Dalida és a Montmartre

Mostanság a negyven feletti korosztály Párizsban  – talán Franciaország szerte is – “Dalida lázban” ég. Ugyanis, éppen 30 éve halt meg a tragikus sorsú francia énekesnők egyik legjobbika, és nem sokkal születésének 84. évfordulója előtt, január 11.-én, mutatták be az életéről szóló filmet. Aki 2017-ben Párizsba jön biztos, hogy akarva-akaratlan belebotlik valamilyen Dalidához köthető rendezvénybe. Dalida – aki 1960-as évek egyik legnépszerűbb sanzonettje (itt), majd a 70-es évek közepétől a francia disco (itt) koronázatlan királynője volt – élete és emlékezete szorosan kötődik a Montmartre-hoz. Ezért most felkapaszkodunk Párizs legnagyobb dombjára, a 18. kerületbe.

Rövid útmutató a Montmartre-hoz

A Montmartre Párizs egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb, ebből következően turisztikailag legfrekventáltabb része. Nevét két forrásból eredeztetik: a római időben  Mars hegynek nevezték, ahol a háború istenének temploma állt, és amire aztán a keresztény időkben a Szent Péter templomot építették. A IX. századtól kezdték mártírok dombja néven emlegetni, mivel Párizs védőszentje Saint Denis itt halt mártírhalált.

A domb aljában találjuk a “kétes hírű” Moulin-Rouge-t, a fogalommá vált Place Pigalle-t, a tetejére vezető girbe-gurba utcákat, a kávéházakat, éttermeket. Majd’ mindenhol fellelhető egy-egy neves művész élettörténetének lenyomata, hiszen, ahogy korábban itt már említettük, a Montmartre a XIX. század közepétől a bohémek tanyájaként híresült el. Felérve a dombra, Párizs legszebb bazilikájához, az 1875-1923 között épített Sacre Coeurhöz jutunk, ahol a város már a lábaink előtt hever.

montmartre

Mostani, Dalida emlékének szentelt sétánk nagyon célirányos lesz, hiszen a Montmartre-nak csak a nyugati felét járjuk körbe. Legalább két túra kell ahhoz, hogy az ismert és kevéssé ismert helyeket alaposabban felfedezzük.

A metro 2 vonaláról a Blanche megállónál szállunk le, és ha átmegyünk a Boulervard de Clichy-n, balra pillantva meglátjuk a Moulin Rouge vörös neonfényes malomkerekeit, akkor már jó helyen vagyunk. A rue Lepicen felfelé haladva a 15. szám alatt működik a Café des Deux Moulins, ami Amélie Poulain jóvoltából vált ismertté. Aki Amélie rajongó (volt), annak kihagyhatatlan a hely, mert az kávézó tele van Amélie képekkel, rekvizitumokkal (törpék) és természetesen lehet rendelni az Amélie étlapról Amélie snackot.

Forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/Caf%C3%A9_des_2_Moulins, http://www.edestinos.com.br/blog/2013/08/a-montmartre-de-amelie-poulain/

Felérve a rue Lepic-en már látjuk a Montmartre egyetlen megmarad malmát, amit 1717-ben építettek. Érdemes itt egy pillantást vetni a távolba, mert szép időben egészen az Invalidusokig ellátni. A Debray család működtette a malmot míg nem – a legenda szerint – az 1812 párizsi vagy más néven montmartre-i csatában az orosz csapatok fel nem négyelték az ellenálló családfőt. A restauráció idején a csatát túlélő ifjú Debray felhagy a molnársággal és kocsmát nyit, Bal Debray néven, ahol galette-t és a Montmartre lankáin termelt savanyú bort árultak. Csakhamar igen népszerű hely lett, de 1895-ben már a hangzatosabb Moulin de la Gelette névre keresztelik a kocsmát.

A Moulin de la Gelettet van Gogh (itt ), míg közönségét Renoir és Toulouse-Lautrec (itt itt) is megfestette. A védjeggyé vált malmot 1905-ben az Öreg Montmartre Barátai egyesület menti meg a lebontástól, majd 1924-ben nyitnak benne éttermet, míg legutoljára 2001-ben restaurálják.

Dalida és a rue d’Orchampt  11….

A Moulin de la Gelette-től csak balra kell fordulnunk egy sikátor szerű utcácskába, hogy elérjünk Dalida egykori villájához.

A Dalida kép forrása: a http://dalida.com/

 Dalida eredetileg Yolanda Gigliotti néven, 1933-ban Kairóban, egy olasz zenész családba született. Nem könnyű gyerekkor után 1954-ben a Miss Kairó címmel érkezik meg Párizsba azzal a céllal, hogy színésznő legyen. Igen ám, de nagyon hamar be kellett látnia, hogy a Brigitte Bardot által uralt filmvilágban nem sok sikerre számíthat. Ezért énekelni tanult és egy kis kabaréban dolgozott a Champs-Élysées-n. Itt fedezi fel Bruno Coquatrix, aki egy régi mozit, az Olympiát megvéve, Párizs leghíresebb varieté színházát építi fel. 1956-57-ben a Bambino ( itt) című számmal tör be az akkor még fekete, olaszos szépség a francia sanzon-piacra és kapja meg első fellépési lehetőségét az Olympia színpadán. Ne felejtsük el, ez az időszak a francia sanzon nagy korszaka: noha Edith Piaf 1953-ban meghal, de olyan énekesek fémjelzik ezt az időszakot, mint Yves Montand, Charles Aznavour, Juliette Greco, a nálunk alig ismert Barbara vagy Serge Gainsburg és még sorolhatnánk. Érdekes abba is bele gondolni, hogy ez az időszak a rock- majd beat-korszak, és ezzel szemben, vagy ennek ellenére a francia sanzon nagy korszaka is (ahogy nem kis iróniával egy fiatal újságíró megjegyezte, nekünk (franciáknak) a Beatles-szel szemben “ez jutott”). A nemzetközi zeneáramlatba a francia könnyűzene valójában a disco-korszakban tud kapcsolódni, éppen Dalida révén.

1961-ben hozzámegy több évi együttélés után a menedzseréhez, de a házasság már nem lesz tartós. (A válás után 7 évvel a férfi öngyilkos lesz, noha már új házasságban él és gyerekei is vannak). Dalida 1962-ben vásárolja meg a rue Orchampt alatt lévő villát, ahol egészen halálig, 1987-ig lakik. A villa teraszáról nem csak az egész Montmartre-ot, hanem egész Párizst is látni lehet. Mivel a villát nem sikerült Dalida-múzeummá alakítani, és ma már magántulajdonban van, de falán emléktáblát helyezett el a Montmartre Barátai Egyesület.

Az a 25 év amit a rue Orchampt-on tölt tele van tragédiákkal és sikerekkel. Az 1987-es San Remo-i fesztiválon szereleme, az olasz zeneszerző Lugi Tenco  – noha előző nap jelentik be közelgő esküvőjüket – gyógyszer túladagolásban meghal és éppen Dalida találja meg a hotel szobájukban. Másnap pedig a versenyen elénekli Tenco dalát a Ciao Amore-t ( itt), majd néhány hónap múlva sikertelen öngyilkosságot követ el. Az újrakezdést teljes “arculatváltás” kíséri, a barna olaszos Dalidából egy szőke, fájdalmas szépség válik.

A hetvenes évek elejétől egy playboy-jal él együtt, akit csak “Saint-Germain grófjának” hívtak a párizsi éjszakában. Az igaz világhírt az 1973-as Paroles, Paroles (itt ) hozza meg számára, amit Alain Delonnal énekelt. Számos dala életrajzi elemeket is hordoz, így például – a nálunk kevéssé ismert, de a franciák által nagyon kedvelt – “Il venait d’avoir 18 ans” (Éppen 18 éves múlt itt) c. száma, ami egy fiatal fiúval való kapcsolatáról szól, akitől gyermeket is várt volna, de az abortusz mellett döntött. 1975-ben jelenik meg a J’attendrai újrafeldolgozása ( itt), ami a francia disco születésének nyitánya volt. 1981-ben tarthatatlanná válik kapcsolata Richard Chanfray-jal, aki rá két évre szintén öngyilkosságot követ el. Az 50-es éveiben lépő Dalida, aki világszerte ismert már, egyre inkább belefárad a társtalanságba, a gyermektelenségbe, nagy olasz család kötelékeibe és eltartásába (öccse a menedzsere, unkahúga a titkárnője) és a számtalan érzelmi csalódásba, elmúlt szerelemeinek kísértésébe. 1987-ben ismét öngyilkosságot követ el, és már nem tudják megmenteni. Búcsúlevele csak egy mondat volt: Bocsássatok meg, az élet elviselhetetlen! A Montparnasse-i temetőben temetik el.

…Place Dalida

A Place Dalidához a Moulin de la Gelette-től a rue Girardonon haladva jutunk el, mint egy 200 méterre, alig 3 perc alatt. 1997-ben, közel a villájához, ezen a kis téren – amit aztán róla neveztek el – állították fel a mellszobrát. Érdekes, hogy halála után 10 évig szinte teljesen eltűntek a dalai a francia zenei életből.  Újra felfedezése a homoszexuális, transzvesztita szcénának köszönhető, hiszen a legjobb imitátorok, Dalidát tekintik példaképüknek, eleganciája, hangja és dalai témái miatt.

Ma, pedig 30 évvel a halála után újra Dalida megemlékezéseken, koncerteken, újságcikkekben, TV-műsorokban foglalkoznak művészetével és tragikus életével.

+1 tipp

A Dalida film  (trailer itt)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s