Rue du Bac – a profán és a szent

Zsófinak és Tímeának

A mai utunk a rue du Bac-ba (a Komp utcába) vezet, ami talán egyszerre mutatja meg a sokszínű Párizs két arcélét – a profánt és a szentet – egymás tőszomszédságában.

A Sévres-Bablylon (M9) megállónál leszállva rögtön beleütközünk Párizs egyik első nagy áruházába a Le Bon Marché-ba, ami négy utcára nyílik, és a rue Bac-i részén közvetlen szomszédja a Mi Asszonyuk Csodatévő Medáljának Kápolnája.

A profán: Le Bon Marché,  vagy ahogy 151 évig emlegették: Au Bon Marché

Már az előző bejegyzésben itt is említettem, hogy a passzázsoknak akkor áldozott le a XIX. század első felében, amikor megnyíltak első párizsi nagyáruházak. Az egyik ilyen volt az Au Bon Marché, aminek helyén 1838-ban még a Videau fivérek üzlete, a “Le Bon Marché Videau” volt. Szóval amikor mi még javában a reformkor lázában éltünk Magyarországon – és ahogy Jókai Mór “Az egy magyar nábob-ban” Szentirmay gróf és Kárpáthy Abellino első találkozását bemutatva leírja – ez a Párizs volt a referencia pont. Igen ám, de még senki nem sejti, hogy a rue du Bac egyik mosodájában  dolgozó 23 éves mosólány és egy normadiai kalapos 28 éves, utazókereskedő fiának találkozása miként formálja majd át ennek az üzletnek és környékének történetét, sorsát.

Az alapítók: Aristide és Marguerite  Boucicaut

Ennek a két  – self made men/woman – embernek az élete szinte filmre kívánkozik, és nem is értem, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók hogy nem találták meg a harmadik császárság – rangok, címek és az ebből eredő társadalmi és kulturális tőke  uralta – Párizsában ezt az “igazi amerikai” történetet.Van ebben minden ami egy jó filmhez kell: felemelkedés, siker, pénz, üzlet, filantrópia, szerelem és tragédia.

Kezdjük a fiatalemberrel, bizonyos  Aristide Boucicaut-val, aki 1828-ban 18 évesen hagyja ott apja kis, normadiai kalapos műhelyét és áll be a rue du Bac egyik boltjába, a Petit St-Thomas-ba, ahol először utazókereskedő, majd pedig 1848-ban már áru-osztályvezető lesz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy noha a Petit St.-Thomas ugyanebben az évben bezár, de két sarokkal feljebb, a Videau fivérek textil üzletébe be tud társulni, sőt 1863-ban egy Amerikát is megjárt normandiai barátja kezességével ki is vásárolja őket. Az új divatáruház alapkövét 1869-ban rakják le, aminek építési mérnöke az ekkor még “ismeretlen” Gustav Eiffel. Két év múlva pedig megnyitják az üveg-acélszerkezetes, három emeleten vitrinekkel díszített nagyáruházat. Boucicout 1877-ben hal meg, és hagyja örökül feleségének az egész üzleti birodalmat, közel 2000 alkalmazottal.

A Boucicaut házaspár esetében is igaz, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, de ebben a történetben  – szerintem – az erős, törekvő, természetes intelligenciával megáldott Maguerite Boucicout a főszereplő. Marguerite a svájci-német határhoz közeli Vallée de la Saon egy kis falucskájában születik, törvénytelen gyerekként. Anyja 16 éves koráig tudja eltartani, ezért 1832-ben Párizsba küldi a nagybátyához, aki aztán a rue du Bac-ban helyezi el mosólányként. 19 évesen találkozik Aristide-del egy étteremben, ami szerelem lesz az első látásra. Négy évvel később megszületik egyetlen gyermekük Antoine, és csak három év múlva, 1848-ban házasodnak össze, amikor már Aristide kellő egzisztenciával rendelkezik.  Aristide 38 éves, Marguerite pedig 32, amikor betársulnak a Videau fivérek üzletébe. Mindketten úgy ismerik a rue du Bac-ot és környékét mint a tenyerüket, hiszen itt kezdték, és itt élik le életüket is. Együtt álmodják meg a divatáruházat is, amelyet közösen vezetnek. Az 1870-es évek vége a tragédiák sorát hozza számára: 67 évesen a férje, majd két évvel később 42 évesen, tüdőbajban a fia is meghal. Magueritue-ra marad az üzlet és a vagyon kezelése. Nagyon jó érzékkel 1880-ban egy részvénytársaságot hoz létre, felépítetteti az art deco stílusú Lutetia szállodát – Bd. Raspail 45. szám alatt – az Au Bon Marché-val szemben, hogy a vidéki vásárlóknak legyen hol megszállniuk (ahol aztán a náci megszállás alatt a német titkosrendőrség székel majd’ hét évig). A felelős kapitalistákhoz méltóan, akik nem felejtették el, honnan jöttek, a filantrópiában éli ki magát. Idős korában szinte megszólalásig hasonlított a kor nagy “idoljára” Viktória királynőre. Tíz évvel éli túl a férjét, 1887-ben 71 éves korában hal meg. A korbeli krónikák szerint olyan díszes temetést rendeznek számára – az egykori mosólánynak – mint Victor Hugónak.

Miben rejlett az Au Bon Marché sikere?

A divatáruházba bárki beléphetett (míg a passzázsok butikjai pont a társadalmi elkülönülést és különítést szolgálták) és addig maradt ott míg kedve tartotta. Míg a butikok a kereslet függvényében emelték az áraikat, addig az Au Bon Marchéban fix árak voltak, különböző minőségben, formában és szezon szerint kínálták a konfekciót – a tömegtermelés beindulásának köszönhetően -, emeletenként mást és mást. Boucicout sikerrel alkalmazta a termékreklámot, ami fellendítette a plakátművészetet is. Az áruházban volt minden (toilette, tea-, olvasó szalon), ami azt szolgálta, hogy a bevásárlónap (a “plázázás”- ismerős?) jól teljen a hölgyek, urak számára.

Ismét Zola-hoz kell fordulni, ha korhű képet akarunk kapni az Au Bon Marché világról, mert a “Hölgyek öröme” c. könyvét – “résztvevő megfigyelőként” – a divatáruház világáról mintázta….mind a hárman visszafordultak, megkerülve az áruházat. De amint Denise betért az utcába, újra megállította egy kirakat, ahol női konfekcióárut lehetett látni… Jobbra és balra sötét oszlopokat alkottak a posztóvégek, melyek még mélyebbnek tüntették föl e messzeségbe vesző szentélyt. És itt volt a készáru, az asszonyi bájak kultuszának emelt kápolnában…Ki lehetett itt elégíteni minden szeszélyt, a huszonkilenc frankos báli galléroktól kezdve a bársonyköpenyig, melyre ezernyolcszáz frank volt ráírva. A próbabábuk gömbölyű mellén megfeszült a szövet, az erős csípők hangsúlyozták a derék karcsúságát, a hiányzó fejet nagy cédula helyettesítette, mely tűvel volt ráerősítve a gallér piros flanelljára; a kirakat két oldalán ügyesen elhelyezett tükrök verték vissza és sokszorozták meg végtelenül ezt a képet, benépesítve az utcát ezekkel az eladó szépasszonyokkal, akik nagybetűs árcédulát viseltek a fejük helyén.” Minden arról szólt tehát, hogy a vásárlás élvezet és öröm legyen, azoknak a nőknek, akik felfedezték testüket, vágyaikat és kedvüket lelték ebben az új világban. De nem csak a nőket csábították be, hanem a gyerekeket is, a játékokkal.

Az Au Bon Marchét úgy építették meg, hogy a tetőtérben a vidéki lányoknak, akik eladónak szegődtek, szállást biztosítottak. Ezek a vidéki lányok, napi 10-13 órát dolgoztak az áruházban, igen csak alacsony bérért. Ugyanakkor Maguerite Boucicout nyugdíjpénztárat, betegbiztosítót hozott létre, bevezette az általános szabadságot és különböző bónuszokkal ösztönözte közel 4000 alkalmazottját.

Le Bon Marché  Rive Gauche

1984-ben vette meg Bernard Arnaud a Luis Vuitton- Moet-Henessy csoport elnöke az Au Bon Marcét azzal a céllal, hogy a Szajna bal partján egy luxus áruházat hozzon létre. Ez tényleg sikerült is, az áruház csupa fény és csillogás, és a próbababák fején általában nem ritka a négy számjegyű árcédula. Így lett hát az Au Bon Maché-ból már nem bon marché (olcsó) áruház. Ha pénztárcánk nem is vastag, de a földszinti Le Grand Épicerie-be mindenképp érdemes benézni, mert itt ami szem-szájnak ingere, minden látható és kapható. Mivel az üzleti csoport tulajdonában volt már a Le Samaritaine a jobb parton, át is keresztelték “Le Bon Marché Rive Gauche”-ra. Ha szerencsénk van, nem csak a Saint-Sulpice kávéházaiban, hanem itt is találkozhatunk Catherine Deneuve-vel.

A szent- A Mi Asszonyunk Csodatévő Medáljának kápolnája

Miközben Marguerite a vidéki szegény lányok életét éli még, és Aristide Baucicaut éppen el kezd dolgozni a Petit St.-Thomasban, egy 18 éves novícia érkezik a rue du Bac 140. szám alatt található Irgalmas nővérek rendházába. A rendház kápolnáját 1813-ban kezdték el építeni és rá két évre szentelték fel, míg mai arculatát 1930-ban nyeri el a Szűz Mária jelenések 100 éves évfordulójára. A kápolna belseje a korstílust, az art decot tükrözi, gyönyörű mozaikok díszítik, mind az Irgalmas rendiek alapítójának Páli Szent Vincének, mind pedig a Szent Katalin bebalzsamozott teste feletti mellék oltárt..

Talán kevesen tudják, hogy a Loudes-i Szűz Mária jelenések előtt 28 évvel, 1830-ban Párizsban háromszor (júliusban, novemberben és decemberben) jelenik meg Catherine Labourénak, a burgundi, tíz gyerekes parasztcsaládból származó egyszerű novíciának.

Az utolsó jelenés alkalmával Szűz Mária meghagyja Catherine-nak, hogy veressenek érmét a rendházban. A jelenések után többször megvizsgálják, kihallgatják a fiatal novíciát, és végül Párizs érseke jóváhagyja az érmék elkészítését, amelynek csodatévő ereje az 1832-es kolerajárványkor nyer bizonyítást.

laboure-catherine_1

 Catherine Labouré 1831 januárjában tesz fogadalmat, aminek utána elhelyezik egy dél-párizsi időseket és betegeket ápoló otthonba, ahol élete végéig, 70 éves koráig szolgál. Az egyházi vezetőkön kívül soha, senkinek nem fedte fel a titkát. 1933-ban avatják boldoggá, majd 1947-ben szentté. A boldoggá avatáskor helyezik el a tökéletes állapotban megtalált testét a kápolnában. Egyébként a francia egyházi naptár szerint november 28. Catherine Labouré szent napja.

 Belépve a rendház udvarára, valójában egy zarándok helyre jutunk, ahol a jelenések története és Szűz Mária és Cahterine szobra áll. Akárhányszor ott voltam, a kápolna mindig tele volt, hétvégenként a karibi franciákkal, hét közben pedig a misét mondató zarándokokkal. Aki tehát nem jut el Lourdes-ba, az Párizsban is találhat egy nagyon bensőséges hangulatú zarándokhelyet.

+1 tipp

A Sèvres-Babylon megálló mögött található park, a square Boucicout és az ott álló, igencsak elnagyolt, de a filantrópikus jóságot dicsőítő szobruk is őrzi Boucicout-ok emlékét. De ne hagyjuk ki a rue du Bac-ot sem, mindenképpen sétáljunk végig rajta, ha egy jó hangulatú párizsi utcát akarunk látni, kis butikokkal, és  Les Ambassades bisztróval, ahol jó velőscsontot is lehet kapni (a Le Figaro ajánlásával is itt )

5 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s