Tüntetők és mozgalmárok nyomában – Place de la République (2)

Hivatásos és spontán tüntetők, mozgalmárok vagy a társadalmi mozgalmak kutatói  (hommage á Alain Touraine) számára el sem tudok jobb helyet képzelni, mint a Place de la République-et. Ahogy az előző bejegyzésben itt is írtam, szinte nem múlik el nap, hogy a République-en ne történjen valami. Az elmúlt egy év legizgalmasabb tüntetései a Nuit Debout (Éjjel Állva) Mozgalomhoz fűződnek, amikor Libertét, Égalitét és Fraternitét éjszakai műszakba állították.

A dolgok hátteréről annyit érdemes tudni, hogy Franciaországban – hála a szocialista kormányoknak – iszonyú keményen védik a munkavállalókat. Ez gyakorlatilag olyan rugalmatlanná tette a francia munkaerő-piacot, hogy szinte alig van felvétel a munkahelyekre, mert akit egyszer felvettek valahová, az örökre “bebetonozta” magát az állásába. Ha van is felvétel, akkor a szokásos  1-3-6 hónapos próbaidős módszer, ami leginkább a fiatalok számára teszi lehetetlenné a tartós munkavállalást. Utoljára Sárközy mert hozzányúlni a munkavállalói jogokhoz azzal, hogy felemelte a nyugdíjkorhatárt. Mint tudjuk – egyebek között – ebbe bukott bele. A Hollande-kormány, az ifjú gazdasági miniszter – a “gauche caviar” Macron  (akiről még a jobbosok is azt mondják, hogy:  “nem érteni mit keres baloldalon”) – javaslatára a választások előtt egy évvel módosítani akarta a munkatörvénykönyvet. Racionálisan tejesen érthető törekvés volt, mert a francia gazdaság éppen mélyponton van/volt, ugyanakkor politikailag felért egy öngyilkossággal. (Ma már azóta az is kiderült, hogy M. Hollande eltűnik a politikai süllyesztőben, míg M. Macronból minden bizonnyal köztársasági elnök lesz).

Nuit Debout

A körülbelül 150 ezer fős március 17-i tiltakozó tüntetés után, március 31.-étől az egyetemisták, a fiatalok és az elkötelezett szakszervezetis munkavállalók (plusz az érdeklődő honpolgárok) minden nap este 18 órától kezdve éjszakába hajlóan (innen ered az elnevezés is) tüntettek a Place de la Republique-on, követelve a kormány lemondását, a törvény visszavonását. Voltak frappáns, szellemes jelszavak (“Harc az oligarchák ellen!” “Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni!”) és a szoborcsoportot lassan a felismerhetetlenségig elborították ezekkel. Csak a tagadást, és az ellenállást lehetett olvasni mindenhol, a miértet, a megoldási javaslatokat csak elenyészően. Alain Finkielkraut az egyik legnagyobb filozófus és esszéista, aki kiment a tüntetők közé vitatkozni, a demokratikus pluralizmus jegyében, kifütyülik, sőt inzultálják is.

Az első napok illúziója és kicsit utópista hangulata után a tér és a tüntetések a balodali kultúra utolsó bástyáivá, illetve a népszerű egyetemek szociológia szakának karikatúrájává váltak. A szociológusok kivitték a “szociológiát” az utcára nem is akár hogyan, a direkt demokrácia és részvétel jegyében. A mozgalomnak nem voltak konkrét vezetői, szóvivői, hanem bizottságai: így például a “legfontosabb” gazdaságpolitika és oktatási bizottság mellett, a gender bizottság a heteroszexuális nők jobb megértését tűzték ki célul, aztán voltak még “Fehér”, “Fekete”, “Arab” és “Zsidó” bizottságok is.

A virtuális kommunikáción edzett generáció kialakította a maga mozgalmi metakommunikációját is, egy nagyon jópofa jelrendszert alkalmazva, hogy gyűlések ne fulladjanak értelmetlen ordibálásba.

mouvement_nuit_debout

Napok alatt egész Franciaország  szerte a nagyobb egyetemi városokban megalakultak a Nuit Debout-bizottságok, és ha mozgalom – a modern kommunikációs eszközök révén – jól mediatizált nemzetközi hálózattá volt.

Gyakorlatilag a hét évvel korábbi occupy mozgalmak minden jellemzőjét hozta a Nuit Debut 100 napos fennállása alatt: egy konkrét társadalmi követelés, egy cél hogyan válik az akció áldozatává, részvételi kultusszá és a kielégületlen portestálás ürügyévé. Ma már csak virtuálisan él  itt a tüntetésekre buzdító honlap, és a mozgalom egy éves évfordulóját ünneplendő, “Boldog napokat akarunk megélni” jelszóval hívta újra egybe híveit.

Amikor Liberté és Égalité találkozik Narkiszosszal

A 2000-es évek eleji viharos, nagy tömegeket mozgató, hálózati és a téma-cél-akció elven működő, jól megszervezett, több szervezet által támogatott,  antiglobalista tiltakozások, mozgalmak a múlté. Helyüket átadták (?), át kellett adniuk (?) az újfajta tiltakozási módszereknek, az occupy-jellegű mozgalmaknak. Az 2008-tól megjelenő occupy mozgalmakat öt fő jellemzővel lehet leírni:

Jól megfogalmazott szlogen (ha valaki emlékszik még rá:” TI az 1% és MI a 99%”), ami könnyen érthető, és a vox populi érzetét keltette, sokat pedig nem kellett gondolkodni az értelmezésén; továbbá, a (’89-es kelet-európai változásokhoz hasonló) forradalmi változások ígéretében, követelésében  (“Már semmi sem lehet olyan, mint régen”!) a fennálló kormányzat(ok) megdöntésének lázában égnek; Konkrét társadalmi csoportok (pl. bankárok, kormányok) és konkrét társadalmi intézmények (pl. bankok, kormányzati épületek) ellen irányulnak, szemben a megfoghatatlan, és a protestálás címzettjeit illetően homályos globalizációval; strukturálisan a rhizomorf (gyökérrendszerhez hasonló) alakzatot vettek fel, különféle oldalhajtásokat növesztve, eltérő célokkal és értelmezésekkel, és ezeknek az ágaknak már nem volt közük sem ideológiailag, sem céljaik tekintetében a fa törzséhez; az 1-2 napos masszív tüntetések helyett a tartós területfoglalás, az akció (és annak kivitelezése) vette át a célok, ideológiák helyét; a harcos forradalmi hevület pedig szép lassan át adta/adja helyét a happening, az “együtt vagyunk, milyen jó buli” életérzésnek.

 Az önmagukkal szerelembe eső társadalmi mozgalmak

A 2010-es évek fordulóján, az Occupy (WS) mozgalmak fő ideológusa az akkor hatvanas éveinek elején járó Slavoj Zizek volt, akit így jellemeznek:
“Míg Fukuyama a történelem végét és a liberális demokrácia teljes diadalát hirdette, míg Samuel P. Huntington szerint elkerülhetetlen a civilizációk összecsapása, és ezért minden erőnkkel védenünk kell saját kultúránkat, míg Thomas Piketty az egyre nagyobb egyenlőtlenség okozta veszélyekre figyelmeztet, és a kapitalista rendszeren belül próbál erre megoldást találni… addig a világhírű szlovén filozófus, a baloldali radikális gondolkodás legbefolyásosabb alakja amellett érvel, hogy mai problémáink csak a kommunizmus perspektívájából értelmezhetők és oldhatók meg. És hogy feltétlenül meg kell próbálnunk felépíteni az igazi egyenlőségen alapuló társadalmat, hacsak nem olyan világban akarunk élni, amelyben zombik és vámpírok uralkodnak.”

Szóval semmi kétség, az új tiltakozásokat (társadalmi mozgalmakat) ideológiailag erősen megszállták  a neo-kommunista irányzatok egy kis anarchizmussal is megspékelve (lásd: Anonymus álarcok, amelyek az arctalan anarchizmus jelképeivé váltak). Így aztán semmi meglepő nincs a területfoglalásokban sem, hiszen csak “ami a tied az az enyém is” -elvet érvényesítették a közterek kisajátításában, a közösségi, kommunális fogyasztásban.

Zizek váteszként, már 2008-ban figyelmezteti elv-társait: “Ne essünk szerelembe/ne szeressünk bele önmagunkba, és ne feledjétek, a karneválok olcsók. Ami számít a holnap/a következő nap, amikor meg kell majd változtatni a hétköznapokat. Változni fog-e valami? Ez a lényeg.”
Sajnos Zizek figyelmeztetése inkább kasszadrai jóslattá vált. A jövő megváltoztatásából, a célokból, elvekből – még ha azok kommunisztikusak is voltak – alig lelehető fel valami ma a különböző occupy-jellegű tüntetések tacepaóin. Mert programokra, konkrét javaslatokra nem marad sem idő, sem szellem a folyamatos “karneválok” közepette.
A tiltakozók (mozgalmárok; a franciában – nagyon sokat mondóan – militantnak nevezik az aktivista tagokat. Használják az activist kifejezést is, de azt inkább valami szabadidős tevékenységre értik.) rövid idő alatt beleszeretnek a happeningbe, és önmagért a tiltakozásért, az akcióért tartanak ki hónapokig az occupy mozgalmakban.
Így aztán, maga a processzus (az akció) válik üzenetté, a részvétel pedig kultusszá, és a protestálás maga az, ami kielégülést szerez! A miértekről, a célokról, elvekről, netán konkrét megoldási javaslatokról – azonkívül, hogy “mongyon le” – pedig már egyre kevesebb szó esik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s