Miért ülnek a terrassophile-ek a Place du Trocadéron?

Kik a terrassophile-ek?

A francia köznyelvben néhány éve új kifejezés – a terrassophile – született egy nagyon régi életstílus megtestesítőire, a teraszozókra. Az igazi terrassophile lokálpatrióta, mert törzshelye a saját kerületének egy-egy étterme vagy kávéháza. Az első tavaszi napsugár csalogatja ki, hogy aztán kora tavasztól egészen késő októberig – kivéve a nem túl ritka esős napokat – a teraszokon élje mindennapjait: egyen, igyon, beszélgessen, ismerkedjen, találkozókat bonyolítson le.

A Place du Trocadéron található három kávéház – a Le Malakoff, a Café Trocadéro és a Café Kléber – közönségét a lokálpatrióta, jó módú, 16. kerületi terrassophile-ek és a párizsi hangulatot kereső turisták sajátos keveréke adja. De miért olyan “párizsias sikk” egy hét sugárútra nyíló, forgalmas téren teraszozni?

 

Place du Trocadéro – változások tere

A Place du Trocadérot az elmúlt közel 150 évben legalább háromszor nevezték át. A második császárság idején még a place du Roi du Rome névre hallgatott, Napóleon fiának emlékezetére. Aztán az andalúziai Cádiz trocadérói erődjéért folytatott csata után place du Trocadero lett, míg 1978-ban kapott egy “asszonynevet” is, a November 11-ét, az első világháború utolsó napjának emlékére.

A XVI. században még Medici Mária (a csapodár IV. Henrik felesége, XIII. Lajos anyja, akinek életét Robert Merle regényesítette meg a Francia króniákban) által építtetett, l’Ermitage névre hallgató, vidéki palotácska állt itt a magaslaton. Az 1878-as, első párizsi világkiállításra egy arab-bizánci stílusú palotát kapott a tér, amit a Palais du Trocadéronak neveztek el. (Ahogy már korábban is szó volt róla   itt , ez az időszak amikor Franciaország és Anglia az ipari nagyhatalom címért fut versenyt, és amikor a franciák vereséget szenvednek Verdunnél, és mindennél fontosabb volt, hogy  Franciaország nagyságát monumentális épületekben fejezzék ki.)

index

Forrás: Wikipédia

Az eklektikus stílusú palota dísze Párizs legnagyobb  bálterme lett. A köríves részben elhelyezkedő teremből nagyszerű kilátás nyílt az alatta elhelyezkedő parkra, a városra – egészen a Montmartre-tól az Invalidusokig – és a vele szemben hamarosan felépülő toronyra. Az oldalszárnyak múzeumként funkcionáltak, bemutatva egyrészt a francia szobrászat legnagyobb remekműveit (ezek ma nagyrészt a d’Orsay Múzeumban láthatók), másrészt az első etnográfiai gyűjtemény kapott itt helyet (ezek ma a Musée Branlyben vannak).

Aztán új korszak jött, új világkiállítás, nevezetesen az 1937-es, amelyhez már nem volt “comme il faut”  ez az eklektikus cukorfalat. A korstílusnak megfelelően, a neoklasszikus alapokon nyugvó, totalitárius építészet jegyében megépült Palais de Chaillot adott helyet “A művészet és technika a modern életben” c. világkiállításnak. Ekkor állították ki Vera Muhina Munkás és kolhoznő szobrát, és vele szemben a német erőt hirdető birodalmi művészet új alkotásait is.

Palais-de-Chaillot-et-esplanade-du-Trocadéro-Vue-du-ciel-_-630x405-_-©-Fotolia-fovivafoto

Forrás: https://www.parisinfo.com/musee-monument-paris/118358/Palais-de-Chaillot

Nem anakronizmus, ha egy kicsit dunaújvárosi hangulatunk támad, és a timpanon, meg az oszlopfőkön lévő szobrokra úgy nézünk, hogy akár Pátzay is készíthette volna őket.

Noha nem könnyű a totalitárius építészet hatása alól kivonni magunkat, de mindenképpen érdemes bemenni az épületbe, mert elrettentő neveikkel ellentétben, Párizs két nagyon jó múzeumának – Musée de l’Homme, az antroplógiai, és a Musée de Marine a tengeri gyűjteményeknek – ad helyet. Az épületben egy, a kortárs eladásokra specializálódott színház és egy nagyon jó étterem is van.

A turisták Mekkája

Visszatérve a címben feltett kérdésre, meg arra is, hogy miért lesz egy nagyon forgalmas, bizarr hangulatot árasztó tér a turisták Mekkája, hát ezért: DSC01250

 

Sehonnan nem lehet olyan jó képeket készíteni az 1898-as világkiállításra épült Eiffel-toronyról, innen! Sehonnan nem kapunk olyan körpanorámát Párizsról, mint erről a helyről.

Talán kevésbé köztudott, hogy Eiffel először Barcelonának ajánlotta fel a torony megépítését, de az költségessége és furcsasága miatt elutasításra talált. A kudarcból tanulva Eiffel hatalmas kampánnyal, hirdetésekkel győzte meg az akkori kormányt és a párizsi közönséget, hogy  ez a “Csúfság” , “Öreg hölgy” ,”Lyukacsos végbélkúp” – ahogy a korabeli kritikusok illették – a világkiállítás és Párizs maradandó díszévé válhat.

+1 tipp

A teraszozás után, egy esti vacsorára vagy egy vasárnapi brunchra 11 órától,  bátran ajánlható hely a Maison Pradier, a Chaillot palota színházának étterme, teljes kilátással az Eiffel toronyra. Elérhetőség: itt

4 hozzászólás Új írása

  1. Mànfai Melinda szerint:

    Nagyon kellemes íràs! Egy aprócska hibàra szeretnèm csak felhívni a figyelmet: az 1878-as màr a harmadik pàrizsi vilàgkiàllítàs volt, nem az elsô! Az elsô 1855-ben, a màsodik 1867-ben volt, ezeket követte az 1878-as. Üdvözlettel, Mànfai Melinda

    Kedvelés

    1. setaljvelemparizsban szerint:

      Kedves Melinda, hálásan kösznöm a pontosítást!

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s