréco mondása, hogy “a Flore-ban az emberek kevésbé csúnyák, mint egyébként”. Legendássá vált a Flore egy-egy pincére is, mert némelyik olyan volt, mintha tényleg egy regényből lépett volna ki. Ma már az írók, újságírók, művészek kevésbé találják meg az íráshoz szükséges intimitást, nyugalmat a kávéházakban,mint hajdanán.

A Flore tipikusan az a hely -szerintem – ahol egy könnyű ebédet érdemes fogyasztani. Van aki, a Cézár salátára (19,50 euró), van aki Colette salátára (21 euró) esküszik. De ha csak a a Flore saját csokoládéját kóstoljuk meg (7 euró) és üldögélünk a teraszon, vagy a kalitkában, akkor is úgy érezhetjük, hogy egy darabka Párizst viszünk haza.

Útvonal

https://goo.gl/maps/maZ58WuHi8v

3 hozzászólás Új írása

  1. Eszter Szabó szerint:

    Ezek szerint a kávéházak az irók akkori közösségi irodáikent működtek. Jó cikk.

    Kedvelik 1 személy

  2. setaljvelemparizsban szerint:

    Nekem inkább az volt a “meglepő”, hogy mind a három menő kávéház, még talán egymással versengve is, alapított valami irodalmi díjat! Ki is felejtettem, hogy természetesen a Flore-nak is van díja, 1999 óta, amivel egy fiatal szerzőt és egy tehetséges ifjú jogászt díjaznak! Szerintem ez is követendő példa lehetne!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s