Hol laknak a Bobok? – túra (nem csak) szociológusoknak

Nem, a Bobók nem mese figurák, még csak nem is a Pokemon francia elnevezése és nem is afrikai törzsi jelszavak.

Maupassant az 1885-ben írt Szép fiú (Bel Ami) című regényében úgy jellemzi kora francia fiatalságát, hogy: bourgois bohème et bon enfant” . A bohémség a XIX. század vége felé a művészek kiváltsága volt, sőt ezeknek a bohémeknek külön kávéházaik voltak, főképp a Montmartre-on. A korabeli fiatal burzsoázia pedig már volt annyira gazdag, hogy megengedhette magának a bohémkedést ezekkel a bohémekkel, amiért persze sok esetben mecenatúrával fizetett. Aztán Maupassant után szabadon, David Brooks, amerikai konzervatív újságíró 2000-ben jelenteti meg könyvét “Bobos in Paradise: the new upper class and how they got there.” címmel.  A bobo felfedezése  tehát az angolszász világból indul el a globalizálódás útjára, hiszen bobokat találunk New Yorkban, Londonban, Párizsban, de még Sanghajban is.

bobo2Brook könyvének borítója forrás:http://www.slate.fr/story/78698/les-bobos

Kik a Bobok?

Brook szerint az amerikai bobok az 1980-as évek yuppies-jainak liberális-konzervatív és “pozitív” mutációi. A 2000-es évek boboját relatív jómódúként jellemzi, aki számára sokkal inkább a kulturális tőke birtoklása, annak milyensége és mennyisége jelenti a “legfőbb értéket”. A bobo általában liberális-konzervatív értékeket vall, megspékelve egy kis “zöld-séggel”, a környezettudatossággal. Tulajdonképpen egy városi, környezettudatos idealista, és így egy társadalmi réteg, egy társadalmi stílus megjelenítője. Kritikusai szerint, nincs itt semmi újról szó, hanem csak a burzsoázia evolúciója zajlik le, a korszellemnek és a korszak kihívásainak megfelelően: ez az új burzsoázia már kreatív, jómódú, bohém, környezettudatos, polgárosult (citoyen), és a keleti-parti ellenkultúrákkal szemben pedig jóval konformistább.

A francia Bobo – és színe változásai

A franciák nem lennének franciák, ha nem énekelték volna meg a bobok társadalomkritikáját. Renaud – a francia “Dinnyés Józsi” (bocs!) – szerint a kétezres évek közepén a francia bobo archetipusa a következő (zene hozzá itt): egy új osztály a klasszikus burzsoázia után, szemben a proletariátussal, aki szereti Jack Langot és Sarkozyt, de az Écolo pártra szavaz. Jó kerületekben lakik (legfőképpen a Diadalívtől nyíló Av. Foch-on), vagy külvárosi loftban, amit lakberendező dizájnerek terveznek meg.

terrasse-paris-avenue-foch2Kilátás az Av.Fochon található lakás tetőteraszáról. A kép forrása:http://www.book-a-flat.com/magazine/fr/terrasses-appartements-paris

Márkás cuccokat (Armani, Kenzo, Zadig-Voltaire) hord és márkás autókkal jár, de csak a hétvégén, mert hét közben biciklizik. Munkája a passziója, a médiában vagy az IT iparban dolgozik (már nem menedzser és bankár, mint a yuppie). Gyermekeit jól neveli, már hatévesen a Kis herceget olvassa nekik, és magániskolákba járatja, noha a szociális szolgáltatások élérésének élharcosa. A Cote d’Azur-ön és/vagy a biscayai öbölben tölti a szabadságát. Bioboltokban vásárol, Houellebecq-et olvas,  IKEA katalógust járat, és PSG meccsekre jár, vagy annak drukkol. Egy kicsit művész (ért a művészetekhez és a magas kultúrához), szereti a japán éttermeket és a koreai mozit, lazításként pedig Manu Chaot hallgat és jointot szív.

A kétezres évek közepén a bobo elnevezésnek volt valamifajta pejoratív felhangja a (liberális) konzervatív beállítottság miatt. Aztán a Sarkozy kormányzás bukása és szocialisták hatalomra kerülésével a bobok egyre inkább balra tolódtak és így lett belőlük gauche caviar (balos kaviár) is – akiknek a szívük balra, de a pénztárcájuk jobbra húz. Mindezekkel szemben pedig megszületett a bonobo elnevezés azokra, akik burzsoák, de nem bohémek. Egy 2013-as francia felmérés szerint napjaink boboja elsősorban burzsoá, majd bohém és gazdag, aztán sznob, környezetvédő, könnyed, tehetős és végül balos is – a franciák véleménye alapján.

bobos-with-both

Forrás:http://www.slate.fr/story/78698/les-bobos

De akár tesztelhetjük is, hogy milyen az átlagos (nem annyira bourzsoá), francia városi bobo: nem néz Tv-t, nem használ Facebook-ot csak Twittert, kütyüjei trendik, a legújabbak, a legmenőbbek, és a legdrágábbak; tudja, hol a legjobb hamburgeres a városban, de nem jár bruches-ra, nincs jogosítványa, nem hord tengerész-pólót, lányának lehetőleg valamilyen idegen hangzású nevet ad (mert szereti a multikultit), fiát pedig kultúrsznobként Proust után Marcel-nek nevezi el.

info-bobo2

Forrás: http://blog-mastere2-politique.ecs-paris.com, http://aurelievaltat.eu/to-be-bobo-or-not-to-be/

 Hol találkozhatunk boboval Párizsban?

 A közkeletű felosztás szerint Párizs bal partja – a rive gauche (ami 6 kerületet foglal magában az 5.,6.,7.,13., 14., 15.) – az, ahol elköltik a pénzt,  hova tovább, ahol egy sajátos párizsi életstílus is tetten érhető a Saint Germain, a Montparnasse és a Quartier Latin  hangulatos utcáiban, kávéházaiban, a művészekkel, írókkal, szóval az entellektüelekkel. Ezzel szemben a jobb part  a rive droite, ahol megtermelik a pénzt – az Opera negyed, a Madeleine és környéke, a Champs-Élysées – az elegancia, a szofisztikált párizsi lét képét mutatják, amihez hozzátartoznak  a burzsoák is. De ahogy az alábbi két térképen látható, a bobok felül írják ezt a sztereotip és leegyszerűsítő (mit ne mondjak, marxista) városképet.

Forrás:http://bobosvoientdouble.com/2016/01/05/cest-quoi-bobo/, http://www.pausecafein.fr/vie-quotidienne/signes-reconnaitre-bobo-parisien-sociologie-humour.html

Bobokkal találkozhatunk a bal és jobb parton – igaz a klasszikus burzsoá kerületekben már nem -, de leginkább Párizs észak-keleti részén. De a bobo hamarabb megy Nepálba, vagy amazóniai őserdőbe, minthogy átlépné  Párizs határát a perifériák felé.

Éric Zemmurt, akinek  2014. októberében jelent meg a Le suicide Francais c. könyve (némi durkheimi áthallással), ami az 1970-es évektől tekinti át a franciák, Franciaország “gloire”-jának hanyatlását. Zemmurt a Párizst elemző (már a címe is jó: Párizs sem lesz már – a régi – Párizs) városszociológiai fejtegetések kapcsán ír a bobokról. Szerinte a párizsi dzsentrifikációt nevezhetjük inkább boboizációnak is, mivel a bobok Párizs belső kerületeiben laknak, vagy kiköltöznek a multikulti, bevándorlókkal teli külvárosokba – főként a loft lakásokba – és így dzsentrifikálják a lelakott negyedek egy részét. Ez választásszociológiai szempontból különösen érdekes, hiszen a külvárosok színes negyedeiben fehér szigeteket hoznak így létre. Zemmurt szerint a francia bobok-at is jellemzi a 68-as ellenkultúrával való szembenállás, amit 3D-jelenségként ír le (décrision-kigúnyolás, deconstruction-újraépítés, destruction-lerombolás).

 Mindenféle felmérések szerint a bobok “koncentráltan” megtalálhatók a 10. és a 11. kerületben, különösen a Canal St. Martin-t övező utcákban.

Canal St. Martin

Valószínű, hogy a 4,5 km hosszú Canal St.Martin szolgálhatott előképül azoknak, akik a két háború között a Károly körútra csatornát álmodtak meg. A várost átszelő kanálist több részletben építették meg, először Napóleon idején, majd a 1862 és 1912 között fedték le egy részét és bővítették ki egészen a Bastille-ig, illetve a Place de la Republique-ig.

A csatorna La Villette-ből indul, ami  új kulturális negyede Párizsnak, hiszen itt van a Philharmonie de Paris, a Cité de musique, a Cité Sciennces és a régi vágóhíd, a Grande Halle, amiben ma színház és kiállítótermek vannak. Ide az M5 metróval lehet kimenni.

canalstmartinForrás:http://paris1900.lartnouveau.com/paris10/canal_st_martin/plan/parcan.htm

A kanálist felfedező túrát legjobb – szerintem – a végén kezdeni. A Place de la Republique-on leszállva bármelyik  metróról (M3,M5,M8,M9,M11) és egy öt perces sétával a rue Leon Jouhaux-n át, rögtön elérkezünk a Quai de Valmyra. A hídra felmenve az alábbi látvány tárul elénk és megértjük rögtön, hogy miért szeretnek itt lakni a bobok.

A Quai de Valmy a biciklisek paradicsoma, és tavasszal, nyáron és kora ősszel állandóan tele van sétálókkal, különböző happeningekkel. Mintegy 10 perces sétával (alig 850 méter) eljutunk – útközben mindenféle etno és nem etno-butikok, könyvesboltok csábításának ellenállva – az 1912-ben épült Hotel du Nord-ig (Quai de Jemmapes 100 szám) ami a francia cinematográfia születésének helye, mivel Marcel Carnet itt forgatta a hasonló című filmjét. Minden romantikus lélek erről a szállodáról álmodik! A terasza napsütéses időben kiváló kávézó hely!

+1 tipp

A Canal St. Martin-on hajóval is élmény végigmenni vagy a Port de Villette-től, vagy pedig a Port de la Plaisance-tól, alig 17 euróért. A hajóút végig vezet a csatorna földalatti részein, a zsilipeken, hidakon át. Tavasszal, nyáron kihagyhatatlan élmény! információ: itt

4 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s