Ahol Szerb Antal randevút adott Csáth Ilonkának

“Visszatekintve lírai ifjúságomra, ami múlik, most már megállapíthatom, hogy a legszebb volt a Bibliotheque Nationale Parizsban. Nem mondom, az éjjeli őrség a cserkésztáborban, az is szép volt, nem kevésbé az első ölelkezés, az osztrák hegyek alatt, egészen kölyökül, általában nem panaszkodhatni a Természetre és a Szerelemre. De a legszebb mégis csak a Bibliotheque National volt, legkivált téli estén.” (Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban)

Különös egybeesés, hogy éppen egy téli délután – közel húsz évnyi tetszhalott állapot után – újra megnyitották a salle Labrouste-ot, a nagy olvasótermet a Bibliotheque National-ban – a Nemzeti Könyvtárban. Mostantól, aki Párizsba jön és ideje engedi, napi belépőt váltva, elidőzhet a könyvek katedrálisában.

A Bibliotheque Nationale

A fedett passzázsokban tett sétakor itt futólag már megemlékeztünk a Bibliotheque Nationale-ról. Most is Párizs második kerületében vagyunk, és a Bourse (a Börze) megállótól  4 percnyi séta alatt jutunk el a könyvtárba.

paris_2nd

Ahogy a fenti térképen is látható, a Bibliotheque Nationale hosszú múltra visszatekintő, központi épülete a rue de Richelieu – rue Colbert – rue Vivienne – rue des Petits-Champs által határolt négy szögben, a Grands Boulevards és a Jardins du Palais-Royal között helyezkedik el.

Még XIV. Lajos tervei alapján, de már csak halála után négy évvel, 1719-ben kezdték el átépíteni Mazarin bíboros egykori palotáját a rue de Richelieu-ben. A királyi könyvtár vezetője,  Bignon abbé jóvoltából 1734-ben egy olyan könyvtár nyitotta meg kapuit, ami nem csak a francia, hanem az európai tudósok előtt is nyitva állt. A francia forradalom kivételesen nem rombolást hozott számára, hanem éppenséggel gyarapodást, mert ide kellett beszolgáltatni az egyházi és arisztokrata gyűjteményekből származó könyveket. Mindazonáltal az épülettömb a XVIII. század végére nagyon elhanyagolt állapotba került és egyre  zsúfoltabbá vált.

Végül III. Napóleon uralkodása alatt, 1858-ban a Prosper Merimé – aki nem csak író, történész és archeológus volt, hanem a nemzeti emlékművek inspektora is – vezette tanács javaslatot tesz egy új, császári könyvtárépület megépítésére, amivel Henri Labrouste-ot bízzák meg. Labrouste nem csak átépítette, hanem meg is nagyobbította a korábbi épületszárnyakat, ami által elnyerte végleges formáját a négy utcára kiterjedő könyvtár.

Az új  olvasótermen méltán maradt fenn Labrouste neve, mert a körkörösen megosztott, kissé bizáncias stílusú boltozattal, a nagy üveg ablakokkal (ne felejtsük el ekkor még nincs villanyvilágítás), a gazdag aranyozással valóban a könyvek katedrálisát építette fel.

Szerb Antal az 1930-as években így írja le az olvasótermet:“A boltozatos mennyezetet elvesző misztikájában nem zavarja semmiféle lámpa, mert az már pazarlás volna. Csak az asztalok fölött égnek, racionális távolságban egymástól, magas zöldernyőjű lámpák. Azok is akkor gyulladnak meg, mikor az ember megvakult. A csönd még intenzívebb lesz, szinte zúg, forrón és izgatottan, hiszen a záráshoz közeledünk és mindenkinek az élete attól függ, hogy még ötven oldalt elolvasson.” (Gondolatok a könyvtárban)

Természetesen az elmúlt 140 évben a francia és a nemzetközi irodalom színe-java megfordul a könyvtárban. Külön fenntartott helye volt Sartre-nak, Foucault-nak, de Hannah Arendt-nek, Simon Weilt-nek is, és még sorolhatnánk a neveket, akiket az olvasói között tudhatott. Ma egy kis tárolóban őrzik ezeknek a látogatóknak az olvasójegyeit, s kézírásukat őrző kérőlapokat.

1998-ban Francios Mitterand szokásos új évi beszédében bejelenti, hogy egy új, a modern kornak megfelelő könyvtárat építenek  fel (ami azóta a nevét viseli) a külső, 13. kerületben, a Szajna partján. Ezt az új könyvtárépületet a párizsi köznyelv TGB-nek (trés grande bibliotheque – nagyon nagy könyvtárnak) nevezi. Megtörténik az átkeresztelés is, a BN-ből Bibliotheque Nationale de France lett. Egyidejűleg a salle Labrouste-öt bezárják az olvasóközönség előtt és ezzel megkezdődött a terem közel húsz éves tetszhalott állapota. 2006-ban azonban  a renoválása mellett döntenek, de a munkálatok csak mintegy 5 éve kezdődtek meg és értek véget 2016. decemberében. A nagyközönség számára pedig 2017. januárjától nyitotta meg kapuit, teljes fényében, ragyogásában a könyvtár.

A rue de Richelieu 58. szám alatti bejárat udvarára az olvasás allegóriáit megtestesítő szobrok kísérnek és rögtön jobbra fordulva léphetünk be a  Labrouste olvasóterembe.

Noha most napközben is égnek a lámpák, de a tetőmennyezetből áradó fény világítja meg igazán a kupola csillogó aranyozását és tudomány nagy alakjait ábrázoló reliefeket.

Az olvasóteremben 400 hely van, 1,7 millió dokumentumot (kéziratot, levelet, oklevelet, stb.) őriznek, amiből 150 ezer szabadon elérhető. Közel 20 km tesz ki a polcokon és a raktárakban található könyvek sora és mintegy 58 ezer négyzetmétert a rézkarcoké, plakátoké, fényképeké és az érmeké, aminek gyűjtésére a könyvtár specializálódott.

Legérdekesebb, hogy a könyvtár raktárában még őrzik azt a hidraulikus rendszert, ami kérőcédulákat és a folyóiratokat továbbította oda-vissza az olvasóterembe.

A Bibliotheque Nationale rue de Richelieu-ön lévő renoválása ezzel nem fejeződött be, mert a periodikákat gyűjtő Ovális terem – amelyet Jean-Luis Pascal épített 1906-32 között – felújítására még csak most kezdik el gyűjteni az adományokat.

A 266-os szám ülőhely

Szerb Antal alteregója, Tamás – a már idézett – Gondolatok a könyvtárban című novella főhőse, párizsi tartózkodása alatt, amit nagyrészt a Bibliotheque Nationalban töltött, levelet kapott Csáth Ilonkától Budapestről. Ilonka egyetemi szerelmének volt az unkahúga, aki másodéves bölcsészként Párizsba készült irodalmazni, amihez Tamás segítségét kérte. A nyugalmában megzavart Tamás a Bibliotheque Nationale-ban adott találkát Ilonkának. “Kedves Kollégakisasszony, bármikor boldogan rendelkezésére állok a Bibliotheque Nationale-ban. Ismertetőjelem, hogy barna zsebkendőt hordok a szívem fölött és főképp a 266-os számú helyen ülök.”

És íme a 266-os számú ülőhely, szemben a bejárattal és az olvasóterem órájával, ahonnan jól követhető az érkezők-távozók sora és az idő múlása.

Akit érdekel, hogy miként zajlott Ilonka és Tamás találkozása, az  itt elolvashatja  (136-159.oldal) – amit szívből ajánlok -, mert az egyik talányosan szép Szerb Antal novella.

+1 tipp

Két videó ajánlat. Az első egy rövidebb, míg a második egy részletes, termenkénti bemutatóval.

http://www.leparisien.fr/culture-loisirs/richelieu-redevient-la-cathedrale-des-livres-des-livres-la-cathedrale-richelieu-redevient-12-01-2017-6555588.php

http://multimedia.bnf.fr/visiterichelieu/promenade/maz_pp.htm

Útvonal: M3 Bourse, rue du 4 Septembre, rue Saint- Augustin, rue de Richelieu

2 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s